Vegliò érsek beszéde a Sapientia Főiskola „zarándoklás” konferenciáján
Az idén immár a harmadik konferenciát tartják Magyarországon a zarándoklásról. Először
február végén a jezsuiták budapesti Párbeszéd Házában a zarándoklás biblikus, spirituális,
történeti szempontjairól tartottak kétnapos konferenciát szakelőadók felszólalásaival,
majd áprilisban az esztergomi Szent Adalbert Konferenciaközpont adott otthont a zarándoklásról
és a vallási turizmus lehetőségeiről és feladatairól szóló összejövetelnek.
Most
harmadik alkalommal a Máriapócsi és a Mátraverebély-Szentkúti Nemzeti Kegyhely, a
Hajdúdorogi Egyházmegye, a Váci Egyházmegye és a Sapientia Szerzetesi Hittudományi
Főiskola szervezett június 3-án, pénteken, az intézmény pesti székházában tudományos
konferenciát „A zarándokhely: hit, kultúra, emberség” címmel.
A tizenöt előadásból
álló egynapos konferencián, pénteken délelőtt felszólalt Antonio Maria Vegliò érsek,
az Elvándorlók és Úton lévők Pápai Tanácsának elnöke „A kegyhelyek Európa újraevangelizálásában”
címmel.
Vegliò érsek öt pontban foglalta össze beszédét, amely hűen tükrözte
a nagy zarándok pápa, II. János Pál és utóda, Benedek pápa e témával kapcsolatos hivatalos
megnyilatkozásait. Vegliò érsek mindenekelőtt a zarándoklás két nagy világkongresszusa
– az 1992-es római és a 2010-es compostelai tanácskozás legfőbb felismeréseit tette
meg beszéde kiindulópontjának.
A zarándoklat elsőrendű feladata, hogy a célállomás,
a szent hely természetének megfelelően evangelizáljon. „Az utóbbi években ébredtünk
tudatára az evangelizáció jelentőségének – hangsúlyozta Vegliò érsek – és ennek megfelelően
az eddigi „hitbuzgalmi gyakorlat”-ról áttértünk a hit megújításaként, vagy akár a
kezdeti evangelizációként értelmezett „pasztorációs zarándoklatra”.
Hogy miként
is lehet végezni az evangelizációt a zarándoklás alkalmával, Veglió érsek a következő
választ adta. Mindenekelőtt „ki kell használni a zarándoklatok vonzerejét”, hiszen
azok mind több embert indítanak zarándokútra vagy vallási turizmusra, akik közül sokan
bonyolult emberi és spirituális helyzetben vannak. II. János Pál pápa tanácsa nyomán,
különös módon is fel kell használni ezeket az alkalmakat azok megsegítésére, akik
nem mindig teljesen hűek a keresztény életprogramhoz. Vagyis külön gonddal kell foglalkozni
a hit fogyatékosaival.
Másodjára oda kell figyelnünk a zarándokok fogadására
és lelki kísérésére –hangsúlyozta Veglió érsek. Ha lehet, tanácsos egyénileg és személyesen
fogadni a zarándokokat, ugyanakkor differenciáltan kell kísérni őket, mindenkinek
azt adva, ami megtéréséhez, lelki elmélyüléséhez hasznos és szükséges. Itt említette
meg a Szentatya azon kívánságát, mely éppen a zarándoklás Pápai Bizottsága révén sürgeti,
hogy az egyes püspökkari konferenciák nevezzenek ki püspöki megbízottat és gondoskodjanak
a zarándok-lelkipásztorkodás szakszerű megszervezéséről.
Harmadik pontként
az érsek a zarándokok szívéből feltörő kérdésekre utalt, melyekre ráhangolódni az
egész zarándoklás legfontosabb feladata. Ez maga az evangelizáció munkája, mely Isten
Igéjének hirdetését és kifejtését jelenti, mint a remény igéjének a kínálatát. Ennek
befogadására kiváló előkészület maga az úton-lét, a peregrináció.
Negyedik
mozzanatként Vegliò érsek aláhúzta: hűnek kell maradni a zarándoklatok keresztény
jellegéhez, hiszen az alapvetően spirituális indíttatású. Napjaink fejlett turizmusa
mellett a katolikusoknak segíteniük kell egymást, hogy megtartsák, és újra megtalálják
a zarándoklatok értelmét.
Végül ötödik szempontként arra kell hangsúlyt fektetni,
hogy a zarándokok megértsék, útjuknak és egész életüknek meghatározott célja van.
Ha a zarándok megkapja mindehhez a szükséges segítséget, akkor egy megváltozott lelkülettel,
más emberként tér vissza a mindennapok világába – zárta előadását Antonio Maria Vegliò
érsek, az Elvándorlók és Úton lévők Pápai Tanácsának elnöke.