„Az apokalipszis azt jelenti, hogy Jézus valóban köztünk van, és Vele mindannyiunk útja végtelen bizonyossággá válik” – Varga János atya helyszíni tudósítása Riminiből

A csütörtöki nap vendége volt többek között Paolo Pezzi moszkvai érsek, Giuseppe Costa a Vatikáni Könyvkiadó igazgatója és Clara Gaymard a General Electric sikeres menedzsere - egyébként 9 gyermek édesanyja.

A híres genetikus Jérôme Lejeune lánya beszélt édesapja boldoggá avatási eljárásáról is és hangsúlyozta: „Az alázat az, ami megmenthet minket.”
A gének szabadsága című pódiumbeszélgetésben elhangzott: A bizonyosság a tudományban gyakran utópisztikusnak tűnik egyfajta skizofrénia miatt. Egyrészt a mindenhatóság mámorában élünk, másrészt létezik egy bizonyos relativizmus, amely szerint a természetes valóság teljességében felfoghatatlan az emberi értelem számára.

A bizonyosság hiányával szembesülve ez utóbbi tűnik meghatározóbbnak, miközben a hit kérdése nem kap teret a tudományos világban. – Mi köze a szabadságnak a génekhez? Szerintem csak akkor tudunk választ találni, ha egy másik kérdést is megválaszolunk: valóban igaz, hogy mindaz, ami vagyunk és leszünk meg van írva DNS-ünkben?

Az előadó szerint szabadságunknak nincs határa, annak ellenére, hogy mi van a génjeinkben. A beszélgetés egy másik résztvevője elmondta: többféle szabadságot is megtapasztalt az életében. Elhagyta hazáját, kalandozik a különböző tudományterületek között, hogy másoknak segíthessen, de a legfőbb: a tavalyi találkozás a Meeting résztvevőivel, amely felszabadította arra, hogy elhagyja a félelmeit és kollégái előtt is beszéljen a hit értékeiről.”

Dionigi Tettamanzi bíboros, jelenleg a milánói egyházmegye apostoli kormányzója „A sziklára épített ház” címmel nagy elődjéről, Borromeo Szent Károlyról beszélt a róla szóló kiállítás kapcsán. Ennél jobb címet keresve sem lehetett volna találni, kezdte a főpásztor, aki hangsúlyozta: hálás a Gondviselésnek, hogy megérhette és az egyházmegye élén megünnepelhette Borromeo Szent Károly szentté avatásának 400. évfordulóját és, hogy most itt a Meetingen is Szent Károly áll a figyelem középpontjában. A szent milánói érsek alakját ma is nagymértékben provokatívnak nevezte. A reformok embere volt, a szegények atyja, aki szó szerint életét adta a lelkipásztori szeretet szolgálatában.

„Szent Károlynak kifinomult érzéke volt mind élethelyzetének kötelezettségeivel, mind keresztény identitásának sajátos formájával kapcsolatban. Megtérése előtt látta, milyen a tüzes lelkesedés nélküli kereszténység. A veszély fennáll, hogy mi is megelégszünk egy jellegtelen keresztény élettel – mondta a bíboros. Borromeo Szent Károly példája aktuális és sürgető: meg kell térjünk és az életszentség útján kell járjunk.”

Tettamanzi bíboros kiemelte, hogy a kiállításon is bemutatott pásztorgyűrű, pásztorbot, és kehely, amelyeket Borromeo Szent Károly használt az Egyház élő tradíciójának jelképei, amelyeket ő nemsokára átad az új milánói érseknek Angelo Scola bíborosnak.

Az előadás végén a kiállítás kurátora kifejtette: „Krisztus jelenlétére figyelve élni kihívást jelent a szabadságunk számára. Borromeo Szent Károly azt mondta : ’A gyertya miközben világít, el kell fogyjon’ Csak így válik a létezés végtelen bizonyossággá.”

„A szükségszerű bizonyosság – válasz a modernizmusra” címmel tartott előadást Fabrice Hadjadj fiatal francia filozófus, író, a Meeting gyakori vendége.

A másfél órás irodalmi emelkedettségű filozófiai előadást feszülten figyelte a nagyelőadóban összegyűlt több ezer fős hallgatóság.
A bevezetőben elhangzott: a bizonyosságot sokan veszélyként élik meg, pedig a biztos emberek azok, akiknek vannak terveik és új távlataik.

Hadjadj avval kezdte mondandóját, hogy három ok miatt is elutasítják manapság a bizonyosság szót. Egyrészt mert túlhaladottnak látszik, mivel inkább a bizonytalanság korát éljük, másrészt a XX. század ideologikus bizonyosságai alapján kialakult totalitárius rendszerek eltörölték az ember szabadságát és tönkretették a népeket, harmadrészt pedig mert olyan, mint a medúza, lenyűgöz, de bénító hatású lehet.

A bizonyosság nem építhet csupán a belső érzésekre, vagy saját gondolatokra, mert ugyanúgy ingatag lenne, mint azok. Az igaz bizonyossághoz szükséges egy evidencia, valami, amit nem mi döntöttünk el, ami adva van, ami „felnyitja – franciául szó szerint széthasítja - a szemünket”, azaz nem megjutalmaz, hanem megsebesít és összezavarja a terveinket.

A modernitás az ember önmagában való bizonyossága. A modern ember mondhatja, hogy „Isten halott” és élvezheti az „Ember országát” nagy E-vel, de egyszer csak arra ébred, hogy maga az Ember, még ha nagybetűvel van is írva, halott.

Isten nem vezet egyenes úton, a mi eltévelyedéseinket felhasználja, hogy megmutassa mindannyiunknak az egyetlen utat, amely a bizonyosságra vezet.

A bizonyosság nemcsak végtelen, és szükségszerű, hanem apokaliptikus is – mondta a filozófus – a szónak nem a „katasztrófa” értelmében, amire talán a legtöbben gondolnak, hanem az eredeti jelentése szerint: kinyilatkoztató. Az ideológiák és a posztmodern minden bizonytalanságának bukása után marad az apokalipszis, - azaz a kinyilatkoztatás - egy végtelen és szükségszerű bizonyosság, egy gyümölcsöző létezés, amely a kereszten át megmutatja a dicsőséget, és amely kinyilatkoztatást ad életünk legnagyobb katasztrófái közepette is.

Don Stefano Alberto befejezésül megjegyezte: „Az apokalipszis azt jelenti, hogy Jézus valóban köztünk van, és Vele mindannyiunk útja végtelen bizonyossággá válik. Nagyobb bizonyossággal indulunk most tovább, mint ahogy beléptünk a terembe, azaz jobban önmagunk vagyunk, mint előtte”.

„Keresztények a politikában” - Paul Jacob Bhatti a pakisztáni miniszterelnök vallásügyi tanácsadója, a meggyilkolt Shabbaz Bhatti testvére elmondta: „feladatom, hogy tovább vigyem testvérem küldetését, ami különösen nehéz, mert érzem annak minden súlyát, gyakorlatilag kockáztatva az életemet”.

Marcos Zerbini brazil politikus, a CL-vel való találkozása után – amelyről állítja, hogy megmentette a lelkét - fő feladatának azt tartja, hogy tanúságot tegyen Krisztusról. Roberto Formigoni Lombardia elnöke elmondta: a keresztény ember számára nem lehet választás a politizálás, hanem alapvető kötelezettség.

A Meeting még egy napig tart nyitva.

Varga János atya, a bécsi Pázmáneum rektorának helyszíni tudósítása