„A szeretet mindig tiszteletben tartja a szabadságot” – a pápa Úrangyala imádsága

XVI. Benedek vasárnap délben már Castel Gandolfó-ban köszöntötte látogatóit, külön is a helység, Albano püspökét. A vasárnapi evangéliumi szakaszról, a magvetőről szóló példabeszédről (Mt 13, 1-23) elmélkedett. Csaknem „önéletrajzi” epizódról van szó, mert Jézus tapasztalatát, prédikációját tükrözi. Jézus azonosítja magát a magvetővel, aki Isten szava jó magját hinti el, és látja, hogy különböző eredmények születnek, aszerint, hogy ki hogyan fogadja be a jó magot. Van, aki felületesen hallgatja, és nem fogadja be; van, aki egy pillanatra befogadja, de nem állhatatos, és elveszít mindent; van olyan, akinél a világi gondok és kísértések fojtják el a vetést; végül, akik befogadják Isten Szavát, bőséges termést hoznak.

De az evangéliumi szakasz még megvilágítja Jézus prédikációs módszerét is, - folytatta a pápa, éppen azt, hogy példabeszédekben szólt. Miért beszélt így? - kérdezték a tanítványok. Jézus közvetlen tapasztalatára utalt: az Isten országát hirdeti, és hallgatóinak meg kell térniük, állást foglalniuk mellette vagy ellene. A példabeszédek erre serkentenek; megértésükhöz bizonyos erőfeszítésre van szükség: értelemre és szabad döntésre. Végső soron Isten „parabolája” maga Jézus személyesen, aki embersége révén elrejti, de egyben kinyilatkoztatja istenségét. Így Isten nem kényszerít bennünket a hitre, hanem magához vonz megtestesült Fia igazságával és jóságával; mert a szeretet mindig tiszteletben tartja a szabadságot.

Végül a déli Úrangyala alkalmával mondott beszédében a Szentatya a hétfői szentre emlékezett: „Kedves barátaim! Holnap ünnepeljük Szent Benedek apátot, Európa védőszentjét. Az evangélium fényénél úgy tekintsünk rá, mint Isten Szava hallgatásának mesterére: ő mély és állhatatos hallgatója volt az igének. Mindig meg kell tanulnunk a nyugati szerzetesség nagy pátriárkájától, hogy Istennek adjuk az őt megillető helyet, az első helyet, felajánlva neki a reggeli és esti imában aznapi tevékenységünket. Szűz Mária segítsen bennünket, hogy az ő példájára „jó talaj” legyünk Isten Szava magjának és sok gyümölcsöt hozzunk.”

Az ima és az áldás után a pápa még különféle nyelveken köszöntötte a hozzá látogató zarándokokat. Olaszul emlékeztetett arra, hogy ez a „Tenger vasárnapja”, vagyis a tenger népe közti apostolkodás napja. XVI. Benedek hálával imáiról biztosította azokat a papokat és önkénteseket, akik a tengeren dolgozók körében apostolkodnak, a halászokat és családjaikat. Azokért is imádkozik, akiket a tengeri kalózok elraboltak, valamint családjaikért, hogy legyenek erősek, és ne veszítsék el reménységüket, hogy újra láthatják szeretteiket.

A német nyelvű zarándokokhoz anyanyelvén szólt. Hangsúlyozta, hogy a nyári vakáció idején fokozottabban tiszteletben kell tartani Isten teremtését. Idézte a szentleckéből a Római levél 8, 19-et: „Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását”, majd hozzáfűzte. „A Jézus Krisztusban adott megváltás követeli a felelősséget testvéreink és az egész teremtett világ iránt. Isten azt akarja, hogy megszabaduljunk a romboló kapzsiságtól és hamis ragaszkodásoktól, hogy új emberekként éljünk, mint Isten gyermekei, és békét vigyünk a világnak. Az Úr segítsen bennünket!”

(szf)