Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek! – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése Szentháromság vasárnapra

A feltámadt Jézus mennybemenetele előtt küldetést adott apostolainak, hogy az elküldendő Szentlélek erejében folytassák művét: adják át tanítását, az üdvösség üzenetét minden népnek, kereszteljék meg a hívőket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, lelki hatalmat is kaptak a bűnök megbocsátására. Legtöbbünket kicsi korunkban az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében kereszteltek meg, e hitet vallották meg nevünkben szüleink és keresztszüleink, majd felnövekedve öntudatosan magunkévá tettük az Anyaszentegyház hitét

A Szentháromság egy Istenbe vetett hit különbözteti meg a keresztényeket az egy Istent hívő zsidóktól és muzulmánoktól, akik azzal vádolták a Krisztus-hívőket, hogy három istent hisznek.
Szent Ágoston, aki csodálatos könyvet írt a Szentháromságról, műve elején (7. pont) ezt írja: Az egyháztanítók „a Szentírás alapján azt tanítják, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek egy és ugyanazon lényegűek, s egyetlen, osztatlan isteni egységet alkotnak. Ezért nincs három isten, hanem egy Isten van. Az Atya szüli a Fiút és így a Fiú különbözik az Atyától.

A Fiú születik az Atyától, azért az Atya különbözik a Fiútól. A Szentlélek nem azonos az Atyával és a Fiúval, hanem Ő az Atya és a Fiú Lelke, s amellett egylényegű az Atyával és a Fiúval, s hozzátartozik a Háromság egységéhez. Nem a Háromság született Szűz Máriától, nem a háromság szenvedett kereszthalált Poncius Pilátus alatt, nem a Háromságot temették el, nem az támadt fel harmadnapra és ment fel a mennybe, hanem csak a Fiú. (…) Jézus mennybemenetele után, pünkösdkor sem az szállt le a jelenlévőkre, hanem csak Szentlélek…”

Így kezdi híres munkáját az V. századi egyházdoktor, majd kitér a nehézségekre, ellenvetésekre, eretnekségekre. Ismeretes, hogy az első századok során az igaz egyház képviselői az eretnekekkel megvitatatták e misztériumot, hittitkot, és az egyetemes zsinatok dogmaként kihirdették, megmagyarázva, hogy a Háromság hite nem jelet triteizmust, nem három istent hiszünk. Szent Ágoston kísérletet tesz arra, hogy behatoljon a misztériumba, megmagyarázva az isteni „Személyek” (Relációk/Viszonyok) szeretetkapcsolatát. Megvilágítja azt, hogy a Szentháromság megismerésére igaz szeretet által jutunk el, minthogy Szent János tanítása szerint Isten = Szeretet (Szeretetközösség).

És Ágoston mindjárt gyakorlati következtetéseket von le a hittételből: „Aki szereti embertestvérét, az Istent szereti, mert azt a szeretet szereti, amely Istentől van, és amely maga Isten.” Az Isten- és a felebarát szeretetére a Feltámadt Krisztus Lelke, a Szentlélek által szívünkbe árasztott szeretet révén juthatunk el, és aki igazán szeret, hasonló lesz Istenhez, és megismerheti, megtapasztalhatja Istent. „A szeretet az a „szem”, amellyel megláthatjuk a láthatatlan Istent”, mondja Ágoston.

Szent Ágoston a Szentháromságról szóló munkáját aránylag fiatalon, 400-ban kezdte írni, és öreg korában, 416-ban adta ki. Hosszú elmélkedés, eszmélődés és imádság gyümölcs ez a mű. Természetesen, rövid elmélkedésünkben nem mélyedhetünk el teológiai fejtegetéseiben. És nem is az a lényeges, hogy a teológiai reflexiókba bocsátkozzunk. Ismerjük Kempis Tamás figyelmeztetését Krisztus követése elején: „Mi haszna a Szentháromságról nagy tudósa vitatkoznod, ha nincs alázatosságod, amiért nem tetszel a Szentháromságnak?”

További eszmélődés helyett most néhány gyakorlati következtetést említek:

1) Amikor imádság előtt és után keresztet vetünk, és megvalljuk az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, hálával gondoljunk arra, hogy keresztények lettünk, és igyekezzünk méltóknak lenni e névre. Imádással és alázattal dicsőítsük a Szentháromságot!

2) A vasárnapi evangéliumban olvassuk: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy mindaz, aki Benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen. (Jn 3, 16) Az Atyaisten szeretete főleg abban nyilvánult meg, hogy értünk, bűnösökért odaadta egyszülött Fiát. Ezért hálával tartozunk, hálát adunk, és kérjük a viszontszeretet és az üdvözítő hit kegyelmét, amely az üdvösség, az örök élet záloga.

3) Imádkozunk azokért, akik keresik az igazságot és nyitottak a Lélek vezérlésére, hogy megismerjék az igaz Istent és küldöttjét, Jézus Krisztust.

4) Végül imádkozunk papi és szerzetesi hivatásokért, misszionáriusokét, hogy az Egyház teljesíthesse a Feltámadt Krisztustól kapott küldetését.


(2Kor 13, 11-13; Jn 3, 16-1)