„Valentiny Géza prelátus egész életét a segítõ szeretetnek szentelte” – Varga János atya tudósítása

Bécsben 2011. június 15-én került sor az életének 85., papságának 58. évében június 1-jén elhunyt Valentiny Géza, nyugalmazott ausztriai fõlelkész temetésére. Az ünnepélyes Requiem 11 órakor kezdõdött a gumpendorfi St. Ägyd Plébániatemplomban. A szentmise fõcelebránsa Cserháti Ferenc a külföldön élõ római katolikus magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök volt. A gyászmisén részt vett Paskai László bíboros, nyugalmazott esztergom-budapesti érsek, Paul Iby, ny. eisenstadti, kismartoni püspök, Gyulay Endre ny. szeged-csanádi püspök, Keresztes Szilárd ny. hajdúdorogi görög katolikus püspök, Vencser László az Ausztriai Idegennyelvû Pasztoráció országos igazgatója, Simon Ferenc esperes, ausztriai magyar fõlelkész, valamint Solymár Mónika az ausztriai magyar evangélikusok lelkésze. Továbbá több mint 30 pap, szerzetesnõvérek és nagyszámú hívõ Magyarországról, Németországból, Ausztriából, Erdélybõl és az Egyesült Államokból.

A szentmise elején felolvasásra került Erdõ Péter bíboros, prímás, érsek üzenete. Idézek a temetés napján, hivatalos úton Brüsszelben tartózkodó Fõpásztor levelébõl: „Valentiny Géza az esztergom-budapesti fõegyházmegye papja egész életét a karitásznak, a segítõ szeretet szolgálatának szentelte. Magyar Egyházunk sokat köszönhet Valentiny prelátus úr munkásságának és testvéri segítõkészségének. Kérjük az Örök Bírót, jutalmazza meg õt nagylelkû szeretetéért és azért a türelemért, amellyel a szenvedést és a betegséget viselte.”

Ezt követõen a Renovabis segélyszervezet ügyvezetõjének levele hangzott el, amelyet Cserháti Ferenc püspök atyának írt: „Valentiny Géza neve a legszorosabban összekapcsolódott az Europäischer Hilfsfonds sokéves és meghatározó munkájával. Ennek az intézmények az áldásos tevékenységén nyugszik a mai Renovabis mûködése.” Amint Gerhard Albert fogalmazott: „Magyarország, Ausztria és Németország egy nemes lelkû embert gyászol az elhunytban, akinek ítéletalkotását és cselekvését mindig a mértéktartás és az emberség határozta meg.”

Cserháti püspök úr összefoglalta az elhunyt életútját. 1945-ben került Ausztriába, teológiai tanulmányait a bécsi Pázmáneumban folytatta, majd 1952. június 29-én Bécsben szentelte pappá Theodor Innitzer bíboros. Néhány évig mûködött káplánként, majd önálló lelkészként Alsó-Ausztriában, illetve Vorarlbergben. 1972–1996 között az Osztrák és Német Püspöki Karok Európai Segélyalapjának munkatársa, az Europäischer Hilfsfonds Magyar Osztályának ügyvezetõje. A bajorországi Burg Kastl-i Magyar Gimnáziumot fönntartó Iskolabizottság elnöke és a Külföldi Magyar Cserkészszövetség európai társelnöke is volt. 1980-1986-ig a Német Szövetségi Köztársaság magyar főlelkésze volt. 1981-ben pápai prelátusi címet kapott. 1987-tõl a bécsi Európa Club elnöke 2007-ig. 1988-tól tevékenyen részt vállalt az OMC (Opus Mystici Corporis Verlag) könyvkiadó apostoli munkájában, vezetésében annak megszûntéig. Ausztriai magyar fõlelkész 1996–2005.

Valentiny Géza prelátus 1972 óta az Irgalmas Nõvérek gumpendorfi anyaházában élt, ahol lelkipásztori feladatokat is ellátott. A budapesti Osztrák-Magyar Európaiskola Alapítvány Kuratóriumának elnöke, a bécsi Collegium Pázmáneum szemináriumi tanácsának elnöke, valamint gazdasági tanácsának tagja volt egészen haláláig.

Beszédében a külföldi magyarok püspöke így fogalmazott: „Szeretett halottunkra ráillenek Szent Ágoston szavai: „Praepositi sumus et servi sumus. Praesumus, sed si prosumus. – Mi egyszerre vagyunk elöljárók és szolgák. De elõl csak akkor vagyunk, ha másokon segítünk.” Homíliáját Cserháti püspök így fejezte be: „Valentiny atya Isten ajándéka volt idekint Nyugaton és odahaza. Ezért most megköszönjük minden jóságos szolgálatát, a szentmiseáldozatban köszönetet mondunk érte és Isten örök szeretetébe ajánljuk õt.”

A szentmise végén Vencser László az Idegennyelvû Pasztoráció Igazgatósága nevében mondott rövid beszédet, s megköszönte, amit az elhunyt ausztriai fõlelkészként a magyarokért tett. Sütõ András szavaival „égtartó embernek” nevezte Valentiny Géza prelátust. „Emberi, papi magatartásával, barátságával, tanácsaival, bölcs meglátásaival, jövõbe tekintõ gondolataival tartotta az eget, hogy alatta az itteni magyarok mindennapi életükhöz erõt merítsenek és a reményt el ne veszítsék.”

A temetést, amely az Irgalmas Nõvérek Laab im Walde-beli kolostorában Bécstõl 20 km-re, délnyugatra, 14 órakor kezdõdött, Paskai László bíboros, nyugalmazott esztergom-budapesti érsek és Helmut Krätzl, ny. bécsi segédpüspök végezte. Krätzl püspök, aki diáktársa volt az elhunytnak felidézett néhány régi emléket, ugyanakkor a bécsi egyházmegye és az osztrák püspöki kar nevében is megköszönte Valentiny prelátus úr szolgálatát. Beszédében bemutatta és méltatta Valentiny atyát, mint pázmánitát, lelkipásztort, européert, a nõvérek lelkészét, és mint König bíboros beszélgetõtársát, a ny. bécsi érsek élete utolsó szakaszában. Amint fogalmazott: „Valentiny Géza halálával Bécs és egész Ausztria egyházi élete egy olyan papot veszített, akit évtizedek óta nem lehetett számításon kívül hagyni. Bár teljesen integrálva érezte magát Ausztriában, mégis élõ híd volt Magyarország felé, és a külföldön élõ, ausztriai, németországi magyarok között is.”
A temetésen megjelent és tisztelete jeléül koszorút helyezett el a sírnál Szalay-Bobrovniczky Vince a Magyar Köztársaság bécsi nagykövete.

A mennyei békét és szépséget árasztó kolostori temető ugyan nem nyilvános, de reggel 7 és este 7 óra között, az Irgalmas Nővérek Kolostorának nyitva tartása szerint szabadon látogatható.

Varga János atya, a bécsi Pázmáneum rektora