„Jézus barátja” – P. Federico Lombardi SJ eheti jegyzete az Octava Dies vatikáni televíziós
műsorban
„Most már nem szolgák, hanem barátok”. A Szentatya pappá szentelésének évfordulóján,
Szent Péter és Pál apostolok ünnepén mondott homíliája papi lelkületének mélyreható
tanúságtétele volt. Ami leginkább megérintő, az a Jézussal való személyes kapcsolatában
való kitartása, aki szentelésének pillanatában hozzá fordult és befogadta azok közé,
akikhez az Utolsó Vacsorán szólt. A kötelék oly bensőségessé válik, hogy a pap Jézus
nevében valóban azt mondhatja „én”, megismételve Jézus szavait, amikor a bűnbocsánat
szentségét kiszolgáltatja, és amikor átváltoztatja az Eucharisztiát.
Attól
a naptól kezdve a pápa hosszú utat járt be számos formában gyakorolva egyházi tanítóhivatalát
egészen annak legmagasabb fokáig. Türelmes gyalogút, amelyet a Szentatya „tűző nap
és záporeső alatt, nyugalomban és nehézségben, a megtisztulás és a megpróbáltatás
különböző fázisaiban és evangéliumi örömben járt végig”.
60 év hűség, amelyet
egyszerűséggel, üdvrivalgás nélkül ünnepelt, ez ugyanis inkább egy adomány mintsem
egy megszerzett érdem. Adomány az egész Egyház számára, különösképpen a papoknak,
akiket XVI. Benedek fáradhatatlanul szavaival és példájával emlékeztet arra, hogy
a Jézussal – mint baráttal – való személyes kapcsolat papi hivatásuk és szolgálatuk
termékenységének és életrevalóságának állandó forrása.