P. Federico Lombardi SJ jegyzéke az Universae Ecclesiae Instrukcióról

A május 13-án közzétett dokumentumot az elmúlt hetekben elküldték minden püspöki konferenciának – írja jegyzékében a szentszéki szóvivő, emlékeztetve az Egyházi Törvénykönyv 34. kánonjának előírására: „az utasításokat, melyek a törvények előírásait világítják meg, és a végrehajtásuk során követendő szempontokat fejtik ki és határozzák meg, azok számára adják, akiknek gondoskodniuk kell arról, hogy a törvényeket végrehajtsák”.

A közérthető módon megfogalmazott Instrukció első 8 pontja röviden felidézi a Római Misekönyv történetét egészen az utolsó kiadásig, amelyre 1962-ben, Boldog XXIII. János pápasága idején került sor, valamint az 1970-ben VI. Pál pápa által jóváhagyott misekönyvig, amely a II. vatikáni zsinat liturgikus reformja után készült.

Az Instrukció meghatározza azt az alapelvet, hogy a római liturgia rendes és rendkívüli formájáról van szó, amelyek az egyetlen latin szertartás két használatát jelentik. Mindkettő a „lex orandi” kifejezése. Ősi formája miatt megfelelő tisztelettel meg kell őrizni a rítus rendkívüli formáját.

A most közzétett dokumentum ismételten leszögezi a pápai Motu Proprio célját: a) minden hívőnek felkínálja a római liturgia értékes és megőrizendő kincsét, b) valóban biztosítja a rendkívüli forma használatát mindazoknak, akik erre igényt tartanak, c) elő kívánja mozdítani a kiengesztelődést az egyházban.

A 9-11-ig terjedő pontok emlékeztetnek rá, hogy a pápa rendes (kormányzati) hatalommal ruházta fel az Ecclesia Dei Bizottságot a témát illetően. Egyrészt dönthet azokban az esetekben, amikor jelzések érkeznek, hogy egyes püspökök a Motu Proprio-val esetleg ellentétes intézkedéseket hoztak. Másrészt a bizottság feladata, hogy az Istentiszteleti Kongregáció jóváhagyásával gondozza a római rítus rendkívüli formája liturgikus szövegeinek kiadását.

A dokumentum ezt követően 23 pontban (12-35) foglalja össze az egyes normákat. Tisztázza a „coetus fidelium” - hívek csoportjának a fogalmát, vagyis azon hívőkét, akik a rendkívüli forma celebrálását kérik. A püspökök bölcs belátására bízza a csoportot alkotó hívek számának megállapítását. Különösen fontos az a meghatározás, miszerint azok a hívek, akik a rendkívüli forma szerinti liturgia bemutatását kérik, semmiképpen sem tartozhatnak olyan csoportokhoz, azokat nem támogathatják, amelyek ellenzik a rendes forma érvényességét vagy törvényességét, illetve nem fogadják el a pápa, mint az egyetemes egyház Legfőbb Pásztorának tekintélyét – olvassuk P. Federico Lombardi SJ szentszéki szóvivő jegyzékében.

(vm)