„A zene kiváltságos nyelvezet a hit átadására” – Benedek pápa szavai a tiszteletére
adott hangversenyt követően
Domenico Bartolucci bíboros, zeneszerző augusztus 31-én este 6 órai kezdettel hangversenyt
ajánlott fel XVI. Benedek pápa tiszteletére, amelyre a Castel Gandolfo-i apostoli
palotában került sor. A Szentatya az esemény végén mondott beszédében elismeréssel
szólt az énekeseknek, a pesarói Rossini Kamarakórus és a Marche tartomány Filharmonikus
Zenekara tagjainak a csodálatos zenei élményért, továbbá köszönetét fejezte Simone
Baiocchi karmesternek és mindazoknak, akik lehetővé tették az esemény létrejöttét.
„Az egyházzene különleges, hiszen a hitből születik meg, képes kifejezni és közvetíteni
azt az emberek számára” – kezdte rövid beszédét a Szentatya. „Az elmélkedés és az
ima percei voltak ezek, amelyek az Ég csodálatos összhangját érzékeltették számunkra.
Köszönetet mondok Domenico Bartolucci bíborosnak az elhangzott darabokért, továbbá
a „Benedictus” c. műért, amelyet az Úrnak szóló hálaadásként komponált pápaságomért”.
XVI. Benedek ezt követően Bartolucci bíboros életének három fontos jellemzőjéről
szólt a jelenlévőknek: a hit, a papság és a zene. A főpásztort mindig is a hit fénye
irányította élete során, amely megnyitotta szívét az Úr hívására, és amely meghatározza
zeneszerzői munkásságát is. Híres zeneművészeti intézményekben tanulta mesterségét,
így a Firenzei Konzervatóriumban, majd a Pápai Egyházzenei Intézetben. A zene számára
nem más, mint kiváltságos nyelvezet az egyház hitének hirdetésére és a hívek megsegítésére
keresztény életük során – magyarázta a pápa. Zeneszerzői tevékenysége beilleszkedik
a legnagyobb egyházzenei művészek közé: a gregorián dallamok szeretete, a polifónia
bölcs használata a hagyományokhoz való hűsége jellemzi úgy, hogy mindig nyitott az
új hangzásokra is.
„Ma este lelkünkkel Máriához fordulhattunk a keresztény
hagyomány legkedvesebb imájának megzenésített formáját hallgatva. Emellett visszatérhettünk
hitéletünk kezdetéhez, a keresztslg liturgiájához, kereszténnyé válásunk pillanatához.
Meghívás ez arra, hogy szomjunkat mindig az egyetlen vízzel, az Élő Istennel oltsuk,
valamint kötelezzük el magunkat a rossz elutasítása és hitünk megújítása mellett újra
és újra megvallva: „Hiszek” – hangsúlyozta a Szentatya. Beszéde végén apostoli áldását
adta a jelenlévőkre.