„A keresztény megtérés az öröm, a remény és a szeretet forrása” – a pápa szentbeszéde vasárnap délelőtt a Mestre-ben bemutatott szentmisén

Az emmauszi tanítványokról szóló evangéliumi szakasz minden alkalommal magával ragad és meghat bennünket. Megmutatja, hogy a Feltámadt Jézus hogyan működik tanítványaiban: a kétségbe eséstől eljutnak a reményig, a szomorúságból az örömig, megtérésük a közösségi élethez vezeti őket. A keresztény megtérés mindenekelőtt az öröm, a remény és a szeretet forrása. Mindig a feltámadt Krisztus, az élet Urának műve.

Mint Róma püspöke, a pápa azért jött el közéjük, hogy megerősítse őket az evangéliumhoz való hűségükben. A pápa köszöntötte azoknak az egyházi közösségeknek a képviselőit, amelyek az aquileiai anyaegyházból születtek. A múlt örökségét folytatva ma is bátran védelmezzék a hit igazságát és egységét. Tegyenek tanúságot a keresztény reményről napjainkban, amikor az embereket gyakran nyugtalanító problémák aggasztják, mély egzisztenciális válságot okozva.

Velencében és környékén mindenütt megtaláljuk a keresztény hit ékesszóló jeleit: templomok, műalkotások, kórházak, könyvtárak, iskolák, mind utalnak Krisztusra. Ma azonban fennáll annak a veszélye, hogy a Krisztushoz való tartozás tartalmilag kiüresedik és pusztán felületes, inkább társadalmi és kulturális szempontok hordozójává válik. Olyan kereszténységgé korlátozódik, amelyben a keresztre feszített és feltámadt Jézusba vetett hit már nem ragyogja be az életet. A rossz, a fájdalom, a szenvedés, az igazságtalanság, a másoktól, az idegenektől való félelem arra késztetik a mai keresztényeket is, hogy szomorúan megállapítsák: reméltük, hogy az Úr megszabadít bennünket minden rossztól.

Az emmauszi tanítványokhoz hasonlóan hagyjuk tehát, hogy Jézus vezessen bennünket. Maradjunk vele, mint ahogy ő velünk maradt, tegyük magunkévá életstílusát, a szeretetközösség, a szolidaritás logikáját. Jézus az Oltáriszentségben adja át magát nekünk maradéktalanul és arra szólít szüntelenül, hogy mi is adjuk át önmagunkat Istennek és testvéreinknek.

Ma nagy erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a keresztények, Észak-kelet Itáliában és a világ minden részén, erőteljesen és örömmel hirdessék Krisztus halálának és feltámadásának eseményét. A pápa elismeréssel szólt Triveneto helyi egyházának az új evangelizálásra irányuló lelkipásztori programjáról, amellyel korunk számos kihívására kívánnak válaszolni.

Egy hagyományosan katolikus nép is megsejtheti azonban annak a kultúrának az ellenhatásait, amely nyíltan visszautasítja, vagy burkoltan akadályozza az evangéliumi üzenetet. A pápa arra buzdította a híveket, hogy soha ne engedjenek a hedonista kultúra, a fogyasztói szemlélet kísértéseinek. Legyenek szentek! Életük középpontjába állítsák Krisztust! Jézusban megtalálják az erőt ahhoz, hogy megnyíljanak másoknak és felajánlják önmagukat az egész emberiségnek.

Aquileia térségében különböző nyelvű és kultúrájú emberek éltek egységben nem pusztán politikai megfontolásból, hanem a Krisztusba vetett hit és az evangéliumi tanítás által sugallt civilizáció, a szeretet civilizációja eredményeként. Ezek az egyházak ma is arra kaptak meghívást, hogy megerősítsék az ősi spirituális egységet, különös tekintettel a bevándorlás napjainkban zajló jelenségére és az új geopolitikai körülményekre. A keresztény hit minden bizonnyal hozzájárul ennek a programnak a megvalósításához, mivel az ember és a társadalom harmonikus és átfogó fejlődésére törekszik.

A pápa homíliája végén Mária és a szentek közbenjárásáért fohászkodott, kiemelve közülük Szent X. Piusz valamint Boldog XXIII. János pápákat, hozzátéve, hogy közeleg az 1918-ban meghalt velencei származású, Tiszteletre méltó Giuseppe Toniolo közgazdász és szociológus boldoggá avatásának időpontja.

A szentmise után a pápa elimádkozta a Regina Coeli ősi Mária imát. Észak-kelet Itáliában számos kegyhely, templom és kápolna viseli Mária nevét. A Szűzanyában Krisztus ragyogó arca tükröződik vissza. Ha engedelmesen követjük őt, akkor elvezet bennünket Fiához. A pápa azért fohászkodott Máriához, hogy erősítse meg az új evangelizálásban közreműködő világiak tevékenységét a plébániákon, a különféle társulásokban, mint például a Katolikus Akció, az egyházi mozgalmakban, mint a Fokoláre, a Comunione e Liberazione, vagy a Neokatekumenális Út. Mária, a Feltámadt Úr és az Egyház Anyja, könyörögj érettünk – hangzott XVI. Benedek fohásza.

(vm)