Amikor a pápa szabadon beszél nehéz ifjúkoráról…, akkor vallomást tesz személyes Mária
tiszteletéről
“Amikor Hitler a kereszténység jövőjét fenyegette” címmel közölt vezércikket
az Osservatore Romano vatikáni lap vasárnapi száma (2011-05-29). XVI. Benedek pápa
a múlt szombaton a vatikáni Pápák Termében fogadta a regensburgi Férfi Mária-Kongregáció
küldöttségének tagjait. 1941. május 28-án, pontosan 70 évvel ezelőtt lépett be az
akkor 14 éves Joseph Ratzinger a jezsuita rend által a XVI. században alapított Mária
Kongregációba. Benedek pápa – bizonyára a találkozás kiváltotta személyes élmények
hatására – félretette az alkalomra előre megírt szöveget és szabadon beszélt, anyanyelvén,
honfitársai előtt. Félelmetes esztendők voltak ezek még a német kamaszfiúk számára
is, hiszen Hitler 1939. március 6-án a Gesetz über die Hitlerjugend, vagyis
a Hitlerjugend-ről szóló törvényben kötelezővé tette a német fiúk számára 14 éves
kortól 18 éves korig a nevezett militáris szervezetbe való belépést. Amikor tehát
a fiatal Joseph Ratzingert a törvény a Hitlerjugend-be kényszeríti, akkor ő egy szabad
döntéssel belép egy katolikus Mária Kongregációba. Hallgassuk most a pápa szabadon
mondott beszédét:
„Isten fizesse meg a látogatásukat és az ajándékukat azért,
hogy Önök az életemnek egy elfelejtett dátumát újból kiásták. Ez egy olyan dátum,
ami nem egyszerűen csak történelem: az én belépésem a Mária Kongregációba a jövőbe
mutatott előre és így nemcsak egy megtörtént esemény. Most hetven évvel később ez
a dátum a mának egyik dátuma, mely a holnapba mutat. Hogy ezt Önök most előhozták,
ezért nagyon hálás vagyok és örvendek miatta. Szívből megköszönöm Önöknek, kedves
Prézesek, a köszöntő szavaikat, melyek szívből fakadtak és a szívig hatolnak. Nos
hát, sötét idő járta akkor, a háború. Hitler egymás után rohanta le Lengyelországot,
Dániát, Norvégiát, a Benelux államokat, Franciaországot és éppen 1941 áprilisában
– pontosan hetven évvel ezelőtt – foglalta el Jugoszláviát és Görögországot. Úgy tűnt,
a kontinens ennek a hatalomnak a kezébe kerül, mely a kereszténység jövőjét is kérdésessé
tette. Minket felvettek a Kongregációba, de amint kitört az Oroszország elleni háború,
a Szemináriumot feloszlatták és a Kongregációt – még mielőtt összegyűlhetett volna
- szélnek eresztették. Így aztán ez mint egy „külső dátum” nem múlt el nyomtalanul,
hanem mint az élet belső dátuma megmaradt, mert mindig világos volt, hogy a katolicizmus
máriás lelkület nélkül nem létezhet és hogy katolikusnak lenni annyit jelent
mint máriás lelkületűnek lenni, ami az Anya iránti szeretetet jelenti, hogy mi
Máriában és Mária által találjuk meg az Urat.
Itt Rómában a püspökök „ad limina”
látogatásán keresztül tapasztalom, hogy az emberek - mindenekelőtt Dél-Amerikában,
de a többi földrészen is – Máriára hagyatkozhatnak, az Anyát szerethetik és az Anya
által a Fiút ismerhetik és szerethetik; amiként Ő még ma is az Urat világra hozza,
ahogy Mária mindig „igent” mond és Krisztust a világba bevezeti. Ahogy azt mi a háború
után tanultuk, - úgy gondolom ez most sem sokkal másabb – a mariológia valamiként
száraz és mértékletes volt, ahogy azt akkor a német egyetemeken tanították. Akkoriban
mi Guardini-ra figyeltünk és barátjának, Josef Weiger plébánosnak a „Mária, a hívők
anyja” című könyvére, mely Erzsébet szavaihoz kapcsolódott: „Boldog vagy, mert hittél”.
Mária a nagy hívő. Ő ugyanis Ábrahám küldetését – hívőnek lenni – elfogadta és most
Ábrahám hitét a Jézus Krisztusba vetett hitben konkretizálta és így mindnyájunknak
megmutatta a hit útját, valamint a bátorságot, hogy arra az Istenre bízzuk magunkat,
aki a mi kezünkre adta önmagát. Mária megmutatja nekünk az örömet, hogy az Úr mellé
álljunk és Mária eltökéltségével szilárdan ki is tartsunk mellette, amikor a többiek
elfutnak mellőle. Mária bátorságot ad, hogy az Úr oldalán álljunk, amikor minden veszni
látszik és jelzi, hogy tegyünk tanúságot, ami egyenes a Húsvéthoz vezet.
Örömmel
hallom – mondotta a pápa a regensburgi mária-kongreganista küldöttség tagjainak német
nyelven szabadon mondott beszédében - hogy Bajorországban most negyvenezren tagjai
a férfi Mária-Kongregációnak és hogy ma is vannak férfiak, akik az Urat Máriával együtt
tanulják megismerni és megszeretni, továbbá amiként Mária, úgy ők is a nehéz és könnyű
órákban egyaránt tanúságot tesznek az Úrról, azok; hogy vele együtt a kereszt tövében
állnak és vele együtt a Húsvétot újból és újból megélik. Köszönöm Önöknek, hogy ezt
a tanúságtételt ilyen magasra tartják, mert mi tudjuk, vannak katolikus bajor férfi
mária-kongreganisták, akik ugyanazt az utat járják, amit a XVI. században a jezsuiták
nyitottak és aki ismételten tanúsítják, hogy a hit nem a múlthoz tartozik, hanem mindig
egy mai napot, de mindenekelőtt egy holnapot nyit meg. Isten fizesse meg Önöknek,
hálás köszönet!”