Mamberti érsek homiliája a vatikáni bazilikában bemutatott szentmisén az Európai Unió lengyel elnökségének kezdetekor

Abból az alkalomból, hogy Lengyelország Magyarországtól átvette az Európai Unió elnökségét, Dominique Mamberti érsek, az Államközi Kapcsolatok vatikáni titkára, júl. 12-én délelőtt 10 órakor szentmisét mutatott be a vatikáni bazilikában a Szentszéknél akkreditált Követségek számára.

Homíliája elején emlékeztetett arra, hogy Szent Benedek, Európa védőszentje ünnepére hívta össze a szentszéki követeket a szentmisére abból az alkalomból, hogy a lengyelekhez került az Európai Unió elnöksége. 1964-ben VI. Pál nyilvánította Európa védőszentjévé Szent Benedeket, „a béke hírnökét, az egység megvalósítóját, a civilizáció mesterét”. Mint Benedek Európája, a miénk is korszakos változásokat él át, de az övétől eltérően a mai európai helyzet már rendelkezik tartós gyökerekkel, amelyeket meg kell őrizni. A nap evangéliumában Jézus figyelmeztet a gyökerek felejtésére: megrovása a méltatlankodás és az együttérzés jele. Méltatlankodik Korozain és Betszaida lakóinak hitetlensége miatt, akik látták csodát és élvezték jótéteményeit. Meglepő a szelíd és alázatos szívű Jézus ajkáról ez a fenyegetés, de ez a szelídség és alázat egyáltalán nem jelent gyengeséget. Mert Jézus evangéliumának követelményei vannak, és figyelmeztetése ezt tudatosítani akarja. Inti azokat, akik nem akarnak megtérni.

Mindnyájunknak meg kell térnünk, - folytatta homíliáját Mamberti érsek, mert senki sincs bűn nélkül, Krisztuson és Szeplőtelen Anyján kívül. A megtérés állandó folyamat, amelynek különböző fokozatai vannak: a hitetlenségtől a hithez, a tökéletlen és tévedésekkel tarkított hittől a tiszta és teljes hitig, a rendezetlen élettől a rendezettig, a parancsolatok puszta megtartásától az Evangélium szerinti életig, a középszerű élettől a tökéletességig. Az érsek itt II. János Pál egyik levelét idézte: „Amint Isten országa kis magocska, amely fokozatosan növekszik, mígnem nagy fa lesz, amelyen az ég madarai fészket rakhatnak, ugyanígy a szeretet fokozatosan növekszik a keresztényben, és magában egyesíti a keresztény lét minden dimenzióját, hogy Isten és az emberek szolgálatába állítsa. Ily módon a keresztény megtérés, amely a keresztséggel kezdődik, nem reked meg elszigetelten a múltban, hanem állandóan serkent a rosszal való szakításra és a Krisztushoz való szorosabb csatlakozásra.”

Manapság azonban az Úr nem csupán egyesekhez, hanem városokhoz, közösségekhez intézi hívását, ahol az emberek visszautasítják a hitet, és értésükre adja, hogy a megtérés egyéni és közösségi. Különlegesen mély, bensőséges aktus, amelyet egyik ember nem tehet meg a másik helyett. Ugyanakkor a megtért emberek, akik megújultak a keresztségben és az Evangélium szerinti életben új emberiséget alkotnak.

Jézus rávilágított a hitetlenség gyökerére. A bibliai Kafarnaum gazdag város volt, kereskedelmi központ. A gazdagság, a siker, a hírnév felfuvalkodottá, gőgössé tesz, megkeményíti a szívet, felejtik vallásos kötelességüket. A mai embereket is elvakítja a haladás és a jólét, csak a földre tekintenek, nem törődnek Istennel és akaratával; úgy élnek, mintha Isten nem létezne. A saját erejükben bízva illúziókat táplálnak, bálványozzák az evilági valóságokat, amelyek végül is kiábrándítók. Ezért az Úr az igazságra szólít bennünket: induljatok el az igaz úton, haladjatok az igazi szabadságban és az örömben.

Az Úr megfeddésének másik összetevője az együttérzés: ezt szavaiból érezzük, amikor az utolsó ítéletre utal. Azon a napon számot kell adnunk nemcsak bűneinkről, hanem mindazokról a kapott kegyelmekről, amelyeket nem használtunk fel. Európa történetére tekintve - folytatta Mamberti érsek - megállapíthatjuk, mennyi kegyelmet, üdvösséges eszközt kaptunk és kapunk, Isten irántunk, országaink és földrészünk iránti szeretetének sok jelét. A Római Birodalom hamui között Európa Védőszentje mindenekelőtt Isten országát kereste, elvetette egy új európai civilizáció magvait, „amely kifejlődött, egyesítve a keresztény értékeket egyrészt a klasszikus kultúrával, másrészt a germán és a szláv kultúrával”. (XVI. Benedek)

Kérjük Máriát, a Megváltó Anyját és Tanítványát, segítse szívünket a megtérésben.

(szf)