„Bizalom és Szeretet” – a Szentatya katekézise Lisieux-i Szent Terézről

XVI. Benedek pápa április 6-án a Szent Péter téren fogadta az általános kihallgatásra érkező zarándokokat, akiket a szokásoknak megfelelően több nyelven, nagy örömmel üdvözölt. A jelenlévő magyar hívekhez így szólt:

„Nagy szeretettel köszöntöm a magyar híveket, különösképpen azokat, akik Debrecenből és Murakeresztúrról érkeztek. A nagyböjt legyen számotokra a személyes megtérés és lelki megújulás ideje, hogy örömteli szívvel tudjátok követni Krisztust szavaitokban és tetteitekben. Szívesen adom apostoli áldásomat Kedves Mindannyiótokra. Dicsértessék a Jézus Krisztus!”

Katekézisét Lisieux-i Szent Teréznek szentelte, aki mindössze 24 évet élt, mégis halálát követően az egyik legszeretettebb és legismertebb szentté vált. A kis Teréz sosem hagyott fel az egyszerű, szenvedő, szegény emberek megsegítésével, az egyházat pedig megajándékozta mély spirituális tanításával – kezdte tanítását a pápa. Tiszteletreméltó II. János Pál 1997-ben egyházdoktornak nyilvánította és a „scientia amoris” vagyis a „szeretet tudománya szakértőjének” nevezte. Ez a tudomány Szent Teréz életében csodálatosan kirajzolódik, amelyről az „Egy lélek története” c. könyvében olvashatunk. Írása halála után vált híressé, sok nyelvre lefordították, az egész világon ismerik. „A könyv egy csodálatos szerelmi történet, amely nem tudja nem magával ragadni az olvasót” – magyarázta a zarándokoknak a Szentatya. Vajon melyik az Szeretet, amely gyermekkorától kezdve halála pillanatáig eltöltötte Teréz egész életét? Ennek a Szeretetnek a neve: Jézus.

Teréz 1873. január 2-án született Alençon-ban, Franciaországban. Szülei példamutató életet éltek, akiket együtt avattak boldoggá 2008-ban. Kilenc gyermekük közül négyen kiskorukban meghaltak, a többi 5 testvér mindegyike szerzetes lett.

Teréz 4 éves volt, amikor elveszítette édesanyját, ezt követően költözött a család Lisieux-be. Gyermekkorában súlyos betegség sújtotta, amelyből isteni kegyelem által gyógyult meg. Ezt követően, Teréz nagy örömére, elsőáldozó lett és élete középpontjába az Eucharisztiát állította. 1886-ban élte át „teljes megtérését”.

1887-ben édesapjával és egyik testvérével Rómába zarándokolt, ahol XIII. Leó audiencián fogadta. Mindössze 15 évesen engedélyt kért a pápától, hogy beléphessen a Lisieux-i Kármelbe. Egy évre rá teljesült nagy vágya, miszerint a karmelita rend tagja lett. Ezzel egyidőben édesapja súlyos elmebajt kapott és ez hatalmas fájdalmat jelentett Teréznek, amely Jézus szenvedő arcának szemléléséhez vezette őt. Innen származik a „Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett'' rendi neve is. Szerzetesi fogadalmát Mária születésének liturgikus emléknapján, szeptember 8-án tette le 1890-ben. Teréz számára a szerzetesi lét egyet jelentett a Jézus hitvesévé és a lelkek anyjává válásával – tanította XVI. Benedek.

Néhány év elteltével kezdődött meg életének utolsó időszaka betegségével, amely nagy szenvedést és hitének próbatételét jelentette számára egészen halála pillanatáig. Teréz betegségét Jézus szenvedéstörténetén keresztül élte meg, amelyet a modern világ ateistáiért ajánlott fel. Szeretetteljes és mosolygós jósága a benne élő öröm kifejeződése volt, amelyről így nyilatkozott: „Jézus, örömöm az, hogy szeretlek Téged” – idézte fel XVI. Benedek Kis Szent Teréz szavait katekézisében.

Halálakor, 1897. szeptember 30-án, kereszttel a kezében Isten iránt érzett szeretetéről tett vallomásával távozott el. Tanításának, evangéliumi magyarázatainak kulcsa is ez, vagyis a Jézus iránt érzett szeretete.

Lisieux-i Szent Teréz az Evangéliumban elsősorban Jézus végtelen irgalmát fedezte fel. „Szeretni azt jelenti, hogy mindent, önmagamat adom másokért” – mondta. Kis Szent Teréz megmutatja számunkra, hogy a keresztény élet a keresztség kegyelmének megélésben rejlik, amelyben felajánljuk magunkat az Atya Szeretetének, hogy úgy élhessünk mint Krisztus, szeretve embertársainkat – tanított XVI. Benedek.

(hh)