Johann Sebastian Bach a zene csodálatos „építésze” – a Szentatya beszéde a tiszteletére adott koncert után

Kedden délután a Castel Gandolfo-i apostoli palota Svájciak Termében hangversennyel emlékeztek meg XVI. Benedek és fivére Georg Ratzinger pappá szentelésének 60. évfordulójáról. A német hegedűművész, Arabella Steinbacher az „Ensemble New Seasons” zenekarral kíséretében Bach és Vivaldi darabokat adott elő Albrecht Mayer karmester vezetésével. A koncert végén, programon kívül, egy Mozart mű is elhangzott.

„A csodálatos muzsikához, amely a lelkünkben zeng, természetesen semmit sem lehet hozzátenni” – kezdte beszédét a Szentatya a hangversenyt követően. Köszönetet mondott a szervezőknek, a zenészeknek és a karmesternek, aki a koncertnek az „Amit Isten tesz, jó” mottót adta. A pápa az elhangzott két Vivaldi zeneművet elemezte, amelyet a zeneszerző abban az időszakban írt, amikor velencei árva leányok konzervatóriumban tanított. A Vivaldi darabokat a ragyogás és a szépség példáinak nevezte, amelyek nyugalmat és örömet közvetítenek. Ez bizonyára hitéből fakadt – jegyezte meg a pápa. Vivaldi katolikus pap volt, aki hűséges maradt breviáriumához, és az jámborsági gyakorlatokhoz. Egyházzenéjét hallgatva feltárul előttünk a szerző mély vallásos lelkülete.

Ez egyesíti a lutheránus Johann Sebastian Bach-hal, akit Vivaldi annyira csodált és akitől sokat tanult. Nem egy művét maga is átírta. „Soli Deo gloria”, egyedül Istené a dicsőség – ez a kézírataiban sokszor visszatérő gondolat kantátáinak leitmotívuma, és a nagy német zeneszerző muzsikája megértésének központi eleme. A mély áhítat jellemének alapvető jegye volt, szilárd hite beragyogta egész életét. Bach-nak a művészetről mély vallásos felfogása volt: Istent tisztelni és az emberi lelket újrateremteni. Zenéjének hallgatása egy patak csordogálására emlékeztet vagy még inkább egy nagy építészeti konstrukcióra, amelyben minden harmonikusan helyezkedik el, szinte megpróbálja reprodukálni azt a tökéletes harmóniát, amelyet Isten vésett bele teremtményeibe – állapította meg XVI. Benedek. Bach a zene csodálatos „építésze”, akit a geometria szelleme vezet, a rend és a bölcsesség jelképe, Isten visszatükrözése. Í a tiszta racionalitás zenévé, ragyogó szépséggé változik annak legemelkedettebb és legtisztább értelmében – zárta beszédét XVI. Benedek kedden délután a személye és fivére tiszteletére rendezett koncert végén.

(sv)