„Maradjatok hűségesek örökségetekhez, ami maga a hit” – Benedek pápa üzenete a San Marinói hívekhez a mini-államban tett apostoli látogatása során

XVI. Benedek pápa Szentháromság-vasárnap reggel negyed tízkor helikopteren érkezett a San Marinói Köztársaságba, hogy ott lelkipásztori látogatást tegyen a San Marino-Montefeltro egyházmegyében.

San Marino Európa legrégebbi, ma is fennálló köztársasága, amelyet ősi hagyomány szerint -ben alapított két remete kőfaragó. és Leó Dalmáciából – egyes források szerint Raab szigetéről - érkeztek az adriai tengerparti Rimini-be a Spalatum-ban - a mai Split-ben – székelő Diocletianus császár keresztényüldözése miatt. Később Riminiből is tovább kellett menekülniük a kb. tizenöt km-re fekvő . Itt kis remeteközösséget alapítottak, befogadva az ide menekülő üldözött .

A San Marinóiak a köztársaság megalapítójának tekintik a két kőfaragó szentet: Szent Marinust és Szent Leót. Írásos dokumentum először -ben említi a kolostort és a körülötte kialakult települést, amelyet alapítójáról San Marinónak neveztek el. A századok során a környékbeli területek urai többször is megkísérelték elfoglalni az önálló állam területét. Lakói azonban meg tudták védeni önmagukat. Valóban egyfajta „politikai csodaszámba” megy, hogy San Marino, mely a harmadik legkisebb állam Európában, csak és a kisebb nála, mind a mai napig önálló és független állam.

Benedek pápa látogatása lelkipásztori jellegű, hivatalosan a 23. olaszországi lelkipásztori útja, melynek során, mint Péter utóda, és mint Itália prímása látogatja meg a San Marinói és a Montrefeltrói egyházmegyét. Tíz órakor a San Marino városától északra, tíz km-re fekvő Serravalle stadionjában 22.000 hívő jelenlétében mutatott be szentmisét. A szám beszédes, mert a mini-állam lakossága 30 ezer, vagyis az ország lakóinak kétharmada hallgatta a szentmisén tanító pápát, aki szentháromság-vasárnapi homíliájában „az isteni személyek egymás közötti szeretetéről” beszélt.

„Ez az első és legfőbb titka a hitünknek” – mondta a Szentháromságról Benedek pápa és a szentmise szövegeit elemezve rámutatott Isten Mózesnek adott válaszára: „Uram, Uram, irgalmas és könyörülő Isten, hosszan tűrő, gazdag kegyelemben és hűségben” (Kiv 34,6). Jóllehet az Úr Mózes sürgető kérése ellenére nem mutatja meg neki az arcát, „de idézett válaszánál nem lehet világosabb kinyilatkoztatást adni nekünk” – tanította a pápa. A napi evangéliumot elemezve rámutatott, hogy János apostol kiegészíti ezt a kinyilatkoztatást, hiszen maga Jézus tanítja: „Isten úgy szerette ezt a világot, hogy saját egyszülött fiát adta oda érte, hogy mindaz aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16).

A világban ma is van rossz, van önzés, és Isten eljöhetne megítélni ezt a világot, hogy szétrombolja a rosszat és megbüntesse azokat, akik sötétségben cselekednek. Ezzel szemben az Isten megmutatja a világ és az ember iránti szeretetét, még a bűn ellenére is, és a számára legdrágábbat küldi el, egyetlen Fiát. De nem csak elküldi, hanem ajándékba adja! Az értünk született és értünk élt Fiú pedig az Atya iránti szeretetből odaadja nekünk az életét. A kereszten éri el a csúcspontját az Isten irgalmas szeretete. A kereszten szerzi meg számunkra az Isten Fia az örök életben való részesedést. Így a kereszt titkában jelen van a három isteni személy: az Atya, aki egyszülött Fiát adományozza a világ üdvösségére, a Fiú, aki teljesen betölti Atyja akaratát, és a Szentlélek, akit Jézus halálakor kiárasztott, képessé tesz bennünket az isteni életre, hogy átalakítsa a létesésünket az isteni szeretet éltető ereje által.

Kedves San Marinói hívek – fordította az általános érvényű tanítást a pápa a helybéliekre – „ez a szentháromságos hit jellemezte egyházmegyéteket ősi és dicsőséges története során”. Marinusnak és Leónak, a két szent kőfaragónak tulajdonítják ennek a földnek az evangelizálását, akik a harmadik század közepén Dalmáciából érkeztek Rimini-be. Életszentségük miatt az egyiket pappá, a másikat diakónussá szentelte Gaudientius püspök. Szent Marinus a Titano hegyén, Szent Leó pedig Feretro hegyén telepedett le. Az igazán lényeges vonást abban látta a pápa, hogy a két szent miként hozta el a Jézus Krisztusban föltárt Isten-hitet ebbe a konkrét helyi valóságba.

Miként tudtak új távlatokat nyitni és új értékeket teremteni, miközben az Isten képmására teremtett emberi személyre egy új kultúrát alapoztak! A történelem során a rómaiak, a gótok és a longobárdok léptek velük kapcsolatba, sokszor konfliktusok árán, és a hitre való közös vonatkozási pontban találtak egy olyan hatalmas tényezőt, mely etikai, kulturális, társadalmi, sőt politikai síkon is megnyilvánult. Nyilvánvalóvá lett számukra, hogy addig nem valósulhatott meg a civilizációs tervük, amíg a nép összes alkotó csoportja nem lett valójában élő és tagolt keresztény közösséggé. Joggal mondhatjuk – állapította meg a pápa – hogy ennek a népnek a gazdagsága maga a hit volt, mely valóban egységes civilizációt teremtett.

Beszéde végén Benedek pápa utalt arra, hogy a San Marino a mostani megváltozott körülmények között mennyi új kihívással és nehézséggel néz szembe, melyeket új szemléletmód és átalakult gondolkodásmód befolyásol. A pápa felhívta a figyelmet a hedonista életmodell veszélyeire, mely itt ezen a földön is a hitet és keresztény értékeket a gazdagsággal próbálja helyettesíteni, jóllehet ezek valójában képtelenek megvalósítani az igaz, a szép és a jó nagy ígéreteit. Azt sem szabad elfelejteni - mondta a pápa - hogy nem kevés család válságba került a házastársak pszichés és lelki törékenysége miatt. Homíliája végén a pápa a keresztény élet képviseletére és előmozdítására buzdította a San Marinói híveket, azt kérve, hogy Védőszentjeik közbenjárást kérve maradjanak hűségesek ahhoz az örökséghez, amit a századok során felépítettek.

Benedek pápa a szentmisét követő Úrangyala imádság során megemlékezett a délnyugat franciaországi Dax városában boldoggá avatott Marguerite Rutan szerzetesnővérről, aki a 18. század második felében nagy elkötelezettséggel dolgozott Dax kórházában. A francia forradalom tragikus eseményei között halálra ítélték és kivégezték katolikus hite és az egyház iránti hűsége miatt.

(Marguerite Rutan szerzetesnővért a nagy francia forradalom idején 1792-ben a népi tulajdon meglopásával vádoltak meg és 1794-ben kivégezték guillotine-nal, nyaktilóval. Rutan nővér, a francia jakobinusok áldozata, egyik nagy kezdeményezője volt a francia katolikus szociális megújulási mozgalomnak. Boldoggá avatási ügyét tavaly zárta le XVI. Benedek pápa 103 évig tartó eljárás után.)

Végül a Menekültek hétfői Világnapja alkalmából a Szentatya arra hívta fel a civil hatóságok figyelmét, hogy védelmezzenek minden üldözött emberi személyt, akiknek el kellett menekülniük a hazájukból.

(vl)