Az új evangelizáció az egyház elsődleges feladata – Kránitz Mihály atya, a PPKE Hittudományi Kar teológus professzorának előadása

Az egyház ünnepei Jézus Krisztus örömhíréhez, az evangéliumhoz kapcsolódnak, s így mindegyik alkalmas arra, hogy teljesítsük Krisztus kérését: „Menjetek, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya, és a Fiú és a Szentlélek nevére! (Mt 28, 19) – hallottuk Szentháromság vasárnapján, és Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” (Mk 16,15) – szól a Krisztus-követőkhöz intézett parancs.

Ezt a megbízatást az egyház kétezer éve végzi, és a történelmi összetett helyzeteknek megfelelően mindig keresi a módot, amellyel megszólíthatja egy-egy új generáció tagjait. Előfordult, és ma is megtörténik, hogy megpróbáltatások, üldöztetések közepette kell tanúságot tenni az evangélium erejéről, és így a vértanúságot is vállalni kell, de olyan új helyzet is kialakulhat, és ez főleg az európai, korábban már evangelizált országokra érvényes, ahol az elvilágiasodás és a jólét elfordítja az embereket Istentől és az egyház által hirdetett krisztusi üzenettől. A keresztények mindig figyeltek az idők jeleire, és korunkban, valamint napjainkban így érezte meg XVI. Benedek pápa, hogy új módon kell megszólítani azokat a személyeket, akik elszakadtak a kereszténység spirituális múltjától, de mégis ebben a világban élnek, és rákérdeznek életük értelmére. Ilyen szándékkal hozta létre egy évvel ezelőtt, 2010. július 1-jén a szentatya az Új Evangelizációt Előmozdító Pápai Tanácsot, melynek feladata, hogy újra megnyissa az emberek szívét, és Isten visszatérjen az emberek közé. Krisztus ránk bízta az evangélium hirdetését. Ezt alázattal, de a Lélek erejével kell megvalósítanunk. Az egyház egyetlenegy tagja sem feledkezhet meg arról, hogy a missziós evangelizáció az egyház sajátos természete, és küldetésünk minden körülmény között Krisztus hirdetése. XVI. Benedek pápa 2012 októberére az új evangelizációval foglalkozó püspöki szinódust hívott össze. A tanácskozáshoz készülő munkadokumentumhoz most egy előtanulmányt, a főbb témákat kijelölő ún. Lineamentát készítettek, és ezt elküldték a püspöki konferenciáknak, publikálták különféle nyelveken, és mindenki számára elérhetően a Vatikán honlapján is megjelent.

A püspöki szinódus titkára, Eterović érsek arra kéri a helyi püspöki konferenciákat, az egyházmegyéket, a lelkipásztori központokat, plébániákat, szerzetesközösségeket, világi társulásokat és a lelkiségi mozgalmakat, hogy tanulmányozzák az új evangelizációról szóló elődokumentumot, küldjék meg válaszaikat a püspöki konferenciák felelőseinek, hogy 2011. november 1-jéig, mindenszentek ünnepéig megérkezzenek a szinódust előkészítő bizottsághoz az egyes hozzájárulások, és azokat megvizsgálva a szinódus munkadokumentumába, az Instrumentum laborisba beépíthessék. A leendő XIII. püspöki szinódus célja, hogy a Szentlélek segítségével új lendületet adjon az evangélium hirdetésének.

A mostani dokumentum, a Lineamenta egy bevezetésből és három fejezetből áll. Mindegyik részhez kérdések kapcsolódnak, így összesen hetvenkét kérdés található a szövegben. Jelképes is lehet ez a szám, mely az egyház egészére vonatkozik, és utal arra a jelenetre, amelynek során az Úr Jézus hetvenkét tanítványt küld el az evangélium hirdetésére (Lk 10,1–24).

A bevezető az új evangelizáció sürgősségét emeli ki, és azt a felismerést, amellyel korunkban a legmegfelelőbben lehet meghívni az embereket Isten Országába. Az ide kapcsolódó kérdések a helyi közösségek tapasztalataira kérdeznek rá. A három közül az első fejezet címe: Az új evangelizáció ideje. Ez a rész a keresztényeket szembesíti a jelen világ helyzetével, lelki szomjúságával, és szólít fel a lelkipásztori gondoskodásra. A kérdések azokra a kihívásokra vonatkoznak, melyeket az egyház megtapasztal egy új cselekvési keretben, igehirdető missziója során. Itt a legkonkrétabb válaszokat várják a helyi egyházaktól és közösségektől az új formák kialakítására. A második fejezet Jézus Krisztus evangéliumának a hirdetését hangsúlyozza a hit átadásának folyamatában. Az itt szereplő kérdések egy új misszió megfogalmazását célozzák, és az eddigi tapasztalatok továbbadását. Végül a harmadik fejezet az új evangelizáció terveként a keresztény reménybe való beavatást vázolja, melyet nem lehet spontán módon elérni, hanem az új evangelizáció iránti igényes figyelem, nevelés és gondoskodás szükséges hozzá.

A dokumentum zárása az evangélium továbbadásának örömét és az egyház jövőjét tárja fel, engedve, hogy ráhagyatkozzunk a Szentlélek működésére, aki az új evangelizáció alapja. Az új evangelizációs a munkára most az Egyház kér fel bennünket, mert nem őrizhetjük meg csak a magunk számára az örök élet igéit, mivel az Úr Jézus ezt minden embernek szánta, és szükséges, hogy ez mindenkihez, korunk embereihez is eljusson. Ez a feladat nem egy súlyos hozzáadás a hitünkhöz és hitbeli magatartásunkhoz, hanem inkább egy olyan eszköz és orvosság, amely megszabadíthat félelmeinktől, örömöt és életet adhat az egész világnak.