XVI. Benedek II. János Pálra emlékezett, halálának 6. évfordulója alkalmából

Nagyböjt negyedik vasárnapján, április 3-án XVI. Benedek a hagyományos Úrangyala elimádkozásakor a Szent Péter téren összegyűlt híveknek elmondta, hogy a nagyböjt a kegyelem egy különleges időszaka, amely lehetőséget ad arra, hogy megtapasztaljuk az Úr irántunk érzett jóakaratát. A vasárnapi liturgia az örömre, a vidámságra hív, ahogy azt a bevezető antifóna szövege is mutatja: „Örülj, Jeruzsálem, s ujjongjatok ti is mind, akik szeretitek! Örüljetek és vigadjatok, akik gyászoltatok miatta!” (Iz 66,10).

Vajon mi lehet az öröm valódi oka? – tette fel a kérdést a Szentatya, amelyre az Evangélium szavaival válaszolt. A vasárnapi szentírási részlet arról az esetről számol be, amikor Jézus meggyógyított egy vak embert. A történet csúcspontja Jézusnak a vakhoz intézett kérdése: „Hiszel az Emberfiában? (Jn 9,35). A vak ember elismeri a Jézus által küldött jelet és a szeme előtt megnyílt világosságtól a hit világosságához jut el: „Hiszek, Uram!” (Jn 9,38).

A Szentatya a vasárnapi evangéliumban szereplő vak ember történetét magyarázva felhívta a figyelmet ennek az egyszerű és őszinte embernek az útjára, amely lépcsőről lépcsőre a hithez vezette: először összetalálkozott Jézussal, mint egy „emberrel” a sok közül, majd „prófétának” nevezte, végül pedig szeme megnyílt és „Úrnak” szólította őt. A meggyógyított vak ember hite mellett viszont ott látjuk a farizeusok megkövült szívét, akik nem fogadják el a csodát, mivel elutasítják Jézust, mint Messiást. A tömeg pedig a történteket vitatja, viszont távolságot tartva közömbösen áll a vak ember gyógyulásához. Még szülei is félve tekintenek az eseményre és a nép véleményétől tartanak – magyarázta XVI. Benedek. Vajon mi hogyan viselkedünk Jézussal szemben? – tette fel a kérdést a pápa a híveknek.

Mi is „vakoknak” születtünk az áteredő bűn miatt, viszont a keresztség által Krisztus kegyelme megvilágosított minket. A bűn megsebezte az emberiséget a halál sötétségére ítélve őt, mégis Krisztusban újra megvilágosodik az élet és a végcél, amelyre mindannyian hivatottak vagyunk. Ő általa nyerünk erőt ahhoz, hogy legyőzzük a rosszat és a jót cselekedjük. A keresztény élet ugyanis a Krisztushoz való folyamatos alakulás, formálódás az Istennel való teljes közösség elérésének érdekében. Jézus a „világ világossága” (Jn 8,12), és az Ő arcán „fölragyog nekünk Isten dicsőségének ismerete” (2Kor 4,6), Aki a történelem során folyamatosan felfedi számunkra az emberi lét értelmét – magyarázta XVI. Benedek.

Amikor hagyjuk magunkat Krisztus misztériuma által megvilágítani, akkor életünk is megtapasztalja a megszabadulás örömét mindattól, amely beteljesedését fenyegeti. A nagyböjt ideje alatt – buzdította a híveket a pápa – élesszük újra a Keresztség által kapott adományt az imán és a szeretetcselekedeteken keresztül. Nagyböjti utunkat bízzuk Szűz Máriára annak érdekében, hogy minden embertársunk találkozhasson Krisztussal, a világ Megváltójával.

XVI. Benedek pápa az Úrangyala imádság után megemlékezett szeretett elődje, Tiszteletreméltó II. János Pál halálának 6. évfordulójáról. Elmondta, hogy ezen a napon nagy szeretettel emlékezett meg róla imáiban. A nagyböjti időszak folyamán egyre közelebb kerülünk II. János Pál boldoggá avatásának napjához is, aki Krisztus tanúságtevője volt – mondta XVI. Benedek pápa nagyböjt negyedik vasárnapján az Úrangyala elimádkozása alkalmával.

(hh)