„Rejtőző Istenség, hittel áldalak!” – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése Úrnapjára

Az évközi 13. vasárnapon tartják a világegyház legtöbb helyén Úrnapját, Krisztus szent Teste és Vére liturgikus ünnepét. – Jézus a csodálatos kenyérszaporítás után mondott beszédében megígérte az Eucharisztiát, azt, hogy Testét és Vérét szentségi eledelül adja a benne hívőknek. Az utolsó vacsorán meghagyja apostolainak: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” A Mester rendelése folytán az apostolok és utódaik, a felszentelt papok a Szentlélek teremtő ereje folytán átváltoztatják a kenyeret Krisztus Testévé és a bort Krisztus vérévé. Aki eszi az átváltoztatott kenyeret és issza a Krisztus vérévé változtatott bort, annak örök élete van. Az Eucharisztia isteni életünk tápláléka, életforrás. Szerte a világegyházban, a megszámlálhatatlan oltáron a felszentelt szolgák megjelenítik Krisztus húsvéti misztériumát, üdvösséghozó keresztáldozatát és dicsőséges feltámadását, hogy a hívők, Isten népe részesedjék a megváltás kegyelmeiben. A megváltás egyszer s mindenkorra megtörtént, nem lehet megismételni, de az Úr parancsa folytán a hathatós emlékezés jelenvalóvá teszi az örök húsvétot. „Opus redemptionis nostrae exercetur”, mondja a liturgia: Megváltásunk műve valósul meg, amikor hittel befogadjuk, részesedünk belőle. „Az Egyház a liturgiában folytatja az üdvözítés művét”, hangsúlyozza a zsinat.

Papok és hívek hálával tartoznak a II. vatikáni zsinatot ihlető Szentléleknek, hogy az atyáknak a liturgia megújítását sugallta, és így a szentmisét közelebb hozta Isten népéhez, egyszerűbbé, értehetőbbé tette a népnyelv bevezetésével és a szerkezeti átalakítással, megőrizve a lényeget, a húsvéti misztérium megjelenítését. A zsinati okmány (SC, 10-11) hangsúlyozza: „A liturgiából, elsősorban az Eucharisztiából mint forrásból fakad számunkra a kegyelem; s általa valósul meg Krisztusban a leghatásosabb módon az emberek megszentelése és Isten dicsőítése, amelyre mint célra az Egyház minden más tevékenysége irányul. Ez a teljes hatékonyság azonban csak úgy valósulhat meg, ha a hívők jól fölkészült lélekkel vesznek részt a liturgiában, szívüket szavukhoz igazítják, és együttműködnek a kegyelemmel, hogy kárba ne vesszék bennük.” Imádsággal, elmélkedéssel mélyítjük el személyes lelki életünket, hogy a közösségi istentiszteleten, a szentmisén való részvételünk gyümölcsözőbb legyen. A szentmisében arra kérjük az Urat, hogy a „lelki áldozat fölajánlását elfogadva, minket magunkat tegyen örök áldozattá”, - Krisztus által, Krisztussal és Krisztusban.

Az Eucharisztia fokozottan a hit szentsége. Aquinói Szent Tamás csodaszép, Adoro te devote…kezdetű himnusza versbe foglalt teológia. „Rejté a keresztfa Istenségedet, itt az emberség is elrejtezkedett!” Hitetlen Tamás megérinthette a Feltámadott sebeit, de ő is csak embert látott, és mégis – a kegyelem indítására – megvallotta Jézus istenségét. Aquinói Szent Tamással imádjuk és kérjük az euharisztikus Jézust:

Rejtőző istenség, hittel áldalak,
Ki elrejteztél itt bor s kenyér alatt.
Szívem te előtted megalázkodik,
Mert ha téged szemlél, megfogyatkozik.

Sebeid Tamással, nem szemlélhetem,
Te vagy mégis, vallom, Uram, Istenem.
Add, hogy egyre jobban higgyek teneked
Tebenned reméljek és szeresselek.

(Kor 10, 16-17; Jn 51-59)