A vallások Assisiben tartandó találkozója elé – cikkismertetés
XVI. Benedek október 27-ére egynapos találkozóra hívta meg az egyházak és vallások
képviselőit. Az első, II. János Pál által összehívott vallásközi imatalálkozó 25.
évfordulójára a pápa a következő témát jelölte meg: „Eszmélődés, párbeszéd és ima
a világbékéért és igazságosságért.”
A témával legutóbb már foglalkozott W.
Levada bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa egy az Osservetore Romanóban
megjelent cikkben. Most ugyancsak a vatikáni napilapban jelent meg tanulmány Kurt
Koch bíborostól, aki a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke. Röviden
ismertetjük a cikket.
Amikor 1986-ban II. János Pál meghirdette az imatalálkozót,
az olvadás korszakát éltük, csakhamar következett a kommunizmus bukása. Koch bíboros
Joseph Ratzinger egyik cikkét idézi e korszakról. A külső és belső falak leomlása
gyökeresen megváltoztatta Európa arculatát: a Lélek és a vallás igazságának győzelme
volt a fordulat: „A Lélek megmutatta erejét; a szabadság trombitájának harsogása erősebb
volt a falnál, amely korlátozni akarta.” A hidegháború végét, a berlini Fal leomlását,–
Gorbacsov szerint – siettette II. János Pál energikus fellépése. Az ökumenikus és
vallásközi párbeszéd is megváltozott.
1989-ben főleg az ortodox egyházak kerültek
az érdeklődés homlokterébe. Ezek az egyházak a hit és az egyháztan szempontjából sokkal
közelebb állnak hozzánk, mint a reformáció egyházai. A velük való ökumenikus kapcsolat
igen jelentős Európa jövője szempontjából. A meglévő nehézségek ellenére folytatni
kell a párbeszédet, amely Európa egyesülését is segíti: a politikai egyesülés csak
Kelet és Nyugat keresztényei, vagyis a nyugati és keleti Egyház további közeledése
révén valósulhat meg. II. János Pál hasonlata szerint Európának két tüdővel kell lélegeznie.
A
vallásközi párbeszéddel kapcsolatban, Koch bíboros szerint, tudatosítanunk kell, hogy
a nagy elvándorlási mozgalmak eredménye a népességek gazdag keveredése. Ez azt jelenti,
hogy ma már a miénktől különböző vallásokat nem idegenként, hanem szomszédoknak kell
látnunk: naponta találkozunk más hívőkkel. Ez áll különösen az iszlámra: a muzulmánok
jelen vannak Európa több országában, és egyre szaporodnak, míg a helyi lakosok száma
öregszik, csökken. A vallásközi párbeszéd tehát elengedhetetlen a mai társadalmi békés
együttélés szempontjából. A vallástalan társadalomban a vallást sokszor úgy tekintette
a közvélemény, hogy jelentéktelen tényező, és a társadalmi élet peremére akarták szorítani,
ma viszont egyre nyilvánvalóbb a vallások jelentősége a társadalmi béke szempontjából
is. Persze, az ateista társadalom, amely elzárkózik az isteni előtt, képtelen a vallásokkal
folytatandó párbeszédre.
Az őszi Assisiben tartandó találkozónak számolnia
kell ezzel a helyzettel. Főleg számolnia kell azzal a ténnyel, hogy a kommunista rendszerek
1989-es bukása után támadt új reménységek meginogtak a későbbi fejlődés folytán: a
harmadik évezredet kezdetétől fogva jellemzi az erőszak megerősödése és a szűnni nem
akaró terrorizmus. XVI. Benedek ezért kéri az egyházakat, egyházi közösségeket és
más vallások képviselőit, hogy Assisiben közösen tanúskodjanak a világ békéje és az
igazságosság mellett. Ez a szemlélet a keresztény ökumenizmus lényegéhez tartozik.
Véget kell vetni a keresztények megoszlásának, a régi ellenségeskedésnek, kölcsönösen
el kell ismernünk egymást testvéreknek Krisztusban, hogy helyreállítsuk egységünket
Krisztusban.
Koch bíboros még hangsúlyozza: ez a magatartás, a közös reflexió,
párbeszéd és ima nem jelent semmiféle vallási szinkretizmust. Mindegyik vallás képviselője
úgy imádkozik Istenhez, ahogy az saját hitének megfelel. A keresztény hit szerint
a béke, amelyre annyira áhítoznak a népek, Istentől jön, aki Jézus Krisztusban kinyilatkoztatta
eredeti üdvösségtervét. Mindannyian a békére hívattunk, és ezt a békét Isten Krisztus
által adja, aki azt vére árán szerezte meg (Kol 1, 20.)