80 éves a Vatikáni Rádió: a litván program bemutatása

Az első hírműsort 1940. november 27-én közvetítette a pápa rádiója litván nyelven. A program elindítása egyrészt egy új lépést jelentett az intézmény tevékenységének bővítésében, amely akkoriban készült egy évtizedes fennállásának megünneplésére. Másrészt a litvániai katolikus közösség szükségleteit szolgálta. Az országot ugyanis néhány hónappal korábban elfoglalták a szovjetek és megkezdődött az üldözési hullám illetve mindenféle információs eszköz nélkül maradt a közösség. Az első műsort Franciskus Pietras Būčys püspök, a mariánus szerzetesek főelöljárója állította össze és olvasta be. Köszönetet mondott XII. Piusz pápának, hogy lehetővé tette a hazájában élő katolikus közösség támogatását a vatikáni rádióadásokon keresztül.

A Rómából érkező szabad hangra még nagyobb szükség lett a II. világháborút követően. Ellentétben a Nyugat-Európában zajló folyamatokkal, a keleti részen a konfliktus lezárulása csak a „nagy gyötrelmek” meghosszabbodását jelentette. A háború utáni első években Rómába érkeztek az elfoglalt Litvániából elűzött papok és szeminaristák. Ők alkották aztán a Vatikáni Rádió litván szerkesztőségének jövőbeli stabil magvát.

Két gyötrelmes évtized után aztán megjelentek a remény első jelei. A II. Vatikáni Zsinat újdonságai részben áttörtek a vasfüggönyön és felkeltették az elnyomott és elszigetelt litván katolikus közösségben az új vágyat, hogy az egyetemes egyház részének érezze magát. Ugyanebben az időszakban a különböző kommunista országokban megszülettek a politikai ellenállási mozgalmak. Ebben a környezetben jött létre 1972-ben „A litván katolikus egyház krónikája”, amely egy földalatti időszakos kiadvány volt, amely jelentést adott az üldöztetés tényeiről. Amikor a Krónika első számai Nyugatra érkeztek, a Vatikáni Rádió litván programja új rovatot indított, amelyben közel két évtizeden keresztül tájékoztatta a hallgatókat a hívők ellen Litvániában elkövetett visszaélésekről. Így a Vatikáni Rádió szerepe meghatározóvá vált a vallásszabadság védelme terén Litvániában.

II. János Pál pápasága kezdetével új idők érkeztek el a litván egyház számára. Az új pápa megválasztása után néhány nappal a Szentatya hangsúlyozta, hogy „szívének fele Litvániáért dobog”. A Vatikáni Rádió hullámhosszain keresztül a pápai tanításokkal és a világnak szóló „Ne féljetek” jelszavával együtt, elérkeztek a litván hívekhez a vigasztalás és a remény kifejezetten nekik szóló megszámlálhatatlan szava, mint az 1991. január 13-án elhangzottak. Miután a pápa tudomást szerzett, hogy a vilniuszi tv toronynál 14 személyt meggyilkoltak, meghatott hangon mondta: „veletek szenvedek és imádkozom”. Végül II. János Pál 1993 szeptemberében látogatást tett a felszabadult litván katolikus közösségben.

PÁPA HANG: „Köszönetet mondunk nektek, litvánoknak a Keresztek dombjáért, ezért az Istennek és az embernek tett nagy tanúságtételért” … Mindenkinek mondom: az ember gyenge, amikor áldozat és talán még gyengébb, amikor elnyomó. Az ember gyenge, de ez a gyenge ember erőssé lehet Krisztus keresztjében, halálában és feltámadásában. Ezt az üzenetet hagyom mindenkinek a litván történelem e misztikus helyéről”. (II. János Pál szavai a Keresztek-dombjánál bemutatott szertartás végén, 1993. szeptember 7-én).

És ma? Mi a szerepe a Vatikáni Rádió litván adásának? Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a mai litván média palettán világos, hogy hiány van a vallási műsorokból és általában véve olyan információkból, amelyek szabadok a konkurencia és a nézettség által diktált követelményektől. A Vatikáni Rádió adásai és az interneten közzé tett hírei alapvető forrást jelentenek az egyéni felhasználóknak és a helyi médiának, nemcsak a Szentatya tevékenységét és az egyház életét, hanem a litván katolikus közösség mindennapi eseményeit tekintve is.

A Vatikáni Rádió litván programjának küldetése egyetemes szolgálat a litván egyház javára. Ma, ahogy a múltban is, elsősorban abból áll, hogy információt adjon a pápa tevékenységéről és tanításáról. Ugyanakkor a helyi egyházak lelkipásztorainak, minden hívő és nem hívő embernek, az egyház életéről, az emberről és a világról egy „katolikus” olvasatot ad, ami a helyi részérdekektől független, de egyben egyetemes jellegű.

(sv)