A Szentatya szavai vasárnap az Úrangyala imádság alkalmával

XVI. Benedek a vasárnap déli Úrangyala alkalmával mondott beszédében az evangélium egy szakaszáról, Jézus e szavairól elmélkedett: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és terhet hordoztok, én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű. És megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű.” (Mt 11, 28-30)

Jézusnak megesett a szíve, amikor Galileában hirdetve az Isten országát, látta maga körül a betegeket, elfáradt embereket, pásztor nélküli juhokat. E tekintet elér a mi világunk elesettjeiig, a nehéz körülmények között élő, elnyomott szegényekig, akik nem találnak támpontot létezésükben, értelmet életüknek. A legszegényebb országokban szegények sokasága szenved, de a gazdagabb országokban is számtalan férfit és nőt elnyom a betegség és a nélkülözés. Gondoljunk továbbá a számos hajléktalanra és menekültre, akik életük kockáztatásával elmenekülnek hazájukból…Krisztus tekintete kiterjed mindezekre, hiszen mindannyian a mennyei Atya gyermekei, és ezt mondja nekik: „Jöjjetek hozzám, mindnyájan…” A feltétel: Vegyétek magatokra igámat! Jézus igája nem elnyom, hanem megkönnyít, mert ez a szeretet törvénye, - ezt a parancsot adta tanítványainak. Ez az emberiség sebeinek igazi orvossága, az anyagi és lelki sebeké, az éhezés és igazságtalanság sebeié, a pszichológiai és erkölcsi sebeké, amelyeket a hamis jólét okoz. A gyógyulást tehát az Isten-szeretetből forrásozó felebaráti szeretetre alapozott életszabály hozza. Ezért el kell hagyni a kihívás és az egyre nagyobb hatalmat kereső erőszak útját, lemondani az agresszív életstílusról, amely az utóbbi századokat jellemzi, és elsajátítani az értelmes „szelídség” stílusát. De mindenek fölött az emberi, személyközi kapcsolatokban a tisztelet legyen a szabály és nem az erőszak, vagyis legyen az igazság ereje, mert csak ez biztosíthatja az emberhez méltó jövőt.

A pápa szokása szerint az Úrangyala és az áldás után különböző nyelveken üdvözölte a Szent Péter-térre összesereglett zarándokokat.

Első helyen a következő szavakkal emlékeztetett Scheffler János vértanú püspök vasárnapi boldoggá avatására: „Kedves testvéreim! Osztozom a romániai Egyház, különösen is a szatmári közösség örömében, ahol ma boldoggá avatták Scheffler Jánost, aki annak az egyházmegyének püspöke volt, és vértanúként halt meg 1952-ben. Tanúságtétele erősítse mindig azokat, akik szeretettel emlékeznek rá és az új nemzedéket.”

Meglepő volt a pápa e rövid megemlékezése, hiszen a Szent Péter-téren jelenlelő és a médiumokon keresztül szerte a világon a nem magyar nézők hallgatók sokasága nem sejthette, hogy – Bogdánffy Szilárd püspök tavalyi nagyváradi boldoggá avatása után - ismét egy magyar vértanú püspököt emeltek oltárra Szatmárnémetiben. Erdő Péter bíboros, aki a szentmisét bemutatta, beszédében joggal emelte ki: János püspök tanúságtétele messze túlmutat egyetlen egyházmegye határain, üzenete mindenkinek szól: püspökökhöz, papokhoz, hívő emberekhez, de még a nem hívő világhoz is. Élete bensőségesen összeforrt Krisztussal, aki az egész emberiség Megváltója. Scheffler János „vértanúsága, hősies helytállása ma is sugárzó erő”– hangsúlyozta még a magyar bíboros prímás, az új boldog közbenjárását kérve a szatmári egyház- megyéért, népünkért és egész Európáért.”

A boldoggá avatásról beszámolt a Magyar Kurír vasárnapi kiadása.

(szf)