Teremtsetek egységet és összhangot papjaitokkal – a pápa szavai indiai püspökökhöz

Pénteken délelőtt a Szentatya az indiai főpásztorok újabb csoportját fogadta ad limina látogatásuk alkalmával. (Mint ismeretes ezek az un. Péter küszöbénél tett vizitációk 5 évenként ismétlődnek és alkalmat jelentenek arra, hogy egy-egy ország, vagy egyházi régió főpásztorai találkozzanak a pápával, a római kúria vezetőivel és beszámoljanak helyi egyházuk helyzetéről.) A pápa ezúttal 22 indiai főpásztort fogadott kihallgatáson. Angol nyelvű beszédében főként a püspököknek a papjaik iránti felelősségével foglalkozott. A főpásztorokat az indiai egyház egységének megőrzésére kérte, míg a papokat a kasztokon és etnikumokon túlmutató kölcsönös egyetértésre és szeretetre buzdította.

A püspök legyen pásztora és atyja a gondjaira bízott nyájnak – hangzottak a pápa szavai. Az egyház egységének előmozdítása a leghatalmasabb tanúbizonysága Isten egyedüliségének és a püspökök egyik legfontosabb felelősségét alkotja. A püspökök és papok közötti kapcsolat fontos ismertető jegye az életszentség, a barátság és az egyetértés. Közös tanúságtételük fontos a hívek számára is, hogy a szeretet új parancsolata szerint éljék meg hitüket. Az egyházi kommúnió legtisztább formája éppen a püspök és papjai közötti kapcsolatban mutatkozik meg.

„Ezért tehát legyetek támaszai a papoknak, hiszen ők a ti legszorosabb munkatársaitok, figyeljetek elvárásaira és törekvéseikre” – mondta a Szentatya az indiai főpásztoroknak. A testvéri szeretet az alapja annak, hogy a felmerülő nehézségekre mindig megoldást találjanak. Ezen túlmenően a kölcsönös szeretet tanúbizonysága, amely túlmutat a kasztok és etnikumok korlátain, rendkívül nagy hatást gyakorol a hívő emberekre is, akiknek szolgálatára szól a püspöki küldetés. A papok úgy tekintenek a püspökökre, mint az életszentség, a barátság és az összhang példaképeire, amely megérinti a szíveket és amely megtanít arra, hogy a szeretet jegyében végezzék szolgálatukat.

A Szentatya beszédében érintette még a püspökök és a szerzetesek kapcsolatát is, mivel a főpásztorok elkötelezettsége az Istennek szentelt személyekre is vonatkozik, főként azáltal, hogy együttműködnek a különböző rendek és kongregációk elöljáróival. A pápa elismeréssel szólt a szerzetesrendeknek az egész egyházi közösség megerősítésére végzett tevékenységéről. Külön is köszöntötte a pápa az indiai szerzetesnőket, akiknek a száma egyre emelkedik. Bennük felismeri a pápa az egyház életszentségét, életerejét és reménységét. Végül azt kérte az indiai főpásztoroktól, hogy támogassák a szerzetesnői hivatást és adjanak bátorítást arra, hogy egyre több fiatal nő szentelje életét Isten és a testvérek szolgálatára.
(ik)