„Jézus vár ránk, hogy beszélhessen hozzánk” – XVI. Benedek Úrangyala imádsága
A Szentatya nagyböjt harmadik vasárnapján Jézus a szamariai asszonnyal folytatott
beszélgetéséről mondta el gondolatait a Szent Péter téren lévő híveknek. János evangélista
elbeszélése feleleveníti a pillanatot, amikor Jézus egy kút közelében fáradtan megpihenve
inni kér a szamariai asszonytól. A történet egyfelől szembesít Jézus emberi mivoltának
egyik jelével, vagyis fáradtságával, amely szenvedéstörténetének egyik előképe – mondta
a pápa. Másfelől a szamariai asszony történetében Krisztus szomjúságának témaköre
merül fel, amely a keresztfán nyilvánul meg legjobban, amikor így szól: „Szomjazom”
(Jn 19,28).
A szamariai asszony történetében a fizikai szomjon kívül – ahogy
Szent Ágoston is magyarázza – Jézus az asszony hitére szomjazott, úgy mint ahogy mindannyiunk
hitére is – magyarázta a pápa. A Szeretet mindenhatósága azonban tiszteletben tartja
az ember szabadságát, bekopogtat szívének kapuján és türelmesen várja a választ.
XVI.
Benedek a történet másik jelentős szimbólumára, a vízre hívta fel elmélkedésében a
figyelmet, amely elsősorban a keresztség szentségére utal, mint az új élet forrására
Isten kegyelmében. A szamariai asszony története részét képezi a katekumenek, vagyis
a keresztséget várók belső felkészülésének, amely Húsvét vigíliáján következett be.
Jézus így beszélt erről: „…aki abból a vízből iszik, melyet én adok, nem szomjazik
soha többé. Az a víz, melyet én adok, örök életre szökő vízforrás lesz benne” (Jn
4,14). A víz a Szentlélek jelképe, adomány, amelyet Jézus hozott el nekünk az Atya
kívánságára. Aki újjászületik a víz és a Szentlélek által, vagyis a Keresztségben,
az valós kapcsolatba lép Istennel, így lélekben és igazságban imádhatja Őt – magyarázta
a híveknek a Szentatya.
A szamariai asszony története mindannyiunk története
lehetne: Jézus vár minket, különösen ebben a nagyböjti időszakban, hogy beszélhessen
hozzánk. Álljunk meg és hallgassuk hangját – buzdított XVI. Benedek