„Név nélküli fájdalom?” – P. Federico Lombardi SJ eheti jegyzete az Octava Dies Vatikáni
Televíziós műsorban
Újabb hajótörés-tragédia a tengeren Afrika és Európa között elvándorlókkal és menekülőkkel,
amely sokakat jogosan mélyen érintett.
Az utóbbi hónapokban több száz embernek,
az elmúlt években pedig ezreknek veszett nyomuk a Földközi-tenger térségében. Eszünkbe
jutnak a vietnámi ún. „boat people”, hajóval menekülők ezrei, akik 1979-ben vesztették
életüket a tengeren. Menekülni az éhezés, az embertelen szegénység, az elnyomás, az
erőszak, a háború elől… felvállalva a hullámok közti, nyom nélküli halál kockázatát.
A napokban sokszor lehetett hallani egy ún. „név nélküli” fájdalomról. Az együttérzés
arra kötelez, hogy ne felejtsünk és emlékezzünk úgy, mint más elmondhatatlanul szörnyű
emberi tragédia esetében is. Történet, ami a miénk is szolidaritást vállalva a világ
szegényeivel.
Tökéletesen megértette ezt a zsidó nép, amely megépítette a Jad
Vasem emlékhelyet a „nevek emlékezetéért”. XVI. Benedek pápa itt mondott elmélkedése
jut az eszünkbe ezekben a napokban látva a sok ismeretlen és ártatlan ember halálát.
„Elveszették életüket, de sosem veszítik el nevüket: szeretteik, a túlélők és mindazok
szívébe mélyen bevésődtek, akik elhatározták, hogy hasonló borzalom nem gyalázhatja
meg többször az emberiséget.
Neveik, elsősorban és különösen, kitörölhetetlenül
ott vannak a Mindenható Isten emlékezetében. Erőfeszítéseiket soha ne tagadják, kicsinyítsék
le vagy felejtsék el! És minden jóakaratú ember őrködjön azért, hogy a szívekből eltűnjön
minden olyan, amely képes hasonló tragédiához vezetni!”. Gyökerestől ki kell irtani
az értelmetlen és abszurd gyűlöletet, amely a Soah-hoz vezetett, és ma ugyanígy az
igazságtalanságot, a közömbösséget, az egoizmust meg kell fékezni, amelyek túl sok
ember életét követelik a hullámok között egy jobb jövő reményében. Isten emlékezik
rájuk, mi is emlékezzünk.