„Ne féljetek! Nincs itt. Föltámadt!” – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése Húsvétvasárnapra
Krisztus feltámadott!
Örvendezzünk, alleluja! Húsvétvasárnap a keresztény nép szerte a világon örömmel emlékezik
Krisztus feltámadására, mert az Élet Ura legyőzte a bűnt és a halált, feltámadásával
megnyitotta számunkra az örök életet. Ezt az életet hirdette Jézus rövid nyilvános
működése során, ez volt az örömhír, az euangelion: emberek, örök életre hívattatok,
mert Isten örök szeretettel szeretett benneteket, és odaadta értetek egyszülött Fiát.
Máté
evangélista Jézus feltámadásának hírül adásakor az angyal ajkára adja e szavakat:
„Ne féljetek! Tudom, Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Föltámadt,
amint megmondta.” Az asszonyok „félelemmel, de még nagyobb örömmel eltelve gyorsan
elhagyták a sírt és siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak.” Aztán az apostolok
is meggyőződnek, hogy üres a sír, főleg mivel a feltámadott leereszkedik hozzájuk,
megjelenik, hogy megerősítse őket hitükben, aztán eltűnik, visszatér abba a másik
életbe, új létrendbe, amelybe feltámadásával átlépett.
Jézus feltámadásáról
elmélkedve most Pierre Benoit domonkos szentírástudós egyik tanulmányát követem. Az
evangéliumokba szereplő elbeszéléseket a feltámadásról nem tekinthetjük mai értelemben
vett riportoknak. Az elbeszéléseket a hívő közösség gyűjtötte össze, és az ősi igehirdetés
(kérügma) adta tovább. Ennek középpontjában Jézus a halála és feltámadása áll. Benoit
atya hangsúlyozza: a kereszthalál történeti tény, a feltámadás azonban már túlmutat
a történelmi tapasztalaton, történelmen-túli történet (métahistore), amely egy új
világ természetfeletti eseményeire vonatkozik. A feltámadt Krisztus megnyitotta ez
az új világot, amely nem esik az evilági tapasztalás, érzékeink alá. A Feltámadás
ezt jelenti: Jézus Krisztus lényét, testét és lelkét teljesen áthatotta a Szentlélek.
Ez az új élet nem esik érzékeink alá Ehhez szükséges a hit, amely új érzéket, „látást”
ad.
Az „üres sír” megtapasztalása, mint történeti tény szerepel az evangéliumokban
és a hagyományban. Hajdan az apologetikában ennek a ténynek nagy jelentőséget tulajdonítottak,
Benoit atya másokkal inkább a Feltámadott megjelenéseire helyezi a hangsúlyt. A jelenések
győzik meg a kétkedő tanítványokat, hogy Jézus él. Pierre Benoît is hangsúlyozza P.
Léon-Dufour-ral, hogy helyesen kell felfognunk Jézus feltámadását. Jézus nem tér vissza
az evilági életbe (mint a feltámasztott Lázár, aki újra meghalt): a feltámadás felmagasztalás,
belépés az isteni dicsőségbe. Szent Pál ezt bőségesen megmagyarázza leveleiben, amikor
„szellemi testről” beszél, mert a feltámadásban a testet átalakítja a Szentlélek.
A feltámadt Krisztus valóságos lény, magasabb rendű valósághoz tartozik, mint amit
mi a jelen időben ismerünk. Ezt képtelenek vagyunk elképzelni, de ez még nem elég
ok, hogy kételkedjünk benne.
„Ne féljetek!” Az angyal bíztató szava húsvét
reggelén végigzeng a századokon. Nekünk is szól ma, a XXI. század hívőinek. Ne féljetek,
ha szenvedés, megpróbáltatás, akár üldöztetés ér benneteket. Krisztus feltámadott,
legyőzte a bűnt minden rossz forrását és zsoldját, a halált. „Menjetek az egész világra,
hirdessétek az evangéliumot minden népnek. Én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.”
Krisztus bennünk, Teste, az Egyház tagjaiban él, Lelke által éltet és újjáteremt bennünket.
Ez húsvéti örömünk oka, forrása. Húsvét vigíliájának Öröménekével, az Exultet szavaival
valljuk: „Áldott éj, a halál bilincsét ekkor törte szét Krisztus…Mert semmit sem érne
földi életünk, ha a megváltás (kegyelme) ránk nem árad. Ó milyen csodálatra méltó
atyai jóságod hozzánk! Ó kimondhatatlan szeretet és jóság, hogy a szolgát megmentsed,
Fiadat sem kímélted érte.(…) Ó szerencsés vétek, hogy ilyen hatalmas és fölséges Megváltót
kívánt és érdemelt!”