„Az ember természete kapcsolat a végtelennel” – a 2012-es Rimini Meeting mottója – Varga János atya tudósítása

Szombaton bezárta kapuit a 32. Rimini Meeting. Néhány szót még összefoglalásként a találkozóról. Az utolsó napon 4 óráig voltak nyitva a kiállítások, de már csak két programra került sor:
Milyen sors vár Európára? Kontinensünk jövőjének témájában ültek egy asztalhoz: Gianni Pittella az Európai Parlament alelnöke, Mario Mauro európai parlamenti képviselő, és Giulio Tremonti olasz gazdasági miniszter.

A bevezetőben Bernhard Scholz a Művek Társaságának elnöke ezt mondta: „Az adósságok és a gazdasági válság alapja közös: mindent és azonnal akarunk, reális fejlődés és szükséges erőfeszítések nélkül. A növekedés nem cél, hanem eszköz – mondta - iránytűnk pedig a felnövő nemzedék érdeke.”

Mindhárom előadó támogatta a közös kötvénykibocsátás (Eurobond) gondolatát, de abban is egyetértettek, hogy egy Európai Egyesült Államok nem jöhet létre egyszerűen politikai-pénzügyi mesterkedések nyomán, hanem egy olyan erőfeszítés gyümölcse lehet, amely még a gazdasági szempontok előtt közös értékek és etikai normák alapján áll.

Mauro felhívta a figyelmet a kölcsönös függésre, és hogy a krízisből senki nem lesz képes egyedül kilábalni. A remény hangján fejezte be hozzászólását: „Azt kívánom magamnak, hogy Olaszország lépjen ki az euro-szkeptikusok klubjából.”

Tremonti elmondta: „Még benne vagyunk a válságban, és a legnehezebb részén egyelőre nem találunk fogást. Ha van egy út, amit követhetünk, akkor az biztosan nem a pénz és a fehérre meszelt sírok papjainak útja, hanem az igazi papoké, mint a Pápa, aki Madridban emlékeztetett a gazdaság és a pénzügyek etikai oldalára is, vagy Don Giussani, aki már 40 éve azt mondta, hogy az emberi szívet és a történelmet ugyanazok azok az erők változtatják meg.”

A Meeting befejező előadása mindig továbbmutató és hangsúlyos. Az idén is Don Giussani legújabb, most kiadásra kerülő könyvének bemutatására került sor: „Az, ami számunkra a legfontosabb…” A könyv címe, egy Szolovjov Antikrisztusából vett idézet, ahol a kérdésre: Mi számotokra a legfontosabb a kereszténységben? János sztárec a következő választ adja: „Az, ami számunkra a legfontosabb Krisztus maga, és minden, ami tőle származik”.

A CL atyjának, még a ’80-as években egyetemistákkal való beszélgetése alapján készült műről beszélgetett: Eugenio Borgna pszichiáter, és Aldo Trento a Comunione e Liberazione papi Fraternitásának egyik első tagja, paraguayi misszionárius.

Mindkét előadó beszélt a szerzővel való élő kapcsolatáról is. Borgna professzor kiemelte a pillanat jelentőségét, „mint egy Epifánia, amelyben a kereszténység lényege megérint minket, abban, amit teszünk és abban, amit nem teszünk.”

Don Aldo azt mondta: „Szükség van az atyai ölelés tapasztalatára, mert az életet nem tanuljuk, hanem részesedünk belőle. Egy ölelés amely, átalakul barátsággá, közösséggé, támasszá.”
Érdemes azokról a kiállításokról is beszélni, amelyekről eddig nem volt szó.

A Meeting zárása után valamennyi kiállítás bérelhető és Olaszország szerte, sőt külföldön is megtekinthető lesz:
A valóság művészi ábrázolása Dante idejében; …és újra élni fogsz – Ezekiel próféta - krízis és remény; Az atom – tényleg oszthatatlan?; Ante gradus – amikor a bizonyosság teremtőerővé válik; A bölcsesség ragyogása: Abruzzo-i Madonna ábrázolások – ez a kiállítás novemberig megtekinthető Rimini városközpontjában; Ma nálad kell megszállnom – Eukarisztia; Katedrális a vásárvárosban: XVI. Benedek pápa, Antoni Gaudi gondolatai a szépségről a „Sagrada família” templom alapján.

Érdekesség volt még a vakok által üzemeltetett „Étterem a sötétben” – és a csalogató kérdés „érdekel, hogy miért van az ételeknek jobb ízük sötétben?”

A Meeting záró sajtóközleményét ismertetve Emilia Guarnieri kifejtette:

Az idei találkozónak 800.000 látogatója volt 38 országból vettek részt előadóként, vendégként, látogatóként vagy munkatársként. Összesen 4000 önkéntes dolgozott az előkészítésben és a lebonyolításban: 113 találkozó volt 321 előadóval, 10 nagy kiállítás, 26 zenei, illetve színházi előadás.

Idézte Giorgio Napolitano államelnököt, aki éppen a nyugtalanító események közepette és ebben a súlyos válsághelyzetben felhívta a résztvevőket, különösen a fiatalokat, hogy „beszéljék az igazság nyelvét”. „Mindazt, ami a lelkiségetekből fakadóan fontos, vigyétek be a politikai szerepvállalásba. A bizonytalan időkben adjátok a bizonyosság lelkületét.”

„Mi történt? – folytatta a Meeting elnöke - Elmesélve hazánk történetét, reagálva a krízisre és a nemzetközi helyzetre, elmélyülve a múlt és a jelen kultúrájának alkotásaiban, láttunk megtörténni valamit a szemünk előtt: azt, hogy a létezés végtelen bizonyossággá válik. Láttunk új arcokat, láttunk a világ minden tájáról érkezett embereket, akik megosztották a saját tapasztalatukat, azt, hogy élő bizonyosságuk alapján mennyire másképp képesek látni a krízis egyes eseményeit, és milyen meglepő pozitivitással tudnak szembesülni azokkal.

Láttuk, hogy a népek közötti barátság – ami a Meeting alcímében, mint cél szerepel – egy drámainak nevezhető időszakban nem ábránd, hanem ’a föld végső határáig’ lehetséges.”
Többeket megindított, az itt, ezekben a napokban megtapasztalt bizonyosság. Valaki úgy fogalmazott, hogy két lábbal a földön álló, ebben a világban közöttünk járó alakban látták a bizonyosságot.

Guarnieri felidézte mennyire időszerű a Meeting témája „egy világban, amely a bizonytalanságok közepette könnyű, de illuzórikus vigaszt keres a naturalizmusban, amely szerint minden megmagyarázható bizonyos fizikai-kémiai folyamatok és tényezők összességeként, másfelől a kulturális relativizmusban. Idézte Esposito professzort: „A bizonyosság nem a mi alkotásunk”. Mindaz, amit láttunk megtörtént itt közöttünk, ezen a helyen, ahol a bizonyosságnak neve és arca van, mert eljött Jézus. Utalt a másik nagy előadásra, s idézte Fabrice Hadjadj-ot: „a tapasztalatból, a létezésből kell kiindulni”, mert a kereszténység nem valami a múltból, hanem egy lehetőség most új módon élni a jelent.

Hivatalosan is bejelentették: október végén a Meeting Kairónál is messzebbre, Japánba költözik. Az ottani találkozó címe „Hagyomány és globalizáció - kereszténység és buddhizmus szemben a modernizmus kihívásaival”.

A jövő évi, 2012. augusztus 19-25. megrendezendő Rimini Meeting mottója pedig ez lesz: „Az ember természete kapcsolat a végtelennel”.

Varga János atya, a bécsi Pázmáneum rektorának tudósítása