A Papi Kongregáció levele a kegyhelyek rektoraihoz – interjú Mauro Piacenza bíborossal,
a dikasztérium prefektusával
A kegyhelyek továbbra is képviseljenek egy olyan kiváltságos helyet, ahol az ember,
a zarándok megtapasztalja Isten szerető és üdvözítő jelenlétét a mai szekularizált
társadalomban is – olvasható a Papi Kongregáció levelében, amely az egyházmegyék püspökein
keresztül a világ különböző kegyhelyeinek rektoraihoz szól. Az üzenet céljáról nyilatkozott
a Vatikáni Rádiónak Mauro Piacenza bíboros, a dikasztérium prefektusa.
A szentélyeket
érintő levél elsődleges célkitűzése, hogy beillessze azokat az új evangelizáció nagy
áramlatába, amely mindenkit szövetségbe tömörít az egyházban. Ezekre a helyekre akarjuk
irányítani a figyelmet, amelyeket VI. Pál pápa a „lélek klinikáinak” nevezett, mert
a terjedő szekularizáció időszakában ezeknek a kegyhelyeknek még inkább előtérbe kerül
szerepük, hiszen alkalmanként azok, akik nem járnak rendszeresen vagy egyáltalán ilyen
helyekre, kirándulás vagy nyaralás során művészeti vagy egyéb indíttatásból belépnek
e kegyhelyekre. Ezért a szentélyben jelenlevő elemeket fel kell használni, hogy elősegítsük
az Úrral való találkozásukat, saját életük áttekintését ezeken az elemeken keresztül.
Azt kérjük tehát a kegyhelyek rektoraitól, valamint az ott szolgálatot végző
lelkipásztori kisegítőktől, hogy hasznosítsák a katekézis minden elemét, amely elősegítheti
ezt – hangsúlyozta Piacenza bíboros. Például, ha a személy belép a kegyhelyre és éppen
szentmisét mutatnak be, esetleg részt vesz a szertartáson, még ha sajnos egyébként
nem is tartozik szokásai közé. Egy megfelelően bemutatott szentmise, amiből valóban
sugárzik a hit, ahol minden részletre odafigyelnek, segítheti a lelki elmélyedést.
Az ének, a zene, a jól előkészített prédikáció is segíthet ebben. Továbbá a kegyhelyen
fontos a tabernákulum, ahol az Oltáriszentséget őrzik, mert elhelyezkedéséből adódóan
is vonzza a figyelmet. Elő kell segíteni, hogy az odaérkező jól érezze magát ott,
és hogy létrejöjjön az a termékeny párbeszéd, amely életének átalakulásához vezethet,
illetve vigaszt nyújthat fájdalmak, szenvedések esetén. Megtörténhet, hogy a gyóntatószék
felé fordul a személy, mert érzi az Isten felé való megnyílás vágyát és szeretné elnyerni
könyörületét.
A Papi Kongregáció prefektusa ezt követően egyéb részletekre
is felhívta a figyelmet. Kiemelte a fogadalmi ajándékok látható helyen való elhelyezésének
fontosságát, hogy ezáltal jobban érzékelhető legyen Isten beavatkozása az emberek
életébe és látni lehessen, mit eredményezhet a hit. Az áldások kapcsán a bíboros megjegyezte:
vannak, akik elviszik pl. új autójukat a kegyhelyre, hogy megáldassák. Ezt a pillanatot
felhasználhatja a pap, hogy néhány gondolatot hozzáfűzzön, találkozzon és megismerkedjen
a családdal vagy azzal a személlyel. Ezért fordult a kongregáció a püspökökhöz, hogy
átadják ezt a levelet az egyházmegye kegyhelyeit vezető rektoroknak és ösztönözzék
ezt a lelkesedést, valamint az új kezdeményezések elindítását.
A népi vallásosságot
is fontos elemként kiemelte interjújában a Papi Kongregáció prefektusa. Az elmúlt
években sokan újraértékelték ezt a jelenséget, mert korábban egyes ún. entellektüelek
összehúzták szemöldöküket e kifejezés és e jelenség hallatán. Ezzel szemben újabban
elkezdték azonban tiszteletteljesen tanulmányozni a népi vallásosságot. Kétségtelenül
hatalmas gazdagságot jelent. Nagy lelkipásztori hiba lenne elhanyagolni vagy leértékelni.
Inkább nagyra kell becsülni és be kell illeszteni a vallási gyakorlatba, figyelembe
véve a benne kifejeződő érzést, amely a megtestesült Igébe, az egyházba, a szentek
közösségébe vetett hiten, meggyőződésen alapul és a különböző kultúrákban jut kifejeződésre.
Ebben az esetben leginkább a helyes integrálása a fontos a liturgiába, hiszen jó katekézis
és különleges figyelem által hatalmas értékké válhat – mutatott rá a Papi Kongregáció
prefektusa.
A kegyhelyek ma is rendkívüli vonzerővel rendelkeznek, növekszik
az idelátogató zarándokok száma. Érthető, mert egyrészt nyilvánvalóan a Szentlélek
működését láthatjuk ebben. Másrészt, minél jobban kiszárad göröngyös utunk, annál
jobban érezzük a szükségét, hogy olyan helyekre menjünk, ahol a föld termékeny. A
kegyhelyeken a személy önmagára talál, ezért egyre nagyobb szükség van ilyen szentélyekre
– hangsúlyozta Mauro Piacenza bíboros, a Papi Kongregáció prefektusa a kegyhelyek
rektoraihoz intézett levél jelentőségéről nyilatkozva.