Új evangelizáció a keresztény hit átadására – a 2012-es püspöki szinódus Lineamentája
A Bevezető kérdései
Az evangélium hirdetésével kapcsolatos megkülönböztetés,
amelyről szólunk, természetéből fakadóan mindig történeti és meghatározó: egy konkrét
tényből indul el, és egy bizonyos eseményre adott válaszként szerveződik. Általánosságban
ugyanabban a kulturális térben kibontakozva helyi egyházaink a megkülönböztetés során
az elmúlt évtizedekben helyzetükkel és történelmükkel összefüggő egyedülálló és sajátos
állomásokat és eseményeket éltek meg.
1. Melyek azok az események ezek közül,
amelyeket hasznos lenne megismertetni a többi helyi egyházzal?
2. A történelmi
megkülönböztetés gyakorlásával melyeket szükséges megosztani az egyház katolicitásán
belül, hogy az egyetemes egyház eme eseményeinek kölcsönös meghallgatásával ismertek
legyenek azok az utak, melyeket számára a Szentlélek mutat evangelizációs művének
megvalósításában?
3. Az „új evangelizáció” témája most már helyi egyházaink
legtávolabbi részeibe is eljutott. Ezt hogyan fogadták és ellenezték? Milyen magyarázatokat
fogalmaztak meg?
4. Milyen lelkipásztori megnyilvánulásokat részesítettek előnyben
a legsajátosabban az „új evangelizáció” témájával kapcsolatban? Ezek közül melyek
azok, amelyek változást és egy jelentős lendületet tapasztaltak meg? És ezzel ellentétben
mások milyen ellenállási és ellenző formát alkalmaztak egy ilyen témával kapcsolatban?
1.
fejezet: Az új evangelizáció ideje
Az első fejezet kérdései
Keresztény
közösségeink ma egyházi és társadalmi helyzetük mély változásának időszakát élik meg.
1.
kérdés Ennek a változásnak a helyi egyházakban melyek a főbb jellegzetességei?
2.
kérdés Hogyan élhetők meg egy missziós egyház tulajdonságai, egy olyan egyházéi,
mely képes az emberek hétköznapjaiban jelen lenni, egy olyan egyházéi, mely „fiai
és leányai házai között van”?
3. kérdés Mennyiben tudott az új evangelizáció
életet és lendületet adni az első igehirdetésnek vagy pedig a folyamatban lévő lelkipásztori
gondoskodásnak? Milyen segítséget nyújt a kimerültség és a fáradtság legyőzésére,
melyek helyi egyházaink mindennapi életéből fakadnak?
4. kérdés A különböző
egyházakban a jelen helyzet milyen felmérése és értékelése valósult meg az új evangelizáció
fényénél?
A világ jelenleg mély változásokat él át, melyek új helyzeteket hoznak
létre, és új kihívást a kereszténység számára. Ezek alapján hat lehetséges cselekvési
irány következik: a kulturális (szekularizáció), a társadalmi (népek keveredése),
a média, a gazdasági, a tudományos és a politikai. Ezek a jövőbeni elképzelések tudatosan
az általánosság és az azonosság szintjén kerültek lejegyzésre.
5. kérdés Ezek
a különböző helyi egyházak összefüggésében milyen sajátos formát öltöttek?
6.
kérdés Milyen módon tudtak megjelenni ezek az irányzatok a helyi egyházak életében?
Hogyan hatottak az életükre?
7. kérdés Ezek milyen kérdéseket és milyen
kihívásokat hoztak magukkal? Milyen válaszokat dolgoztak ki ezekre?
8. kérdés Melyek
voltak a legnagyobb akadályok és nehézségek, amelyekkel találkoztak, amikor a pillanatnyi
témák között előhozták az istenkérdést? Melyek voltak a legsikeresebb tapasztalatok?
A
vallási cselekvés különleges jelentőséget kapott.
9. kérdés Milyen átalakulások
mentek át azon a módon, amellyel az emberek megélték saját vallási tapasztalatukat?
10.
kérdés Melyek az új lelkiség kérdései, a születő vallásosság új igényei? Látható-e,
hogy az új vallási hagyományok megerősödnek?
11. kérdés Miként érinti a
keresztény közösséget a vallási megoldás fejlődése? Melyek az ezzel kapcsolatos nehézségek?
Melyek az új lehetőségek?
Az új evangelizáció az egyház által elgondolt átalakulás,
amellyel folytatni és élni tudja saját igehirdető misszióját eme új cselekvési lehetőségek
keretében.
12. kérdés Melyek azok az új formák, melyeket a helyi egyházak
az új evangelizációban alkalmaznak?
13. kérdés Milyen tartalmat és formát
ölt az a bátorság, amely jellemzi az új evangelizációt? Milyen erőforrást tudott eredményezni
az egyházi és a pasztorális élet számára?
14. kérdés Az egyház élete és
jövője szempontjából milyen tevékenységeket és távlatokat lehet megjelölni?
15.
kérdés A helyi egyházak mennyiben készültek fel arra, hogy felvállalják és meg
is valósítsák számukra II. János Pál többször megismételt kérését, hogy tegyük magunkévá
az új evangelizációt, mely új a lelkesedésében, módszereiben, kifejeződésében?
16.
kérdés Mennyiben segítették a keresztény közösségeket az új evangelizáció programjának
kidolgozásában a kontinentális és a tartományi szinódusok?
2. fejezet: Jézus
Krisztus evangéliumának hirdetése
A második fejezet kérdései
Krisztus
megtapasztalása a hit átadásának célja, hogy ezt megismertessék azokkal, akik közel
vagy távol vannak. Ez sarkall bennünket a misszióra.
1. kérdés Keresztény
közösségeink mennyiben képesek olyan egyházi helyekké válni, melyek a lelki tapasztalat
eszközét nyújtják?
2. kérdés Hitbeli útjainknak mennyire nem csak a keresztény
igazsághoz való értelmi ragaszkodás a célja, hanem hogy azok eljussanak oda, hogy
a Krisztus titkával való találkozás, közösség és „benne lakás” valóságos tapasztalatát
hozzák létre?
3. kérdés Hogyan találtak az egyes egyházak megoldásokat és
válaszokat a lelki megtapasztalás kérdésére, mely ma a fiatal nemzedékeket áthatja?
Az
Ige és az Eukarisztia mint két fő szempont kiemelt módon segíti elő a keresztény hit
lelki tapasztalatként való megélését.
4. kérdés Az előző két püspöki szinódus
mennyire segítette a keresztény közösségeket, hogy növekedjék az Ige meghallásának
minősége egyházainkban? Mennyiben segítették ezek az eukarisztikus ünneplések minőségének
a növekedését?
5. kérdés Melyek a leginkább elfogadott szempontok? Milyen
megfontolások és milyen felvetések várnak még befogadásra?
6. kérdés Az
Isten Igéjét hallgató és azon elmélkedő csoportok mennyiben váltak közösségeink számára
a keresztény élet közös eszközévé? Közösségeink mennyiben fejezik ki az Eukarisztia
központi helyét (szentmise, szentségimádás), és vajon ezek mentén építik-e ki tevékenységeiket
és életüket?
Évtizedek forrongása után a katekézis területe a fáradtság és
az elfásultság jeleit mutatja, főképp a befogadók szintjén, megszólítva őket, hogy
erősítsék és támogassák ezt az egyházi tevékenységet.
7. kérdés Milyen e
tekintetben egyházaink konkrét tapasztalata?
8. kérdés Milyen törekvés látható,
hogy a keresztény közösségen belül a katekéta személyének elismerést és támogatást
nyújtsanak? Mennyiben történik igyekezet, hogy egy ilyen aktív szerepnek tényszerű
és hatásos elismerést adjanak, valamint a hit átadásának feladatában többi résztvevőnek
(szülők, keresztszülők, keresztény közösség)?
9. kérdés Milyen kezdeményezések
születnek a szülők támogatására egy olyan feladat bátorítására (a továbbadás, vagyis
a hit továbbadása), melyet a kultúra egyre kevésbé tekint feladatának?
Az utóbbi
évtizedekben válaszolva a II. Vatikáni Zsinat követelményeire is, számos püspöki konferencia
elkötelezte magát a katekézis módszereinek és szövegeinek újra megfogalmazása útján.
10.
kérdés Hol tartanak ezek a tervek jelenleg?
11. kérdés Milyen jótékony
eredmények születtek a hit átadásának folyamatában? Milyen nehézségekkel és akadályokkal
kellett számolni?
12. kérdés Milyen segítséget nyújtott A Katolikus Egyház
Katekizmusának a kiadása az újratervezésnek ezen az útján?
13. kérdés Az
egyes keresztény közösségek (plébániák), valamint a mozgalmak miként dolgoznak együtt,
hogy tényszerűen biztosítsák azt a lehetséges egyházi katekézist, melyet a többi egyházi
résztvevővel egyeztetve és megosztva képzelnek el?
14. kérdés A jelenlegi
változások következtében melyek azok a pedagógiai döntések, amelyekkel szemben az
egyház kateketikai tevékenysége a legeszköztelenebb és a legkiszolgáltatottabb?
15.
kérdés Milyen mértékben sikerült a katekumenátus intézményének modellként megjelenni,
amelyen keresztül a keresztény közösségben a katekézis és a hitre nevelés modelljét
tudta felépíteni?
Korunk helyzete az egyháztól az evangelizáció új stílusát
követeli, egy megújult készséget arra, hogy számot adjunk a bennünk élő hitről és
reménységről.
16. kérdés A helyi egyházak milyen mértékben tudták továbbadni
ezt az új igényt a keresztény közösségekben? És milyen eredménnyel? Melyek a lassító
és ellenálló tényezők?
17. kérdés Vajon az új missziós igehirdetés sürgetése
a közös lelkipásztori cselekvés elfogadott eleme lett? Vajon megszületett-e az a meggyőződés,
hogy ezentúl a misszió a helyi keresztény közösségekben él, mindennapi életünk összefüggésében?
18.
kérdés A közösségeken túl melyek azok az erők, melyek a társadalmi szövetet éltetik
az evangélium hirdetésével? Milyen tettekkel és módszerekkel? Milyen eredményekkel?
19.
kérdés Mennyire tudták tudatosítani a megkereszteltek, hogy személyesen erre az
igehirdetésre vannak meghívva? Ezzel kapcsolatban melyek a számottevő tapasztalatok?
A
keresztény közösség az igehirdetés és a hit átadásának a gyümölcse.
20. kérdés Milyen
főbb gyümölcsöket hozott saját egyházainkban a hit átadása?
21. kérdés A
keresztény közösség milyen mértékben készült fel, hogy felismerje ezeket a gyümölcsöket,
megőrizze és táplálja azokat?
22. kérdés Milyen ellenállás, szembehelyezkedés
és botrány jelenti az igehirdetés akadályát? Milyen módon tudták a közösségek megélni
ezeket a pillanatokat a lelki és a missziós lendületből táplálkozva?
3. fejezet:
Beavatás a keresztény reménybe
A harmadik fejezet kérdései
Az
új evangelizáció terve az egyház rendelkezésére álló valamennyi hely és valamennyi
cselekvés igazolásaként javaslatokat tesz az evangéliumnak a világban való hirdetésére.
1.
kérdés Az első igehirdetés ténye mennyiben lett ismert és terjedt el keresztény
közösségekben?
2. kérdés A keresztény közösségek vajon kidolgoznak-e olyan
pasztorális cselekvést, melynek célja az evangéliumhoz való tartozás és a keresztény
megtérés sajátos javaslata?
3. kérdés Az egyes keresztény közösségek hogyan
alkalmazkodtak az új formák kidolgozásának az igényével az Istenről való beszédre
a társadalomban és saját közösségeiken belül? Melyek azok a jelentős tapasztalatok,
melyeket hasznos megosztani más egyházakkal?
4. kérdés Hogyan fogadták és
fejlesztették tovább a különböző helyi egyházakban a „pogányok udvara” tervet?
5.
kérdés Az egyes keresztény közösségek az elkötelezettség milyen szintjén kísérelték
meg az új evangelizáció útjainak felvállalását? Melyek a keresztény közösségek legsikeresebb
missziós megnyílásának kezdeményezései?
6. kérdés Melyek azok a tapasztalatok,
intézmények, új csoportosulások vagy tömörülések, melyek születtek vagy elterjedtek
az evangélium örömteli és vonzó hirdetése céljából.
7. kérdés Milyen az
együttműködés a plébániai közösségek és az új tapasztalatok között?
Az egyház
nagyon sok erőt fektetett be a bevezető és a hitre nevelő kurzusok újjászervezésébe.
8.
kérdés A felnőtt keresztény beavatás milyen mértékben sikerült, mint közösségeinkben
a hitbe való bevezetés útjának újragondolandó modellje?
9. kérdés Milyen
mértékben és milyen módon volt sikeres a keresztény beavatás eszköze? Mennyiben
segítette a keresztségi pasztorációról való új gondolkodást és a keresztség, a bérmálás
és az oltáriszentség közötti kapcsolat hangsúlyozását?
10. kérdés A keleti
katolikus egyházak egységes módon szolgáltatják ki a keresztény beavatás szentségeit
a gyermekeknek. Melyek az előnyei és a különlegességei ennek a tapasztalatnak? Ami
a keresztény beavatásra vonatkozik, mennyiben ösztönzik őket e gondolatok és az egyházban
jelenleg is végbemenő változások?
11. kérdés A keresztségi katekumenátus
mennyiben sugallta a szentségekre való felkészülés útjának újra átgondolását, azokat
a közösség különböző tagjainak (főleg felnőtteknek), és nem csak az egyes érdekeltek
tevékeny bevonásával a keresztény beavatás útjaiként átalakítani. Hogyan helyezkednek
el a keresztény közösségek a szülők mellett az egyre nehezebbé váló hit átadásának
kötelességében?
12. kérdés Milyen fejlődést élt át a bérmálás szentsége
ezen az úton, és milyen ösztönzések alapján?
13. kérdés Hogyan sikerült
a müsztagogikus utakat világosan pontosítani?
14. kérdés A keresztény közösségeknek
milyen mértékben sikerült átalakítani a hitre nevelés útját a felnőttek számára, és
kifejezetten a felnőttekhez szólni, elkerülve így a veszélyt, hogy csak a gyermekekhez
forduljanak?
15. kérdés Vajon a helyi egyházak kialakítják-e világos meglátásaikat
az igehirdetés szerepéről és a hit ébresztésének és a keresztségi pasztorációnak egyre
nagyobb fontosságot tulajdonító szükségről?
16. kérdés Vajon meghaladták-e
már azt a fázist, amely abban állt, hogy a hitre nevelés feladatát a plébániai közösségek
részéről a vallásoktatás más szereplőinek adják át (például iskolai intézményeknek),
összekeverve a hitre nevelés útját a vallásban való jártasságra való kulturális nevelés
alkalmi formáival?
A hitoktatás kihívása komoly sürgetéssel szólítja meg egyházainkat.
17.
kérdés Milyen fokban vagyunk képesek ennek befogadására? És milyen erőfeszítéssel?
18.
kérdés Vajon az iskola világában a katolikus intézmények jelenléte mennyiben segít
válaszolni erre a kihívásra? Milyen változások foglalkoztatják ezeket az intézményeket?
Milyen forrásokkal rendelkeznek, hogy válaszoljanak ezekre a kérdésekre?
19.
kérdés Milyen élő a kapcsolat eme intézmények és más egyházi intézmények között,
eme intézmények és a plébániai élet között?
20. kérdés Ezek az intézmények
milyen módon tudják hallatni hangjukat a kultúra és a társadalom világában, gazdagítva
a párbeszédet és a szellemi-kulturális mozgalmakat a keresztény hit tapasztalatának
hangjával?
21. kérdés Milyen kapcsolat áll fenn eme katolikus intézmények
és más oktatói intézmények között, ezek és a társadalom között.
22. kérdés Milyen
módon jutnak el arra a katolikus intézmények (katolikus egyetemek, kutatóközpontok)
melyek a történelem által számunkra hagyott örökség, hogy kezdeményezők lesznek abban
a párbeszédben, mely az ember alapvető értékeire (az élet, a család, a béke, az igazság,
a szolidaritás és a teremtés védelme) vonatkozik?
23. kérdés Hogyan jutnak
el ezek, hogy olyan eszközzé váljanak, melyek segítik az embert abban, hogy kitágítsák
gondolkodásának a határait, keressék az igazságot, felismerjék Isten tervének a nyomait,
mely értelmet ad a történelmünknek? És ezzel összefüggésben hogyan segítik a keresztény
közösségeket, hogy támogassák és elősegítsék a mai kultúra által feltett kérdések
és a mély várakozások megfejtését és meghallását.
24. kérdés Milyen mértékben
jutnak el ezek az intézmények oda, hogy önmagukat a „pogányok udvaraként” elnevezett
tapasztalat keretében gondolják el? Vagyis eljutnak-e ahhoz, hogy önmagukat olyan
helyként képzelik el, ahol a keresztények azt a merészséget élik meg, hogy a párbeszéd
formáit hozzák létre, felmutatva az emberek legmélyebb várakozásait és Isten utáni
szomjúságukat; és bevezetik ebben az összefüggésben az Istenről való kérdést, megosztva
velük a kutatás tapasztalatát, és bemutatva mint egy ajándékot, a Jézus Krisztus evangéliumával
való találkozást?
Az új evangelizáció terve az igehirdetésre és a tanúságtételre
képzési formákat és utakat javasol.
25. kérdés A keresztény közösségek mennyiben
élik meg azon személyek meghívását, képzését és támogatását, akik tanúságtevők, mivel
tudják, hogy evangelizálók és nevelők?
26. kérdés Milyen intézményes szolgálatok
jöttek létre (vagy részesültek előnyben) a leggyakrabban „ténylegesen” a helyi egyházakban
ezzel a pontos evangelizációs céllal?
27. kérdés A plébániák mennyiben engedik
magukra hatni e tekintetben néhány mozgalom és karizmatikus közösség életerejét?
28.
kérdés Az elmúlt évtizedek során számos püspöki konferencia pasztorális terveik
központi részévé és elsőrendű szempontjává tette a missziót és az evangelizációt:
milyen eredmények születtek ebből? Hogyan tudták érzékelni a keresztény közösségeket
e missziós kihívás „lelki minőségével” kapcsolatban?
29. kérdés Az „új evangelizációra”
helyezett hangsúly mennyiben segítette a papságra készülők képzési útjának átgondolását
és újraszervezését. Az ezzel a képzéssel megbízott különböző intézmények (a szerzetesrendek
által vezetett egyházmegyei vagy területi szemináriumok) mennyiben tudták eme elsődleges
szempont alapján újraolvasni és alkalmazni életszabályaikat?
30. kérdés A
közelmúltban újonnan bevezetett diakónusi szolgálat milyen módon találta meg az evangelizációs
küldetésben önazonosságának lényeges elemét?