„Az Úr még mielőtt keresnénk vagy hívnánk, maga jön felénk” – a pápa vasárnapi Úrangyala
imádsága
Ezen a vasárnapon Jézussal a hegyre visszavonulva találkozunk, ahol egész éjjel imádkozik.
Az Úr az emberektől és tanítványaitól elválva megmutatja az Atyával való bensőséges
kapcsolatát és azt, hogy szükség van a világ zajától elszakadva a magányban való imára.
Jézusnak ezt az eltávolodását azonban nem úgy kell értelmezni, mint az emberek iránti
érdektelenségét vagy az apostolok magára hagyását. Éppen ellenkezőleg, ahogy Szent
Máté írja: „fölszólította tanítványait, hogy szálljanak bárkába és menjenek előre
a túlsó partra” (Mt. 14,22), hogy majd ott újra találkozzanak. Közben „a bárkát jó
messze a partról hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt” (Mt. 14,24). Ekkor
„Jézus a vízen járva feléjük közeledett. Amint meglátták a tanítványok, hogy vízen
jár, rémülten kiáltották: „Kísértet!” – és félelmükben össze-vissza kiabáltak” (Mt.
14,25-26). Nem ismerték fel, hogy az Úr volt, de Jézus megerősítette őket: „Bátorság!
Én vagyok, ne féljetek!” (Mt. 14,27).
Ennek az evangéliumi történetnek az egyházatyák
nagy jelentőséget tulajdonítottak. A tenger az életet, a látható világ bizonytalanságát
jelképezi. A vihar mindazt a gyötrelmet és nehézséget jelöli, amely az embert sújtja.
A bárka pedig a Krisztus által épített és az apostolok által vezetett egyházat képviseli.
Jézus arra akarja nevelni tanítványait, hogy bátran viseljék az élet bajait, bízva
Istenben, aki kinyilatkoztatta magát Illésnek a Hóreb hegyén egy „enyhe szellő susogásában”
(1 Kir 19,12).
Az evangéliumi történet ezt követően Péter apostol gesztusával
folytatódik. A Mester iránti szeretettől vezetve Péter elindult felé a vízen. „De
az erős szél láttára megijedt, s mikor merülni kezdett, így kiáltott: „Uram, ments
meg!” (Mt. 14,30). Szent Ágoston elképzelve, hogy az apostolhoz fordul, megjegyzi:
az Úr lehajolt és kezével felemelt. Saját erődből nem tudsz felállni. Szorítsd meg
a kezét, aki lehajol hozzád. Ezt nemcsak Péternek mondja, hanem nekünk is – hangsúlyozta
XVI. Benedek.
Péter a vízen jár, de nem saját erejéből, hanem az isteni kegyelemnek
köszönhetően, amelyben hisz. Amikor elárasztja a kétség, amikor már nem szegezi tekintetét
Jézusra, hanem megijed a széltől, amikor nem bízik teljesen a Mester szavában, ez
azt jelenti, hogy belül eltávolodott Tőle és ekkor kockáztatja, hogy elmerül az élet
tengerében. Velünk is így van ez – figyelmeztetett a pápa. Ha csak magunkat látjuk,
függővé válunk a szelektől és már nem tudunk a viharokon és az élet vizein áthaladni.
A nagy gondolkodó, Romano Guardini írja, hogy az Úr „mindig közel van, mivel létünk
gyökere. Mindenesetre, meg kell tapasztalnunk kapcsolatunkat Istennel az eltávolodás
és a közeledés pólusai között. Közelében megerősödünk, eltávolodva Tőle próbáknak
vagyunk alávetve.” (Elfogadni önmagunkat, Brescia, 1992, 71)
Kedves testvéreim!
– folytatta a Szentatya. Illés próféta tapasztalata, aki meghallotta Isten jelenlétét
és Péter apostol hitbeli vívódása által megértjük, hogy az Úr még mielőtt keresnénk
vagy hívnánk, maga jön felénk. Leereszkedik az égből, hogy megfogja a kezünket és
felemeljen magához. Csak azt várja tőlünk, hogy maximálisan bízzunk Benne, hogy valóban
megfogjuk a kezét. Imádkozzunk Szűz Máriához, az Istenre való teljes ráhagyatkozás
jelképére aggodalmaink, problémáink, nehézségeink közepette, amelyek felkavarják életünk
tengerét. Kérjük, hogy hangozzon fel szívünkben Jézus megerősítő szava, amelyet nekünk
is mond: „„Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!”, és növekedjen a Belé vetett hitünk
– zárta a vasárnapi Úrangyala imádság előtt mondott elmélkedését XVI. Benedek.
A
Mária-imádságot követően a Szentatya különböző nyelveken köszöntötte a Castel Gandolfo-ban
összegyűlt zarándokokat. Olasz nyelven megállapította: „Nagy aggodalommal követem
a drámai és növekvő erőszakcselekményeket Szíriában, amelyek számos áldozatot és súlyos
szenvedéseket okoztak.” Arra hívta a katolikus híveket, hogy imádkozzanak: győzzön
a kiengesztelődés iránti erőfeszítés a megosztottság és a harag felett. Továbbá megújította
felhívását a szíriai hatóságokhoz és a lakossághoz, hogy mielőbb álljon helyre a békés
együttélés és megfelelő módon válaszoljanak az állampolgárok jogos igényeire méltóságuk
tiszteletben tartásával és a régió stabilitása érdekében. Majd a pápa Líbia felé fordította
gondolatait, ahol a hadsereg erői nem oldották meg a helyzetet. XVI. Benedek arra
buzdította a nemzetközi szervezeteket, a politikai és katonai felelősséggel rendelkezőket,
hogy meggyőződéssel és elszántan lendítsék elő egy béketerv keresését az ország számára
a tárgyalásokon és a konstruktív párbeszéden keresztül.
A lengyel hívekhez
fordulva a pápa hangsúlyozta, hogy lélekben egyesül azokkal, akik Lengyelország különböző
részeiről gyalogosan zarándokolnak a Jasna Góra-i kegyhelyre. Különösen is köszöntötte
azokat, akik a Varsóból induló gyalogos zarándoklat 300. évfordulója alkalmára rendezett
zarándoklaton vesznek részt. Annak a kívánságának adott hangot, hogy a Szűz Máriával
végigjárt út a hit zarándoklatában erősítse meg a személyes, a családi és a társadalmi
élet evangéliumi dimenzióját. Végül imáikba ajánlotta pápai szolgálatát.