XVI. Benedek szombat délután összeköttetésbe lépett a nemzetközi űrállomás legénységével
A Vatikáni Apostoli Könyvtár Foconi termében május 21-én délután 13.11 perckor kezdődött
meg a kapcsolatfelvétel az űrhajósokkal. A Szentatya egy televízió képernyőjén keresztül
láthatta őket, akik azonban az űrben csak a hangját hallották. Először Enrico Saggese,
az olasz űrkutatási intézet elnöke köszöntötte XVI. Benedeket és ismertette vele az
űrmisszió természetét és jelentőségét. Ezt követően az orosz Dimitri Kontradieff,
a küldetés parancsnoka mutatta be a pápának a missziót és a legénység tagjait, továbbá,
hogy éppen hol találhatók az űrben, hány kört tesznek egy nap a Föld körül a súlytalanság
és az időtlenség állapotában. Az űrhajósok ezután bemutatkoztak a Szentatyának. A
pápa az összeköttetés során öt kérdést tett fel nekik angol nyelven.
XVI.
Benedek beszédében örömének adott hangot, hogy ilyen rendkívüli lehetősége van az
űrhajósokkal való beszélgetésre missziójuk során. Hangsúlyozta, hogy az emberiség
jelenleg a nagyon gyors fejlődés időszakát éli át a tudományos ismeretek és a technikai
alkalmazások területén. Ebben az értelemben a legénység tagjai vezetik az emberiség
felfedező útját jövőnk új területei és lehetőségei felé, mindennapi létezésünk korlátain
túl lépve.
Mindannyian csodáljuk bátorságotokat, valamint a fegyelmet és elkötelezettséget,
amellyel erre a misszióra készítettétek fel magatokat – fogalmazott a pápa. Meggyőződésének
adott hangot, hogy nemes eszmék vezérlik őket, és hogy kutatásaik eredményeit a közjó
érdekében az egész emberiség rendelkezésére bocsájtják.
Ez a beszélgetés lehetőséget
ad a Szentatyának, hogy kifejezze elismerését mindazoknak, akik együttműködésének
köszönhetően lehetővé vált ez a missziójuk. Reméli, hogy biztonsággal és sikeresen
zárul utazásuk. Rövid beszéde végén hangsúlyozta, hogy nagyon kíváncsian várja beszámolójukat
tapasztalataikról és gondolataikról. Ezt követően feltette öt kérdését.
Az
űrállomásról egy más kép tárul eléjük a Földről. Átrepülnek kontinensek és országok
felett számos alkalommal egy nap alatt. Bizonyára egyértelmű számukra, hogyan élünk
itt mindannyian a Földön és mennyire abszurd, hogy itt harcolunk és öldössük egymást.
A pápa emlékeztetett rá, hogy tudja, az egyik űrhajós, Mark Kelly felesége súlyos
támadás áldozata lett, de reméli, hogy javul az egészsége. Amikor onnan fentről a
Földről gondolkodtok, eszetekbe jut valaha is, hogy hogyan élnek együtt itt lenn a
népek és az emberek? Vagy, hogy a tudomány hogyan járulhat hozzá a béke ügyéhez? –
tette fel első kérdését a Szentatya.
Második kérdésében a pápa felidézte, hogy
gyakran visszatér beszédeiben a felelősségre, amellyel mindannyian rendelkezünk bolygónk
jövője iránt. Eszébe jutnak azok a súlyos kockázatok, amelyekkel a környezetünknek
és a jövő nemzedékeinek szembe kell néznie. A tudósok azt mondják, hogy legyünk óvatosak
és etikai szempontból is fejleszteni kell lelkiismeretünket. Arról a rendkívüli megfigyelési
pontról, ahol az űrhajósok vannak, hogy látják a Föld helyzetét? Látnak olyan jeleket
és jelenségeket, amelyekre nagyobb figyelmet kell fordítanunk?
XVI. Benedek
harmadik kérdése így hangzott: Rendkívüli és nagyon fontos az a tapasztalat, amelyet
most megélnek, még ha vissza is kell térniük a Földre. Visszaérkezésükkor csodálni
fogják és hősként kezelik majd őket, akik hatalommal beszélnek és járnak el. Kérdezik
majd élményeikről. Mi lesz a legfontosabb üzenet, amelyet át akarnak adni különösen
a fiataloknak, akik olyan világban élnek, amelyet jelentősen befolyásol majd tapasztalatuk
és felfedezéseik?
A pápa negyedik kérdésében hangsúlyozta, hogy a felfedezés
egy magával ragadó tudományos kaland. Tudja, hogy új műszereket szereltek fel további
tudományos kutatás céljára és az űrből származó sugárzás tanulmányozására. Úgy gondolja
azonban, hogy ez egyben az emberi lélek kalandja is, erőteljes ösztönzés arra, hogy
elgondolkodjanak a világegyetem és az emberiség eredetén és sorsán. A hívők gyakran
néznek fel a határtalan égboltra, elelmélkednek a Teremtőről és elcsodálkoznak nagyságának
misztériumán. Ezért a pápa az űrmisszióban való részvétele jeleként Roberto Vittorinak
adott medálja az ember Teremtőjét ábrázolja, ahogy Michelangelo megfestette a Szixtus-kápolna
mennyezetén. Intenzív munkájuk és kutatásuk közepette megállnak-e és elgondolkodnak-e
ezen? Esetleg elmondanak-e egy imát a Teremtőnek? Vagy egyszerűbb lesz elgondolkodniuk
ezen akkor, amikor visszatértek a Földre?
Az ötödik kérdést XVI. Benedek olaszul
Paolo Nespoli olasz űrhajósnak tette fel. Utalt rá, hogy az elmúlt napokban édesanyja
elhunyt és néhány nap múlva mikor visszatér, már nem fogja őt itt várni. Lelki közelségét
fejezte ki az űrhajósnak és hangsúlyozta, hogy imádkozik édesanyjáért. Hogy élte meg
ezt a fájdalmat? Az űrállomáson távolinak és elszigeteltnek érzik magukat? Szenvednek
az elkülönültség érzésétől vagy egységben érzik magukat egymással, egy közösségbe
beilleszkedve, amely figyelemmel és szeretettel kíséri őket? – kérdezte a Szentatya.
Az
utolsó választ követően XVI. Benedek köszönetet mondott ezért a csodálatos lehetőségért,
hogy találkozhatott és párbeszédet folytathatott az űrhajósokkal. Segítséget kapott
más emberekkel együtt, hogy elmélkedhessenek olyan fontos kérdésekről, amelyek az
emberiség jövőjét érintik. Sok sikert kívánt munkájukhoz és nagy küldetésükhöz, amelyet
a tudomány, a nemzetközi együttműködés, a hiteles fejlődés és a világ békéje érdekében
végeznek. Gondolataival és imáival kíséri az űrhajósokat és apostoli áldását adta
rájuk.