„A cigányok az egyház szívében vannak!” – XVI. Benedek beszéde az európai cigányzarándoklat
résztvevőihez
A pápa köszöntötte a zarándoklat szervezőit: Antonio Maria Vegliò érseket, az Elvándorlók
és Úton lévők Pápai Tanácsának elnökét, az olasz püspöki konferencia Migrantes alapítványát,
a római egyházmegye munkatársait és a Sant’Egidio közösség tagjait.
A cigányok
azért jöttek el Rómába Európa minden részéből, hogy kinyilvánítsák hitüket és szeretetüket
Krisztus, az egyház és a pápa iránt. XVI. Benedek idézte előde, Isten szolgája, VI.
Pál 1965-ben mondott felejthetetlen szavait: „Ti nem az egyház peremén, hanem bizonyos
szempontból központjában, az egyház szívében vagytok!”. A cigányok Isten zarándok
népének szeretett csoportját alkotják, és arra emlékeztetnek, hogy „itt nincs maradandó
hazánk, inkább az eljövendő után vágyódunk” (Zsid 13,14).
Hozzájuk is elérkezett
az üdvösség híre, amelyre hittel és reménnyel válaszoltak, gazdagítva a cigány világi
hívek, papok, diakónusok, szerzetesek és szerzetesnők egyházi közösségét. Népük az
egyháznak adta Ceferino Giménez Malla boldogot, akinek idén ünnepeljük születése 150.,
vértanúságának 75. évfordulóját. Az Úrral való barátsága ezt a Boldog Ceferino vértanút
a hit és a szeretet hiteles tanújává tette. Buzgón imádta Istent, felfedezte jelenlétét
minden személyben és minden eseményben.
Ugyanezzel a buzgósággal szerette
az egyházat és pásztorait. Harmadrendi ferencesként hűséges maradt cigány mivoltához,
etnikai csoportja történelméhez és önazonosságához. A cigány hagyományok szerint kötött
házasságot, majd feleségével együtt elhatározta, hogy egyházilag is érvényesíti kapcsolatát
szentségi házasságban. Mély vallásossága kifejeződött abban is, hogy naponta szentmisén
vett részt és elimádkozta a rózsafüzért. A szentolvasót mindig zsebében hordozta és
éppen ezért tartóztatták le, ezért vált Boldog Ceferino a „rózsafüzér vértanújává”.
Élete utolsó pillanatáig magához szorította és nem engedte, hogy elvegyék
tőle. Ma arra szólítja a cigányokat, hogy kövessék példáját és megmutatja az utat:
fordítsanak nagy gondot az imára, főleg a rózsafüzérre, szeressék az Eucharisztiát
és a többi szentséget, tartsák meg a parancsolatokat, legyenek becsületesek, forduljanak
szeretettel és nagylelkűen testvéreik felé, különös tekintettel a szegényekre. Mindez
megerősíti őket a szekták és egyéb csoportokkal szemben, amelyek veszélyeztetik az
egyházzal való szeretetközösségüket.
„Történelmetek összetett és egyes időszakokban
fájdalmas volt” – folytatta beszédét a pápa. Olyan nép vagytok, amelyet az elmúlt
évszázadokban nem jellemeztek nacionalista ideológiák, nem törekedtetek földterületek
birtoklására vagy mások feletti uralomra. Hontalanok maradtatok és az egész földrészt
otthonotoknak éreztétek. Ennek ellenére továbbra is súlyos és aggasztó problémák állnak
fenn a társadalmi együttlét terén. Sajnos hosszú évszázadokon át megismerték a kitaszítottság,
sőt az üldöztetés keserűségét, mint a II. világháború idején. Cigányok ezreit gyilkolták
le barbár módon a haláltáborokban. Ez a dráma, az ún. „porajmos”, magyarul „nagy elemésztés”
– sajnos kevéssé van jelen a köztudatban, arányait sem mérték még fel a maga teljességében,
de a cigányok szívükben hordozzák emlékét.
A pápa felidézte 2006. május 28-án
az Auschwitz-Birkenau-i koncentrációs táborban tett látogatását. Imádkozott az üldöztetés
áldozataiért és lerótta tiszteletét a roma nyelven írt tábla előtt, amely a cigány
elesettekre emlékezik. Az európai lelkiismeret nem felejtheti el ezt a nagy fájdalmat!
A cigányok soha többé ne legyenek üldöztetés, visszautasítás és megvetés tárgyai.
Ami pedig a cigányokat illeti, keressék mindig az igazságosságot, a törvényességet,
a kiengesztelődést és törekedjenek arra, hogy ne okozzanak szenvedést másoknak! –
hangzottak a pápa szavai.
Szólt a napjainkat jellemző megváltozott helyzetről,
amikor új lehetőségek nyílnak a cigányság előtt. Jelentős kultúrát teremtettek a múltban
a zenével és az énekkel, amelyek gazdagították Európát. Sok etnikai csoportjuk már
nem él vándoréletet, hanem keresi a letelepedett életformát. Az egyház a cigányokkal
együtt halad és arra szólítja fel őket, hogy éljenek az evangélium szerint, bízva
Krisztus erejében. Európa, amely felszámolja a határokat és gazdagságnak tekinti a
népek és kultúrák változatosságát, új lehetőségeket kínál fel számukra. A pápa arra
buzdította a cigányokat, hogy közösen írják meg történelmük új fejezetét Európa részére.
Emberhez méltó lakás és munka, valamint a gyermekek oktatása jelentik azokat az alapokat,
amelyekre az integráció épülhet, és amely hasznos az egész társadalom számára. A cigányok
is ténylegesen és lojálisan működjenek együtt, hogy családjuk beilleszkedjen az európai
polgárság körébe.
A Szentatya külön szólt azokhoz a fiatalokhoz, akiknek célja
a tanulás. A szülők legnagyobb törekvése legyen gyermekeik jóléte. Őrizzék meg a család
méltóságát és értékét, legyenek kis családegyházak, a humanizmus valódi iskolái.
A
cigányok is arra kaptak meghívást, hogy tevékenyen részt vegyenek az egyház evangelizációs
küldetésében. A cigány származású papok, diakónusok, Istennek szentelt személyek Isten
ajándékai. Jelzik, hogy a helyi egyházak pozitív párbeszédet folytatnak a cigánysággal.
Ezt támogatni és fejleszteni kell.
Pünkösd vigíliáján a pápa azt kívánta:
a Szentlélek bőségesen árassza ki rájuk ajándékait az egész világon, tegye őket a
feltámadt Krisztus nagylelkű tanúivá. Mária, akit „Amari Devleskeridej” – Isten Anyja
néven tisztelnek, vezesse őket a világ útjain, Boldog Ceferino járjon közbe értük.
Beszéde végén a pápa cigány nyelven mondott köszönetet a kétezer fős európai cigányzarándoklat
tagjainak, majd áldását adta rájuk.