A Törvényszövegek Pápai Tanácsának nyilatkozata a pápai engedély nélküli püspökszentelésekről

Az Osservatore Romano pénteki száma közli a Törvényszövegek Pápai Tanácsának nyilatkozatát „pápai engedély nélküli püspökszentelések esetében az egyházi törvénykönyv helyes alkalmazásáról”.

Az utóbbi évtizedekben különféle országokban számos püspökszentelés történt, pápai engedély nélkül. Ezek megszakítják a római pápával való közösséget és súlyosan sértik az egyházi fegyelmet. Amiként a II. Vatikáni Zsinat emlékeztet, ha Péter utóda elutasítja vagy megtagadja az apostoli közösséget, a püspökök nem végezhetik püspöki szolgálatukat. Minthogy fontos és kényes dologról van szó, a Szentszék mindig nagy figyelmet szentelt neki és minden módon meg akarta akadályozni, hogy ilyen illegitim, törvénytelen püspökszentelések megtörténjenek.

Éppen ezért a Törvényszövegek Pápai Tanácsa alaposan tanulmányozta az Egyházi Törvénykönyv 1382-es kánonját, különleges tekintettel az engedély nélküli püspökszentelések során érintett személyek egyházjogi felelősségére. Az egyházi törvénykezést illetően nincs semmi kétség az ügy tekintetében, a nyilatkozat pusztán pontosítja az eljárás büntető normáit és konkretizálja az egyes konkrét esetekben a kánon alkalmazhatóságát, tekintettel az engedély nélküli püspökszentelésekben résztvevő alanyok személyes körülményeire. Az 1321-es kánon világosan meghatározza a nevezett bűntényt, mint egy törvény vagy parancs külső megsértését.

A kánon hozzáfűzi, hogy a törvény megsértése esetén, vélelmezhető a felróhatóság, vagyis a vétkes felelősségre vonható, hacsak nem merülnek fel egyéb más szempontok. A kánonjog használja a „latae sententiae” kifejezést, mely „önmagától beálló” jelentést hordoz, az illegitim püspökszentelés esetében a vétekkel járó büntetés az önmagától beálló kiközösítés. A Egyházi Törvénykönyv ezzel bünteti az engedély nélkül szentelő püspököt – és társait is – valamint mindazokat, akik a szentelésben részesültek. A kiközösített személyek, enyhítő körülmények híján, nem mutathatnak be szentmisét, azon nem vehetnek részt, nem szolgáltathatják ki a szentségeket és nem végezhetnek egyházkormányzói munkát.

Ha azonban a helyzet úgy kívánja, hogy elhárítsák a botrányt és helyreállítsák az egyházzal való közösséget, a Szentszék büntetéseket foganatosíthat, de mindig úgy, hogy ezek célja a megtérés és az egyházzal való kiengesztelődés legyen.

A Törvényszövegek Pápai Tanácsa nyilatkozatának negyedik pontja a vétkes enyhítő körülményei között említi meg a következő okokat, hivatkozással az egyházjog 1324. kánonjára: „súlyos szenvedély heve, a kiskorúság, a súlyos félelem, a szükségesség fennállta, az igazságtalan provokáció vagy pedig a kánoni büntetés ismeretének a hiánya”. Ezek olyan enyhítő körülmények, melyek kizárják az „önmagától beálló” büntetést” a törvény által jelzett formában.

(vl)