„A kereszténységben nincsen semmi mágikus, hanem minden a búzaszem logikáját követi” – tanította a pápa a csütörtök esti Úrnapi szentmisében

XVI. Benedek pápa Corpusdomini, azaz Úrnap ünnepén este hét órakor szentmisét mutatott be a Lateráni Szent János bazilikában. Homíliájában az átváltoztatás titkáról elmélkedett.

Corpusdomini ünnepe elválaszthatatlan Nagycsütörtöktől, mert az Úr vacsorájára emlékezés valójában az Eucharisztia alapításának ünneplése. Miközben Nagycsütörtök estéjén átéljük az értünk szenvedő Krisztus titkát, Úrnapján ezt a titkot ajánljuk imádásra. A legszentebb Oltáriszentséget visszük körmenetben, hogy kinyilvánítsuk: a feltámadt Krisztus jár itt közöttünk és vezet bennünket a Mennyek Országa felé. Amit Jézus egykor a Coenákulum intimitásában adott nekünk, ma azt nyíltan megmutatjuk, hiszen Krisztus szeretete nem kevesek kiváltsága, hanem mindenki számára rendeltetett.

Mindez Jézus Krisztus szívéből indul, aki az utolsó vacsorán hálaadásával átformálta a halál értelmét, amellyel szembenézett – mondta a pápa. Maga a szentség neve, „eucharisztia – hálaadás”, kifejezésre juttatja: a kenyér és a bor lényegének átváltoztatása Krisztus testévé és vérévé, annak az ajándéknak a gyümölcse, amivé Krisztus tette önmagát, vagyis a halálnál erősebb szeretet ajándékává. Az eucharisztia ezért az örök élet eledele, az Élet kenyere. Krisztus szívéből fakad az a dinamizmus, amely átformálja a valóságot a maga kozmikus, emberi és történelmi dimenziójában. Minden Istentől ered, az ő egy és háromságos mindenhatóságából, mely megtestesül Krisztusban. Ebbe a szeretetbe merül bele Krisztus szíve, ezért tud ő hálát adni és dicséretet mondani, még az árulással és az erőszakkal szemben is.

Ez az átalakítás azért lehetséges – folytatta a pápa homíliájában - mert a kommúnió, az Isten közössége erősebb, mint a megosztás. A kommúnió szó alkalmazása az áldozásra azért is sokatmondó, mert az „eucharisztikus kenyér evése” által lépünk ténylegesen bele magának Krisztusnak az életébe. Istentől, Jézuson keresztül, egészen hozzánk – ezt a kommúnió-t közvetíti a szent Eucharisztia.

A pápa Szent Ágoston gondolatával magyarázta a szentáldozás-kommúnió dinamikáját, melyet egykor látomásban jegyzett le, ahogy Jézus szólt hozzá: „Én vagyok az erősek kenyere. Növekedj és a tiéd leszek! Nem te alakítasz át engem magadba, ahogy a test teszi az étellel, hanem te leszel, aki átalakulsz bennem”. A testi ételt a mi szervezetünk önmaga fenntartására fordítja, az Eucharisztia esetében ő fogad be minket önmagába, így egyek leszünk Krisztussal, testének tagjai. Ezáltal a mi egyedi mivoltunk megnyílik és megszabadul az önzéstől, Jézuson keresztül a szentháromságos kommnúnióba lépünk. Így az Eucharisztia, miközben Krisztussal egyesít minket, megnyit bennünket a többi ember felé. Nem vagyunk megosztva többé, hanem egyetlen dolog vagyunk Őbenne. A szentáldozás tehát egyesít a mellettem ülő személlyel, akivel talán nincs semmiféle kapcsolatom, ugyanakkor egyesít a világ bármely részén levő távoli testvérrel is. Innét ered az egyház társadalmi jelenlétének mély értelme, amit a nagy szociális szentek tanúsítanak, akik egyúttal mindig nagy eucharisztikus lelkek voltak. Aki felismeri Krisztust a Szentostyában, az felismeri a szenvedő testvérben, az idegenben, a mezítelenben, a bebörtönzöttben is. Krisztus szeretetének adományából ered tehát a mi különleges keresztény felelősségünk egy szolidáris, felelős, igaz társadalom építésében. Különösen igaz ez most napjainkban – hangsúlyozta a pápa – amikor a globalizáció mindinkább függővé tesz bennünket egymástól. A kereszténység feladata ebben éppen az, hogy ez az egység ne Isten nélkül épüljön meg, vagyis igaz szeretet nélkül, ami aztán helyet adna a zűrzavarnak, az individualizmusnak, az egymás elleni erőszakoskodásnak.

Beszéde végén a pápa Jézus utolsó-vacsorai gesztusára figyelt: A „vegyétek… és egyétek…” felhívásával a Kálvária eseményét elővételezte. Elfogadta szeretetből a szenvedést, egészen a kereszthalálig, és miközben így elfogadta, átalakította azt adományozási gesztussá. A világnak leginkább erre a gesztusra van szüksége, mert az belülről váltja meg, megnyitja azt a Mennyek Országa dimenziói előtt. De a világnak ezt az átalakítását Isten mindig ugyanazon az úton akarja megvalósítani, mint amit Krisztus követett, tehát azt az utat, aki Ő maga. Nincs a kereszténységben semmiféle mágikus dolog – szögezte le Benedek pápa az úrnapi homíliájában. Nincsenek kiskapuk, kerülő utak, hanem minden a búzaszem türelmes és alázatos logikáján halad keresztül, mely elhal, hogy életet adjon. Isten éppen ezért továbbra is folytatja az emberiség, a történelem és a kozmosz megújítását az átalakításnak ezen a láncolatán keresztül, amelynek az Eucharisztia a szentsége. A megszentelt kenyér és a bor által Krisztus átalakít bennünket úgy, hogy magába fogad bennünket, bevon minket a megváltás művébe. Így minden utópia nélkül, úgy járhatjuk e világ útjait, magunkban hordozván az Úr testét, ahogy a Szent Szűz tette azt Erzsébet meglátogatásakor. Ma este, ahogy beesteledett a mi szeretett városunkban, Rómában, mi is útra kelünk: velünk van az Eucharisztia Jézus, a Feltámadott. Köszönjük, Jézus! Köszönet a hűségedért, mely megtart bennünket a reménységben. Jó Pásztor, igaz Kenyér, irgalmazz nekünk, táplálj bennünket, védelmezz bennünket és vigyél minket az örök javakhoz. Ámen”

A szentmisét követően Benedek pápa vezette a Lateráni Szent János bazilikától induló eucharisztikus úrnapi körmenetet. A Via Merulana mentén zarándokok ezrei hajtottak térdet az Oltáriszentség előtt, mellyel a pápa a Santa Maria Maggiore bazilika előtti téren adott áldást az ott egybegyűlt híveknek.

(vl)