„Folyamatos lelki megújulásra van szükség” – XVI. Benedek szavai az indiai szír-malabár püspökökhöz

A püspök felelőssége, a házasság szentsége, a szerzetesek folyamatos képzése állt a Szentatya beszédének középpontjában, amelyet az ad limina látogatásukat végző indiai főpásztorok egy csoportjához intézett. Az ázsiai ország szír-malabár egyházának 36 püspökét a pápa csütörtökön délben fogadta az Apostoli Palota Konzisztóriumi termében.

A főpásztorokhoz fordulva hangsúlyozta: az ad limina látogatás alkalom arra is, hogy megerősítsék a püspökké szentelés isteni ajándékának és felelősségének tudatát. Minden főpásztor arra kapott meghívást, hogy az egység szolgálója legyen saját helyi egyházában és az egyetemes egyházban egyaránt. Ennek a felelősségnek különleges jelentősége van Indiában, ahol az egyház egysége a különböző rítusok és hagyományok sokszínűségében tükröződik. XVI. Benedek arra buzdította a szír-malabár püspököket, hogy folytassák a továbbiakban is a szeretetközösség elmélyítését egymás között és a világ katolikus püspökeivel. Legyenek a papok és a hívek közötti testvériség élő kifejeződései. Hirdessék és éljék meg a Szentháromság egységét a világban. Ennek következtében tapasztalhatják meg Krisztusban való új életünk elmélyülését az egész katolikus egyház javára.

A szeretetközösség e misztériumán belül az isteni életben való osztozás egyik kifejeződése a szentségi házasság és családi élet – mutatott rá a pápa. A mai társadalom gyors és drámai változásai nemcsak komoly kihívásokat, de új lehetőségeket is jelentenek az evangéliumi üzenet megszabadító igazságának hirdetésére. Ebben a helyzetben fontos a fiatalok szilárd és átfogó nevelése az erkölcsösségre és a felelősségre. Ez képessé teszi őket, hogy felvállalják a házasság igazi természetét, ami az indiai kultúra javára is válik.

Sajnos az egyház már nem számíthat a társadalom széleskörű támogatására a házasság keresztény felfogásának előmozdításában, ami egy állandó és felbonthatatlan egység, amelynek a gyermeknemzés és a házastársak megszentelődése a célja. A családok tekintsenek az Úrra és üdvözítő szavaira, hogy teljes és igazán pozitív képet tudjanak kialakítani az életről és a házassági kapcsolatról. Erre nagy szükség van az egész emberi család java érdekében. Ezen a téren a püspökök türelemmel és kitartóan prédikáljanak és oktassák a híveket.

XVI. Benedek ezt követően figyelmét a nevelés és a karitatív tevékenységet folytató számos szerzetesközösségre irányította, amelyek életüket Isten és felebarátaik szolgálatának szentelik. A szerzetesi életre és a tökéletes szeretet keresésére szóló hivatás minden korban vonzó lehet. Folyamatos lelki megújulásra van szükség e hivatás táplálására az elöljárók részéről, akik nagy figyelmet fordítanak szerzetestestvéreik emberi, intellektuális és spirituális képzésére.

Az egyház hangsúlyozza, hogy a szerzetesi szolgálatra való felkészítés hosszú és gondos kiválasztáson alapul. Célja: a végső fogadalmak letétele előtt biztosítsa azt, hogy minden jelölt szilárdan gyökerezzen Krisztusban, hogy őszintén kötelezze el és örömmel ajándékozza magát Jézus Krisztusnak és egyházának. Továbbá természeténél fogva a képzés sosem ér véget, hanem folyamatos és integráns része kell, hogy legyen az egyén és a közösség mindennapi életének. Sokat kell tenni ezen a téren felhasználva az egyház rendelkezésre álló erőforrásait. Mindenekelőtt alapos képzést kell biztosítani az ima gyakorlata, a szír-malabár rítus spirituális és liturgikus hagyományainak elmélyítése, valamint a szilárd lelkipásztori gyakorlat intellektuális követelményei területén.

Beszéde végén XVI. Benedek bíztatta az indiai főpásztorokat: a szerzetesi elöljárókkal együttműködésben alakítsanak ki alapos folyamatos képzést, hogy a szerzetesek és szerzetesnők továbbra is meggyőző tanúi lehessenek Isten jelenlétének a világban és végső elrendeltetésünknek. Ezáltal önmagunk teljes odaajándékozása Istennek a szerzetesi életen keresztül minden szépségével és tisztaságával ragyoghat az emberek előtt – zárta beszédét a Szentatya, amelyet az ad limina látogatásukat végző indiai szír-malabár főpásztorokhoz intézett.

(sv)