Jézus a jó Pásztor – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése Húsvét 4. vasárnapjára

Jézus jó pásztorról szóló példabeszédének csak az első szakaszát olvassuk fel „Jó Pásztor vasárnapján”, amikor az Egyház a hivatások világnapját tartja. A példabeszéd a pásztornép életéből vett tapasztalatból indul ki, és szembeállítja a juhokat jól ismerő, legeltető, védő pásztort az ölő, pusztító tolvajjal és rablóval. A jó pásztor a juhokért él, nem pedig a juhokból, nem a saját hasznát keresi pl. a juhok gyapját felhasználva „Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.”

Szent Ágostontól mai prédikátorokig sokat magyarázták e példázatot, allegóriát. Kikristályosodott ez a formula: a jó lelkipásztor a híveiért, nem pedig a hívekből él. Miként Jézus is, másokért élő ember. Isten országa és az emberek szolgálatáért adja oda energiáját, idejét, egész életét. A perikópa folytatásában olvassuk: „Én vagyok a jó pásztor: Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom juhaimért.”

A papi és szerzetesi hivatás lemondást, áldozatot követel: lemondás a házaséletről, vagyonszerzésről, függetlenségről – az Isten országáért, és az emberek szolgálatáért. De ugyanakkor a hűségben megélt papi-szerzetesi hivatás béke és öröm forrása: Jézus követőinek száz annyit ígért és az örök életet.

Jó Pásztor vasárnapján fokozottabban imádkozzunk papi és szerzetesi hivatásokért. Európában, így Magyarországon is, egye aggasztóbb a helyzet: a papság elöregedett, kevés az új hivatás. Összevonják a plébániákat, illetve egy-egy papnak több filiát kell ellátnia.

Anélkül, hogy most e helyzet okait elemeznénk, két tényezőt megemlíthetünk: az egyik a fokozódó elvilágiasodás, a terjedő hitetlenség, a másik a gyermektelen, vagy egykéző családok szaporodása. Ilyen családokból nem támadhatnak új papi és szerzetesi hivatások. Ezért most a Család Évében a gyermekáldást vállaló hívő családokért is imádkozzunk.

De a példabeszéd következő verseire is felfigyelhetünk: „Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra: egy nyáj lesz és egy pásztor.” (Jn 10, 14-17) Az Egyháznak, amely Krisztus művét folytatja, egyetemes küldetése van. Krisztus mindenkiért meghalt, feltámadása után arra adott küldetést tanítványainak, hogy a föld végső határáig, minden népnek hirdessék az örömhírt.

Jézus, Aki mindenkit üdvösségre, örök életre akar segíteni Szentlelke által, a Benne hívők egységéért imádkozott szenvedése előtt főpapi imájában: „Legyenek mindnyájan egyek, hogy a világ higgyen!” Ezért nekünk is, ma is mindig, imádkoznunk kell, nemcsak januárban, az ökumenikus imahéten.

A Krisztus által akart igaz Egyház egy, szent, katolikus (vagyis egyetemes) és apostoli. Az Egyházak létkérdése ebben az istentelen világban: keresztény hívők közös tanúságtétele Krisztus mellett. Ez pedig minden kereszténytől és egyházaiktól megtérést követel.

A katolikus ökumenizmus nem azt jelenti, hogy elszakadt keresztény testvéreinket „visszatereljük” a katolikus akolba. Hanem a Lélek vezetésével mindannyian megtérünk Krisztushoz, és majd a jövőben létre jöhet – Általa, Vele és Benne - a hívők egysége, a látható egység is. Addig ezért imádkoznunk kell, Egyházunkkal járva a bűnbánat, a megtisztulás útját, ahogy a II. Vatikáni zsinat a Lumen gentium 8. pontjában tanítja.

(Jn 10, 1-10)