Várva a Szentlélek eljövetelét – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése Húsvét 6. vasárnapjára

Húsvét és Pünkösd között az Egyház a Szentlélek eljövetelére készülődik. A Jézus búcsúbeszédéből vett evangéliumi szakaszban Jézus megígéri a Szentlelket: „Nem hagylak árván titeket…”.

A feltámadt és az Atyához visszatért Úr elküldi a Szentlelket, aki titokzatos Testét, az Egyházat és annak minden hívő tagját élteti, hogy a kegyelem, a dicsőség magva kicsírázzék és kibontakozzék bennünk. Manapság, amikor annyi szó esik az egyháziak botrányos bűneiről, vigasztaló az a tudat, hogy a Jézus által Vigasztalónak nevezett Szentlélek élteti a láthatatlan és látható Egyházat, amely így szent, de bűnös is, tagjainak a bűne megsebzi.

Ezért tanítja a zsinat (LG, 8), hogy a földön vándorló Egyháznak állandóan a bűnbánat útját kell járnia, megtérésre, megtisztulásra, reformra van szüksége, hogy valamiképpen méltó legyen Urához.

„Az egyház – olvassuk a zsinati okmányban – ’a világtól elszenvedett üldözések és az Istentől kapott vigasztalások közepette járva zarándokútját’ (Szent Ágoston), az Úr keresztjét és halálát hirdeti, amíg el nem jön (1Kor 11, 26).

Megerősíti azonban a feltámadott Úr ereje / a Feltámadott Lelke/, hogy „külső-belső bajait és nehézségeit türelemmel és szeretettel legyőzze, és az Ő misztériumát – jóllehet árnyékszerűen, mégis – hűségesen kinyilvánítsa a világnak, míg végezetül teljes világosságában megnyilatkozik.”

Az idézett zsinati szöveg az Egyház üldözéséről is beszél. Ugyanígy a 2. olvasmányban Szent Péter első levele (3, 15-18): szenvedésben az üldözőktől „ne rettegjetek, s ne riadozzatok, hanem szentül őrizzétek szívetekben az Úr Krisztust. Mindig álljatok készen arra, hogy megfelejtetek mindenkinek, aki reménységetekről kérdőre von titeket. De ezt szerényen tisztességtudóan, jó lelkiismerettel tegyétek! ”Üldözések és vigasztalások közepette halad az Egyház, a krisztushívők útja.
Így volt ez már hamarosan az első Pünkösd után, így az első három század során, amikor a pogány császárok, „Nérók”, halálra üldözték a keresztények tömegét, de végig a századokon át valahol mindig vérükkel pecsételték meg hűségüket a hív keresztények. És a XX. században a különböző színű diktatúrák alatt sok ezer pap, szerzetes és világi hívő vállalta az üldöztetést és a vértanúságot.

Boldog II. János Pál rendelkezése volt, hogy össze kell gyűjteni a XX. század vértanúinak aktáit. És e században is naponta érkeznek hírek keresztények üldöztetéséről, pl. az arab világban. Mindazoknak, akik követik Krisztust, az ő kereszthordozásából is részt kell vállalniuk. De a Feltámadott megígéri és elküldi a Vigasztaló Szentlelket, az Igazság Lelkét, aki mindörökké velünk marad.

A világ nem kapja meg Őt. Nyilván arról a világról van szó, amelyben a Gonosz, a hazugság atyja uralkodik. Mennyire szükségünk van az Igazság Lelke segítségére, amikor a hazugság tengere vesz körül bennünket, amikor az ügyes hazudozás „retorikája” érdem egyesek szemében. Jézus figyelmeztette övéit: Legyen a ti szavatok Igen, Igen - Nem, Nem! Az evangéliumi ember egyenes beszédű, őszinte. Párbeszéd partneréről, másokról is feltételezi az őszinteséget, a jó szándékot, - előlegezi neki a bizalmat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy összemossuk az igazságot és a hazugságot, nem vagyunk néma cinkosok a vétkesek közt. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy az igaz és a hazug, a jó és a rossz határvonala saját szívünkön keresztül húzódik, miként embertársaink közösségében is együtt nő a búza és a konkoly az ítéletnapi kirostálásig. Kérjük az Igazság Lelkét, hogy igaz, evangéliumi emberek lehessünk!

A világban együtt van a jó és a rossz, bár a jónak teremtett és az ember által elrontott világot Isten újjáteremtette, és átalakítja a teremtő Lélek által. Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy mindaz, aki Benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Élet, teljesebb élet, örök élet: ez a feltámadt Krisztus örömüzenete, ez reménységünk forrása. Erről a reménységről kell szerényen tanúságot tennünk, ahogy Szent Péter figyelmeztetett a szentleckében. Ez a tanúságtétel a legfontosabb körülöttünk élő közönyös, hitetlen vagy éppen ellenséges társadalomban.

De, ugyancsak Szent Péter figyelmeztetése szerint mindig készen kell állnunk arra, hogy a minket bírálóknak és kérdőre vonóknak meg tudjunk felelni: Kinek és miért hiszek? A felnőtt hívő tájékozódik világnézeti kérdésekben, profán tudásának gyarapítása mellett hite igazságait is elmélyíti jó könyvek olvasásával, sőt biblikus és teológiai tanulmányokkal is. Persze: a kereszténység nem ideológia, nem elmélet, hanem élet Krisztusban, a Lélek által, aki szívünkbe árasztja a szeretetet, és így kibontakoztatja bennünk a megkezdett örök életet. Ezért a Lélekért imádkozzunk Pünkösdre készülődve.

(Jn 14, 15-21)