Az emmauszi tanítványok - P. Szabó Ferenc elmélkedése Húsvét 3. vasárnapjára
A hét első napján,
Húsvétvasárnap két kiábrándult tanítvány tart Jeruzsálemből egy Emmausz nevű faluba.
Közben egy ismeretlen vándor szegődik hozzájuk, és érdeklődik, miről beszélgetnek.
A tanítványok csodálkoznak, hogy az ismeretlen nem hallott a názáreti Jézus, a nagy
próféta esetéről, akiket főpapjaik és elöljáróik halálra ítéltek és keresztre feszíttettek.
„Mi viszont reméltük, hogy meg fogja váltani Izraelt. De ma már harmadnapja
annak, hogy ez történt. Igaz, hogy néhány közénk tartozó asszony megzavart minket.
Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták a testét. Azzal a hírrel tértek vissza,
hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él.” És akkor a Feltámadott,
aki majd csak a kenyértörésben ismerteti meg magát, megmagyarázza az „oktalanok, akik
oly nehezen hiszik, amit a próféták megjövendöltek, az ószövetségi írások Messiásra
vonatkozó jövendöléseit - Mózestől a prófétákon át, hogy a Messiásnak szenvednie kellett,
és a kereszten át kellett bemennie dicsőségébe.
Igazában ez az őskeresztény
igehirdetés magva, amint azt Lukács ismétli az Apostolok Cselekedeteiben közölt apostoli
beszédekben, vagy Szent Pál az evangéliumok megírása előtt a Korinthusiaknak hirdette
(1Kor 15, 3-4). Ratzinger pápa Jézus-könyve II. kötetében (226-227) az Emmauszi tanítványokról
szóló elbeszélést a szenvedéstörténetnél elemzi, rámutatva arra, hogy az evangéliumokban
a történéseket, a tényeket, mindig a Szó, az ószövetségi Írások értelmezik. Számos
idézet a prófétáktól, főleg Izajás énekei a szenvedő szolgáról, vagy a zsoltárok a
szenvedő izraelitáról, megvilágítják Jézus szenvedésének értelmét, jelentését.
Lukács
elbeszélése is mintegy a keresztény hit alapstruktúráját képviselik: az Írások megvilágítják
a tényeket, a tények pedig jelzik az írások beteljesedését. Az Ó- és Újszövetség között
folytonosság és szakadás van, az Újban feltárul az, ami az Óban ígéret, előre jelzés,
előkép volt. Jézus beteljesíti és túlszárnyalja a mózesi törvényt, új és örök szövetség
szerzője lesz keresztáldozatával, amikor szerető engedelmességgel átadja magát az
Atya akaratának (Fil 2).
Az emmauszi történet naponta megvalósul a hívők számára
a szentmisében: az igeliturgia során a Lélek vezetésével értelmezzük az Írásokat,
amelyek mind Krisztusról szólnak, a kenyértörésben pedig, az eucharisztikus áldozatban
hathatósan jelenvalóvá válik Jézus halálának és feltámadásának üdvhozó ereje. De szentmisén
kívül is minden személyes találkozásban, párbeszédben Vele találkozunk, aki Velünk-lakó-Isten,
Útitársunk lett.
Itt végezetül a hívő francia költő, Pierre Emmanuel Emmausz
verse befejező sorait idézem:
„Ünnepi mise bármily parányi
párbeszéd Ahol Te töröd meg a csend kenyerét. A Te Igéd legyen áldott
Ki új Emmauszt teremt Minden találkozással.”