A pápa a pünkösdi szentmise homíliájában: az egyház kezdettől fogva egyetemes
XVI. Benedek pápa Pünkösdvasárnap délelőtt fél tíz órai kezdettel szentmisét mutatott
be a Szent Péter bazilikában. Homíliájában az Apostolok Cselekedetei Pünkösdről szóló
leírását a 103. zsoltár képeihez hasonlította: „Milyen sokrétű a te műved, Uram! Mindent
bölcsességedben alkottál…, Dicsőség legyen az Úrnak mindörökké, örüljön az Úr a műveinek!
Az, aki minden dolgot teremtett, és akit Krisztus az Atyától elküldött az apostoli
közösségre, egy és ugyanaz, mert a teremtés és a megváltás kölcsönösen összetartoznak.
A Szentlélek mindenekelőtt Teremtő Lélek és így Pünkösd a teremtés ünnepe. A keresztények
számára a világ Isten szeretet-cselekedetének gyümölcse, s mint ilyen „jó dolog”.
Benedek
pápa homíliájában a páli szentlecke és az evangélium összefüggését hangsúlyozta. A
Szentlélek ismerteti meg számunkra Krisztusban az Urat és így a Szentlélek szava és
a műve is ugyanaz. A Lélek által mondjuk, hogy „Jézus Krisztus az Úr”, kettős értelemben
is: „Jézus Isten”, továbbá „az Isten Jézus”. Maga a Szentlélek mutatja meg ezt a kölcsönös
összetartozást: Jézus isteni méltósággal rendelkezik és az Istennek pedig emberi arca
van. Az Isten megmutatkozik Jézus Krisztusban és ezzel megadja nekünk a rólunk szóló
igazságot.
Az evangélium szavait magyarázva a pápa Pünkösd szentháromságos
összefüggését emelte ki. A Szentlélek teremtő Isten, továbbá Jézus Krisztus Lelke,
akik az Atyával együtt az egy és egyetlen Isten! Az apostolokra a Lelkét lehelő feltámadt
Krisztus és az ember teremtése az orrába lehelt éltető lehelet által, valójában összetartozó
képek. A teremtés és megváltás műve az Egyházban a szentségek éltető erejének befogadásával
folytatódik.
Végül a pápa Pünkösdnek ekkléziológai jelentőségéről szólt, amennyiben
a Teremtés és a Megváltás lelke „élteti”, animálja az Egyházat, mely nem emberi akaratból,
megfontolásból, emberi ügyességből vagy éppen szervező készségéből ered. Az Egyház
Krisztus teste, amelyet a Szentlélek éltet. A Szentlélek pünkösdi képei, a szél és
a tűz az ősi húsvét után ötvened-napra ünnepelt sínai-szövetségkötés emlékezete, melynek
jelei ugyanazok, vagyis a tűz és a szél. Ennek jegyében az apostolok Pünkösdje, mint
egy új szövetségkötés, mint egy új szövetség adománya jelenik meg.
Ám ennek
az új szövetségnek már nincsenek határai, mert a régi szövetség korlátai leomlottak.
Az új szövetség kiterjesztése minden népre szent Lukácsnál a számos népcsoport felsorolásában
ölt formát. Ezzel az Apostol nagyon fontos dolgot mond nekünk: az Egyház kezdettől
fogva katolikus, tehát egyetemessége nem a különféle közösségek későbbi befogadásának
gyümölcse.
Létezése kezdeti pillanatától teremtette a Szentlélek az Egyházat
az összes népből és nemzetből, átöleli az egész világot, túllép a határokon, lebontja
az emberek közötti válaszfalakat és egyesíti őket az egy és háromságos Istenben való
hitvallás révén. Az Egyház tehát kezdettől fogva katolikus és apostoli és azt el kell
ismerni. Az Egyház szent, mégpedig nem tagjainak képessége révén, hanem mert Szentlelkével
maga az Isten teremti és szenteli meg – zárta pünkösdi homíliáját a pápa.