Boldoggá avatták Georg Häfner német papot, a nácizmus vértanúját

Az élet jele volt egy haláltáborban – ez a német plébános életének jelentősége, aki Dachauban hunyt el 1942-ben. Vasárnap emelték az oltár dicsőségére szülővárosában, Würzburgban, ahol 1900-ban született. A szertartást Angelo Amato bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa vezette a Szentatya képviseletében.

XVI. Benedek vasárnapi Regina Coeli imádságakor mondott beszédében megemlékezett a német papról: „II. János Pál boldoggá avatása nagy visszhangra lelt a világban. Vannak Krisztusnak kevésbé ismert példamutató tanúságtevői is, akiket az egyház örömmel ajánl a hívek figyelmébe. Köszönetet mondunk az Úrnak, hogy nem hiányoznak egyházából a szent papok!”

Georg Häfner német pap 1941. december 12-én került a dachaui koncentrációs táborba. Egyetlen vétke az volt, hogy végezte lelkipásztori küldetését és szembe szegült a nácizmussal, amely keresztény- és emberellenes ideológia volt. Halálának oka, hogy életcéljának a szeretetet tekintette: felmutatni és másoknak ajándékozni a szeretetet. Ennek lett áldozata az oberschwarzach-i plébános.

A kemény fizikai munka és a kevés táplálék mellett, a jobb lábán kialakult gyulladás kezelésének hiánya miatt hunyt el 1942. augusztus 20-án. A fogva tartása során elszenvedett kínzások következtében halt meg és ezért nevezte őt vértanúnak XVI. Benedek 2009-ben. A koncentrációs táborban töltött időszakban Georg Häfner teljesen Istenre bízta magát, újra átélve Krisztus szenvedését, megbocsátva fogva tartóinak. „Nem akarunk elítélni senkit és nem érzünk haragot senkivel szemben. Csak jók akarunk lenni mindenkivel” – ezek voltak utolsó szavai halála előtt. A szemtanúk elmondása szerint többször megverték a koncentrációs táborban, de mindig ezt ismételte: „mindent Krisztus Királyért”.

Angelo Amato bíboros így emlékezett meg Georg Häfner német papról: „A békés vallási ellenállás jelképe, aki sosem alacsonyodott le oda, hogy erőszakkal reagáljon az erőszakra. Ellenségeinek megbocsátással és imával válaszolt. Georg atya lelkes hitoktató volt, mindig elkötelezetten dolgozott a fiatalok képzésében. Életpéldája sokat taníthat a mai ember számára is. Élete tanítás a keresztény lélekerőről. Bátor pap és plébános példája, aki hűséges marad szolgálatához és az evangéliumi igazság védelmének szenteli magát még akkor is, ha üldözés és halál az ára.

Boldoggá avatása hozza el a német helyi és az egész világegyház papjai számára, hogy még inkább elkötelezzék magukat Krisztus követése és az Evangélium hirdetése iránt” – hangsúlyozta Angelo Amato bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa.

(sv)