A munkácsi Eparchia püspöke, Milan Sasik meghívására, Leonardo Sandri bíboros, a Kelti
Egyházak Kongregációjának prrefektusa, Kárpátaljára látogatott Romzsa Tódor vértanú
püspök boldoggá avatásának 10. évfordulója alkalmából. A három napos (2011. jún. 26-28)
látogatás során először Munkácson, a bazilita szerzetesek kolostorában találkozott
a férfi és nő szerzetesekkel, valamint a papokkal: a szerzetesi élet fontosságáról
szólva a hivatásukhoz való hűségre buzdította őket. A második napon meglátogatta az
ungvári székesegyházat, ahol boldog Romzsa Tódor ereklyéit őrzik, majd a munkácsi
székesegyházba ment. Mindkét templomban számos pappal és hívővel találkozott, akiknek
elvitte XVI. Benedek áldását. Arra buzdította őket, hogy a boldog vértanú példájára
legyenek erősek a hitben. A vatikáni bíboros ezután Ungváron megnyitott egy kiállítást,
és a szemináriumban részt vett egy összejövetelen. Ennek megnyitóján is Boldog Romzsa
Tódor példáját állította hallgatói elé: a vértanú püspök nehéz társadalmi és politikai
körülmények között, amelyek népe vallási és polgári szabadságát elfojtották, mindvégig
hűséges volt a római Egyházhoz, Péter Székéhez. Életáldozata nem volt hiába való:
a keresztény közösség jelenlegi vitalitása, életereje tanúskodik Tertullianus ismert
mondása igazságáról:”Sanguis martirum est semen christianorum ” - a vértanúk vére
a kereszténység vetése. Ezután Sandri bíboros felidézte Romzsa Tódor mozgalmas
életét. Az Osztrák-magyar Monarchiában született, tanulmányait mint csehszlovák állampolgár
végezte hazájában, majd Rómában, ahol 1936-ban pappá szentelték. 1944-ben, 33 éves
korában mint magyar állampolgárt püspökké szentelték, majd mint szovjet állampolgár
lett a vallásüldözés áldozata.
Itt rögtön néhány pontosító életrajzi kiegészítést
teszünk, anélkül, hogy a püspök vértanúságát részleteznénk. Romzsa Tódor száz
évvel ezelőtt, 1911.április 14-én született a kárpátaljai Nagybocskón (Máramaros vármegyében),
annak is a Tisza bal partján fekvő részén, amely 1915-től Romániához került, de ekkor,
1915-től Romzsáék már a jobb parti részen laktak. Ősei görög katolikusok voltak. Tódor
az elemi után a Huszti Állami Reálgimnáziumban tanult, ezt követően került Rómába.
1930-34 között a Német-Magyar Kollégium növendéke, majd 1937-ig a Collegium Russicum
diákja. Egyetemi tanulmányait a római Pápai Gergely Egyetemen végezte. De folytassuk
Sandri bíboros vázlatát!
A görög katolikusok üldözése 1944 őszén kezdődött;
több kísérlet történt Tódor püspök fizikai megsemmisítésére, amely előjátéka volt
a görög katolikus egyház intézményes felszámolásának. Boldog II. János Pál Jézus szavaival
jellemezte az üldözött, hosszú ideig „hallgató” Egyház helyzetét: „Megverem a pásztort,
és szétszélednek a juhok.”
Kárpátaljai látogatása során Sandri bíboros találkozott
az ukrán polgári vezetőkkel, köztük a Kárpátaljai Parlament elnökével. Munkácson a
bazilita atyák monostorában együtt vacsorázott a püspökökkel és szeminaristákkal,
majd elnökölt a nagy vesperáson, amelyen részt vettek a környező eparchiák érsekei
és püspökei. Jún. 28-án délelőtt pedig a Szent Liturgiát szabad téren tartották, az
ungvári szeminárium melletti pályán, nagy hívősereg részvételével. Együtt celebráltak
romániai és szlovákiai görög katolikus püspökök és a magyar Orosz Atanáz, az új miskolci
eparcha. Sandri bíboros homíliájában ismét csak Romzsa Tódor vértanú püspök életpéldáját
idézte fel, majd rámutatott arra, hogy az egyházüldözés után a görög katolikusoknak
súlyos problémákkal kell szembenézniük, visszaállítani, felújítani az egyház struktúrákat
és helyreállítani a spirituális, az egyházi egységet. Romzsa Tódor boldoggá avatásával
II. János Pál erősen felhívta a figyelmet az új evangelizálásra. Még az utolsó nap,
jún 28-án sor került Ungváron egy nagy körmenetre Romzsa Tódor vértanú ereklyéivel.
Ennek végén a Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusa, XVI. Benedek nevében apostoli
áldást adott a hívőseregre.