Az egyház nagy öröksége a népi vallásosság – XVI. Benedek beszéde a Pápai Latin-Amerika Bizottság tagjaihoz

A népi vallásosság lehetővé teszi az embereknek, hogy őszintén kifejezzék hitüket – hangsúlyozta a pápa a szívéhez közel álló témáról a bizottság plenáris ülésének tagjai számára. Pénteken délben az Apostoli Palota Konzisztóriumi termében fogadta az 50 résztvevőt. A Szentatya beszédében utalt azokra a lehetséges irányzatokra, amelyek megfertőzhetik a népi vallásosság kifejeződését.

Ősi gesztusok, amelyek apáról fiúra szálltak át az idők során és felmelegítik a lelket a hagyomány tűzénél. Istenről, Szűz Máriáról és a szentekről szólnak. Védelmezni, előmozdítani és szükség esetén meg kell tisztítani ezt a gazdag örökséget. A Szentatya tanításában gyakran visszatérő témával foglalkozott. A Pápai Latin-Amerika Bizottság a napokban a népi vallásosság hatásáról tanácskozott a kontinens evangelizálása kontextusában. A pápa emlékeztetett az Aparecidai Konferencia záródokumentumára, amelyben a püspökök úgy mutatták be a népi vallásosságot, mint a Jézus Krisztussal való találkozás helyét és az egyház hitének kifejeződési módját. Ezért az ebből fakadó megjelenési formákat nem lehet a keresztény élet másodlagos elemének tekinteni.

XVI. Benedek ugyanakkor két dologra figyelmeztetett: egyrészt, hogy a Bibliából és az imádságból táplálkozó hit maradjon a népi vallásosság alapvető forrása és ne korlátozódjon egy adott régió kulturális kifejeződési formájára; másrészt, hogy a liturgia viszonyítási pontként szolgáljon az ima és a karizmatikus élet kifejeződéséhez. A népi vallásosság jelképes és kifejező értékeivel irányt mutathat a liturgia számára a hiteles inkulturáció terén.
A Szentatya felhívta a figyelmet, hogy léteznek a népi vallásosságnak eltorzult formái is, amelyek zavart keltenek és egy pusztán külsőségekből álló vallási gyakorlatnak kedveznek, amely elszakadt a mélyen gyökerező és belsőleg megélt hittől – zárta beszédét XVI. Benedek a Pápai Latin-Amerika Bizottság plenáris ülésének tagjaihoz.


(sv)