Merénylet 30 évvel ezelőtt Boldog II. János Pál pápa ellen

1981. május 13-án, a szerdai általános kihallgatáson történt esemény megrendítette az egész emberiséget és mély hatást gyakorolt Karol Wojtyła pápaságára. Az elmúlt három évtizedben az egész világot számtalanszor bejárták a ma is rémületet keltő képsorok: az azokban az években délután szokásos általános kihallgatás derűs, ünnepi légkörét hirtelen lövések zaja szakította félbe.

A Fatimai Szűzanya liturgikus emléknapján a Szentatya éppen másodszor járt körbe pápamobilján a Szent Péter téren. Mosolyogva adta áldását az ünneplő hívőseregre, megfogta a közelében állók felé nyújtott kezét, a magasba emelt egy szőke kislányt, akit szülei adtak karjaiba. 17 óra 17 perckor váratlanul három fülsüketítő lövés visszhangja töltötte be a Szent Péter teret.

Csak a közel állók értették meg azonnal, hogy mi történt: a hívők közé vegyült török terrorista, akit a merénylet után éppen egy Lúcia névre hallgató szerzetesnő azonnal ártalmatlanná tett, néhány méter távolságból a pápára lőtt. A tragédia azonban mégsem következett be, mert, ahogy Boldog II. János Pál többször hangoztatta: egy kéz meghúzta a ravaszt, egy másik kéz pedig eltérítette a gyilkos golyókat.

A pápa a lövések nyomán, arcán fájdalmas mosollyal, vértől áztatott fehér reverendájában, titkára, Stanisław Dziwisz atya karjaiba omlott, majd a készenlétben álló vatikáni mentőautó vészjósló szirénával tört utat a tömegben, hogy a halállal küzdő Szentatyát a Gemelli kórházba szállítsa.

A szemtanúk szerint a pápa útközben egyfolytában lengyelül fohászkodott Jézushoz és Máriához. Az orvosok a négy óra 20 percig tartó műtét során meggyőződtek róla: mindössze néhány milliméteren múlott, hogy a lövések nem oltották ki Karol Wojtyła pápa életét.
1981. május 17-én, a ma már Boldog II. János Pál betegágyáról imádkozta el a Vatikáni Rádión keresztül a Regina Caeli imát, az egész világot megrendítve szavaival:

„Meghatottan köszönöm meg mindnyájatok imáit és megáldalak benneteket. Imádkozom testvéremért, aki rám lőtt, és akinek őszintén megbocsátottam. Máriának pedig megismétlem: Totus tuus ego sum” – Teljesen a tiéd vagyok.

(vm)