Madridban péntek este 600 ezren végezték a Szentatyával a keresztutat

Az Ifjúsági Világtalálkozók alkalmával most első alkalommal történt, hogy a pápa személyesen vezette a keresztúti ájtatosságot. Madrid belvárosa minden elképzelést túlszárnyalva megtelt a világ minden részéből érkezett fiatalokkal, akiket elbűvölt a spanyol keresztút áhítata és szépsége. A 14 stációt a Kolumbusz tér és a Cibeles tér között állították fel. A spanyol hagyományok szerint kocsikra helyezték a kínszenvedés útján járó Krisztust megjelenítő művészi szoborkompozíciókat. A kocsik, melyeknek alkotói és gondozói az ősi konfraternitások, főként Andalúziából és Castiliából érkeztek Madridba erre az egyedülálló eseményre, a 26. Ifjúsági Világtalálkozóra. A keresztút élén a Virgen de Regla oltárra helyezett szobra haladt. A Szűzanya szobra előtti időzés ezen a keresztútnak mintegy a 15. állomását képezte.

A Cibeles téren álló emelvényen foglalt helyet a pápa. A 40 fokos hőséget nebulizátor és maxi-ventilátor próbálta elviselhetőbbé tenni. Az ájtatosság elmélkedő szövegét a szegényeket szolgáló Kereszt Nővérei apácák írták a mai világ szenvedéseiről. Állomásról állomásra haladva emlékeztek azokra, akiket hitük miatt üldöznek, akik nem találnak munkát, a háborúk, a népirtások, az erőszak, a drog, az aids, az alkohol áldozataira, a gyermekek és a felnőttek ellen elkövetett visszaélésekre, a nélkülözőkre, a természeti katasztrófák sújtottjaira. Végül imádkoztak mindazokért, akik „saját testükben megélik a kínszenvedést, hogy Jézus törölje le szemükről a könnyet és növelje szívükben a reménységet.”

A szertartást a Szentatya beszéde zárta le. „Krisztus kínszenvedése arra indít bennünket, hogy mi is vállunkra vegyük a világ szenvedését, abban a meggyőződésben, hogy Isten nincs távol az embertől és attól, ami vele és körülötte történik. A kereszttel – amely nem a sikertelenség eredménye, hanem a minden mértéket felülmúló, még az életet is odaadó szeretet felajánlásának kinyilvánítása - minden emberi szenvedésbe belépett Jézus, hogy osztozzon szenvedésünkben és elviselhetőbbé tegye azt. Ebből árad ki Isten vigasza minden emberi szenvedésre és ez kelti fel a reménység csillagát is. „Kedves fiatalok – mondta még a Szentatya – Isten irántunk való szeretete növelje szívetekben az öröm érzését és indítson benneteket arra, hogy azok mellé álljatok, akikre nem mosolyog az élet. Ti, akik fogékonyabbak vagytok a másokkal való együttérzésre, ne haladjatok el közönyösen az emberi szenvedés mellett, mert Isten azt várja tőletek, hogy éppen azokban a helyzetekben nyújtsátok magatokból azt, ami a legjobb: a szeretetet és a másokkal való együttérzést”.

A Via Crucis során elhaladtak előttünk a szenvedés különféle formái: ezekkel az Úr arra emlékeztet bennünket, hogy az Ő nyomdokain haladva építsük fel életünket és legyünk az Ő vigasztaló szeretetének és üdvözítő kegyelmének jelei. Szenvedni másokkal és másokért, szenvedni a szeretetért és azért, hogy valóban szeretetre képes személyek legyünk – íme ez az ismérvei annak, hogy emberek vagyunk. Ha lemondunk róla, akkor leromboljuk magát az embert." A Szentatya végül azt mondta: „remélem, hogy ezeket a tanításokat képesek vagyunk elfogadni és a gyakorlatban is megvalósítani. Tekintsünk a kereszten függő Krisztusra és kérjük, hogy Ő tanítson bennünket a kereszt titokzatos bölcsességére, melynek köszönhetően az ember élni tud.”

(ik)