A Rimini Meeting elé - Varga János atya, a bécsi Pázmáneum rektorának ismertetője

2011. augusztus 21-27. között rendezik meg a 32. Rimini Meetinget, amelynek mottója: „És a létezés végtelen bizonyossággá válik.”E téma körül forognak majd az idei találkozó előadásai, beszélgetései, kiállításai és rendezvényei.

A korban, amelyben élünk a bizonyosság szó szinte tabuvá vált. Nem csak egyszerűn nehéz megtalálni a bizonyosságot, hanem sokan, sok esetben alapvetően elutasítják még a lehetőségét is. A Meeting –éppen evvel az általános véleménnyel akar szembe menni.

A témák között szerepel – többek között - az idén 150 éves egységes Itália, a tavalyi első kairói Meeting, Newman bizonyossága-lelkiismeret és valóság, Chesterton-szeretni a valóságot és védelmezni az értelmet, Ezekiel – a krízis és a remény, Borromeo Szent Károly-a sziklára épített ház, kérdések és bizonyosságok a tudományban, A Bölcsesség ragyogása és amikor a bizonyosság teremtőerővé válik.

A június 15-i római bemutatón Jean- Louis Tauran a Vallások közötti Párbeszéd Pápai Tanácsának elnöke így fogalmazott: „A boldogság utáni vágy az ember legnemesebb sajátosságainak egyike, mert nem lehet eszközként használni és nem lehet tárgya a gazdasági változásoknak.

Emilia Guarnieri a Meeting igazgatója kiemelte:„Az első igazi és nagy bizonyosság, hogy az ember eltörölhetetlen méltóságával nagy dolgokra rendelt teremtmény. Noha az ember a boldogságra és a bizonyosságra lett teremtve, az uralkodó relativista kultúra az örök bizonytalanságra akarja ítélni. Ám az ember nem merül ki a materializmusban, sőt nem létezne semmilyen vágya, ha nem lenne lehetősége a keresésre – hangsúlyozta Emilia Guarnieri, hozzátéve: a bizonyosság nem egy olcsó piac. Nem kerülhetjük el annak kockázatát, hogy harcba szálljunk az ismert dolgokon túl azért, hogy megtaláljuk, amire a szívünk vágyakozik. A bizonyosságot tehát a folyamatos előrehaladás során szerezhetjük meg, nem az utunkon és a felelősségünkön kívülről érkezik, hanem feltételezi az értelem és az emberi tapasztalat használatát.” – fejezte be az idei téma kifejtését a Meeting igazgatója.

Az idei rimini találkozó plakátjának fő motívuma a világítótorony. Az a biztos pont a parton, amely a tengeren hajózónak eligazodást biztosít. Fényével nem egyszerűen az utat mutatja, hanem segítséget ad, hogy a kapitány megfelelő irányba vezesse hajóját. Hogy az amúgy bizonytalan és kiszolgáltatott létezését a végtelen bizonyosság határozza meg...

A Meeting megpróbálja keresni és tanúsítani az Én-nek, - az egyénnek - azt a munkáját, amely egy találkozás evidenciájából indul ki, mindazon találkozásokból, amelyek hús és vér konkrétságukban jelenvalóvá teszik azt a végső értelmet, amiért érdemes élni, szeretni, alkotni és szenvedni is – olvashatjuk a Meeting beharangozójában. A bizonyosság, amit keresünk nem egy ideológia vagy stratégia, vagy meggyőződés, hanem az, ami segít felismerni azt, amik már vagyunk. Nem annyira azt jelenti, hogy a dolgok úgy mennek, ahogyan mi gondoljuk, hanem hogy mi magunk kapcsolatban vagyunk Avval, Aki folyamatosan létrehozza azokat.
Ezért az, hogy a létezés – ahogyan a Meeting címe mondja – bizonyossággá válik, nem azt jelenti, hogy előre tudnánk mi fog történni, sokkal inkább, hogy készek vagyunk szembenézni annak a kihívásával, ami történik, azaz rákérdezni az értelmére és felismerni az igazságát. A bizonyosság pedig végtelen, mert nem a mi alkotásunk, hanem annak felfedezése, ami elér bennünket, és ami mindig „ránk kérdez”, azaz rákérdez önmagunkra. Ez a bizonyosság nem létezne a szabadságunk nélkül. Végső soron a Meeting egy módja annak, hogy komolyan vegyük a meghívást, amely minden nap az eseményeken és a találkozásokon keresztül elér bennünket, a meghívást, hogy válaszoljunk teljes bizalommal, mindig vállalva annak kockázatát.

Boldog II. János Pál pápa 1982-ben látogatta meg a Meetinget, az volt a harmadik alkalom, amikor megszervezték a találkozót. A záró programon elmondott elmélkedése végén kérdésekre is válaszolt, majd kiment az épület erkélyére és így szólt a kívül rekedtekhez / köszöntötte a kívül rekedteket is, ezekkel a szavakkal: „Szívből köszöntöm mindazokat, akik nem találtak helyet az előadóteremben. Szerintem terem egyáltalán nem szükséges ahhoz, hogy közösséget alkossunk... Az előadótermen kívül ez talán még jobban lehetséges. Kívánom, hogy alkossátok meg a termeken kívüli közösséget átgondolva a témát és reflektálva rá: mi az ember lehetősége...” – ez volt ugyanis az akkori Meeting címe.

Az ott jelenlévők – látható módon - megfogadták ezeket a szavakat és ennek is köszönhetően alakult a Meeting története és a Communione e Liberazione (CL) közösségének élete, lehetővé téve sokak számára, hogy tértől és időtől függetlenül bekapcsolódjanak ebbe a közösségbe, ebbe az életbe. Mert a Meeting célja ugyanaz, mint az azt szervező lelkiségi mozgalom, illetve az Egyház célja, a népek, az emberek közötti barátság. Ennek forrása és beteljesedése Isten irántunk való szeretete, ahogyan Jézusban megmutatkozott számunkra, és ahogyan a Szentlélekben viszonozni tudjuk azt.