San Marino a világ legrégibb köztársasága

XVI. Benedek pápa vasárnap délután fél 5-kor érkezett meg San Marino Szabadság terére, a Városháza elé, ahol a két régenskapitány, Maria Luisa Berti és Filippo Tamagnini fogadták. A katonai tiszteletadás után felhangzott a pápai, majd a San Marinói himnusz. A Tizenkettek Tanácstermében a pápa magánbeszélgetést folytatott a régenskapitányokkal, majd az Általános Nagytanács termében beszédet intézett a kormány és a kongresszus tagjaihoz, a diplomáciai testület képviselőihez.

San Marino a világ legősibb köztársasága. Történelme 301-ben kezdődik, amikor egy Dalmáciából érkezett kőfaragó remete, Szent Marinus saját kezével épített fel egy kolostort a Titán-hegyen a Diocletianus császár által üldözött keresztények befogadására. Az első egyházmegye a VII. és VIII. század fordulóján jött létre. Írásos dokumentum 885-ben tesz említést a kolostorról és a településről, amelyet San Marinóról neveztek el.
A köztársaság első törvényei 1253-ból származnak. A modern kor követelményeihez alkalmazkodva San Marino, jogos büszkeséggel, számos történelmi hagyományt megőrzött a kis állam közigazgatásában, közéletében.

A törvényhozó hatalmat napjainkban az Általános Nagytanács gyakorolja, amelynek 60 tagját öt évenként választják újra népszavazás útján. A parlamentként működő tanács nevezi ki minden év április illetve október elsején a két régenskapitányt, akik a végrehajtó hatalommal rendelkező 10 tagú Állami Kongresszus elnöki tisztségét töltik be. Az Általános Nagytanács választja meg a Tizenkettek Tanácsának tagjait, akik az igazságszolgáltatás felelősei az ötéves ciklus idején.

A köztársaság az ENSZ és az Európa Tanács tagja, azonban még nem csatlakozott az Európai Unióhoz. San Marino a nagyhatalmakkal egyenrangúan részt vesz a nemzetközi közösség életében. Semleges állam, nem rendelkezik hadsereggel. 1974-ben bocsátotta ki alkotmányát, az „Állampolgárok jogainak nyilatkozatát”.

San Marino Köztársaság és a Szentszék 1926-ban létesítettek egymással diplomáciai kapcsolatokat.

(vm)