„Európa, ne félj Istentől, Jézus Krisztus Istenétől, aki Igazság és Szeretet, nem vesz el semmit a szabadságból, hanem éppen megadja neked, miközben megbízható reménység horizontját nyitja meg számodra” – tanította Benedek pápa szerdai általános kihallgatáson

XVI. Benedek pápa ezen a szerdán is a Szent Péter téren tartotta meg szokásos délelőtti általános kihallgatását mintegy 30.000 zarándok jelenlétében. Katekézisét ez alkalommal a hétvégi horvátországi apostoli látogatása összefoglalásának és értékelésének szentelte. „Rövid, de hitben nagyon intenzív látogatást tettem, mivel a horvát egy nagyon katolikus nép” – kezdte beszédét Benedek pápa. Az „Együtt Krisztusban” mottójú találkozónak ezúttal különleges vonatkozása a család volt. Az első horvát katolikus családnap eseménysorozatának legjelentősebb mozzanata a vasárnapi szentmise volt, amelyen fontos volt számomra, hogy megerősítsem a hitben a családokat. Boldog II. János Pál pápa három horvátországi útja során erősen kiemelte a család szerepét az egyházban, így most én ezzel az úttal folytatni akartam az ő tanítását. Napjaink Európájában az erős keresztény hagyománnyal rendelkező nemzetek különleges felelőssége, hogy védelmezzék és mozdítsák elő a házasságra alapozott család értékét.

Benedek pápa az utolsó-vacsorai teremhez, a cenákulumhoz hasonlította a vasárnapi család-misét: nyitott égbolt alatt, imádkozva kérték és várták a Szentlélek ajándékát. Ezen a ponton a pápa katekézisében a házasság-teológia rövid szintézisét adta: „Aláhúztam a közösségnek az egyház életében játszott szerepét és elkötelezettségét és bátorítottam a házastársakat a küldetésükre. Napjainkban, amikor sajnos megállapítható, hogy növekszik az elkülönülések és válások száma, a házastársak hűsége önmagánál fogva Krisztus szeretetéről szóló tanúságtétellé lett, ami megengedi, hogy megéljük a házasságot annak, ami: vagyis egy férfi és egy nő közösségének, akik Krisztus kegyelmével szeretik és segítik egymást egy életen át, örömben és fájdalomban, egészségben és betegségben. A hitre nevelés első része ugyanis a hitvesi szerződés hűsége tanúságtételében áll: a gyermekek ebből tanulják meg szavak nélkül, hogy Isten hűséges, türelmes, körültekintő és nagylelkű Szeretet. Az Istenben mint szeretetben való hitet mindenekelőtt a házastársi szeretet iránti hűség tanúságtételével közvetítjük, ami természetesen a gyermekek iránti szeretetben ölt testet, akik gyümölcsei ennek a kapcsolatnak. Ám ez a hűség nem lehetséges Isten kegyelme, a hit és a Szentlélek támasza nélkül. Ezért sem szűnik meg a Szent Szűz közbenjárása a Fiánál, hogy – miként a kánai menyegzőn – állandóan megújítsa a házastársaknak az „új bor” adományát, vagyis a kegyelmét, mely megengedi, hogy éljék az „egy testté lett” állapotot a korok és az élethelyzetek különbözőségében.

A fiatalokkal való találkozás során – folytatta a pápa – szombat este az új horvát nemzedéket láttam, megéreztem fiatal hitük erejét, amit az élet és annak jelentése, a jó és a szabadság, mondhatjuk az Isten - iránti lendület mozgósít. Szép és megindító volt a fiatalok örömteli és lelkes éneke, és aztán a hallgatás és ima mozzanatában a mélységes csendjük. Többször is feltettem nekik a kérdést, amivel Jézus fordult az első tanítványokhoz: kit kerestek? – és azt válaszoltam, hogy Isten előbb keresett benneteket mint ti Őt. És ez a hit öröme: felfedezni, hogy Isten előbb szeret minket! Ez a felfedezés tart meg bennünket tanítványnak és ezáltal lélekben fiatalnak is!

A látogatás harmadik nagy cenákulumos mozzanata volt a pápa számára az esti imádság a zágrábi székesegyházban a püspökökkel, papokkal, szerzetesekkel és kispapsággal. Ez is „családélmény” volt Boldog Stepinac bíboros, vértanú püspök monumentális sírja előtt. Ő Krisztus nevében szállt szembe először a náci és fasiszta, majd aztán a kommunista visszaélésekkel. Emiatt bebörtönözték és miután XII. Piusz pápa bíborossá nevezte ki, 1960-ban meghalt egy, a börtönben szerzett betegsége miatt. Tanúságtétele fényében a közösségi életre és az apostoli lendületre buzdítottam a püspököket és papokat, míg a megszentelt életre hívottakat küldetésük szépségére és gyökeres döntésére emlékeztettem.

Végül Benedek pápa a politika, a kultúra, a tudomány világa és a diplomácia képviselőinek a jelenlétében örömmel fejezte ki tiszteletét a nagy horvát kulturális hagyomány előtt. E hagyomány jeles alakjaként idézte meg Ruđer Josip Bošković jezsuita természettudós munkásságát. Általa is nyilvánvalóvá válik – mondta a pápa – hogy Európa mélységes hivatása megőrizni és megújítani azt a humanizmust, melynek gyökerei keresztény gyökerek és amit „katolikusnak” is lehet nevezni, amennyiben egyetemes és mindent átfogó. Ez a humanizmus az emberi lelkiismeretet helyezi az első helyre, transzcendens nyitottsága és egyidejűleg a történelmi valósága képes arra, hogy ösztönzést adjon a politikai terveknek, melyek eltérők ugyan, de a lényegi demokrácia építésében megegyeznek. A pápa Horvátországot emlékeztette ősi és erőteljes keresztény hagyományára, mely az európai műveltségnek alkotó része és miközben politikailag is Európához szeretne tartozni, most sürgető módon hallatta a hangját: Európa, ne félj Istentől, Jézus Krisztus Istenétől, aki Igazság és Szeretet, nem vesz el semmit a szabadságból, hanem éppen megadja neki, miközben megbízható reménység horizontját nyitja meg számára. Végül a Szentatya megköszönte mindenkinek a szolgálatát, akik apostol i útját előkészítették és lebonyolították.

(vl)