XVI. Benedek üzenete az olasz egység létrejöttének 150. évfordulójára

Tarcisio Bertone vatikáni bíboros államtitkár március 16-án délelőtt személyesen adta át a Quirinalis-palotában Giorgio Napolitano olasz államfőnek a Szentatya üdvözlő üzenetét, amelyet a március 17-én megünneplésre kerülő egységes Itália kikiáltásának 150. évfordulójára fogalmazott meg.

XVI. Benedek üzenete egy tömör és széleskörű elmélkedés a kereszténység és az egyház szerepéről az olasz nemzet történetében. A XIX. századi egységesítésre irányuló politikai törekvés a nemzeti identitás kialakulásának fontos tényezője volt, amelyhez a kereszténység a középkor óta nagyban hozzájárult a nevelés-oktatással, jóléti tevékenységével, a művészettel, az életszentségről adott példáival, így Assisi Szent Ferenc és Sziénai Szent Katalin alakjával.

A Risorgimento ideje alatt – annak ellenére, hogy az többször is egyház és vallás ellenesnek bizonyult – a katolikusok jelentős mértékben hozzájárultak az egységes állam létrejöttéhez. Elég Gioberti, Rosmini, Manzoni, Pellico, vagy a neves pedagógus, Bosco Szent János nevét említeni – írja XVI. Benedek.

A Szentatya üzenetében tárgyalja az ún. „római kérdés” ügyét és annak negatív hatásait az olasz katolikusok egyéni és közösségi tudatára, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy semmiféle konfliktus sem alakult ki az egyházi és polgári közösség mély barátságáról ismert társadalomban. A katolikus hagyományban mélyen gyökerező olasz nemzeti tudat alapozta meg a politikai egység megteremtéséhez szükséges szilárd talajt – írja a Szentatya. A társadalmi szervezetben „hit és állampolgárság” nem álltak ellentétben, amelynek bizonyítéka, hogy a politikai vezetés nagy feladatvállalással bízta meg a katolikusokat elsősorban a nevelés-oktatás, az egészségügyi és szociális ellátás, vagy a szociális gazdaság terén. Ennek eredménye egy összetartó és szolidáris társadalom.

A „római kérdés” ügyét az állami intézmények és az olasz egyház közötti konfliktus jellemezte: Itália látja vendégül a pápa székhelyét, amely a pápai állam felszámolását követően szabadságot és szuverenitást kért. A Szentszék az olasz népbe és államba vetett bizalmára hagyatkozva mindig is visszautasította annak lehetőségét, hogy külső nyomás befolyásolja a megoldást. Így az 1929-es Lateráni Egyezménnyel a pápaság számára új és termékeny korszak indult el.

XVI. Benedek az olasz egység 150. évfordulójára írt üzenetében megemlékezik a katolikusok meghatározó szerepéről az 1947-es új köztársasági alkotmány létrehozásában, amely utat nyitott a katolikusnak a politikai, gazdasági és társadalmi életben való jelentős szerepvállalásra. A Szentatya üzenetében megemlékezik Aldo Moro és Vittorio Bachelet alakjáról.

A politikai közösség és az egyház között fennálló jelenlegi kapcsolatokról elmondta, hogy azokat az együttműködés és az egyes szférák helyes megkülönböztetése jellemzi. A II. vatikáni zsinat is megállapítja, hogy mindkét fél az egyének személyi és társadalmi hivatásának szolgálatában áll. Ebben az egyház nagy szerepet vállal a családok, a kultúra, a gazdasági és társadalmi élet java érdekében nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt.

XVI. Benedek üzenetében hálával tekint a történelem elmúlt éveire, amelyek folyamán az olasz nemzet vendégül látta Péter utódát, a kereszténység központját Rómában. A nemzetközi közösség szeretettel, szolidaritással és az Apostoli Széknek nyújtott segítséggel fordul a jelenlegi helyzet felé annak érdekében, hogy az egyház lelki küldetését megfelelően tudja folytatni az olasz fővárosban, Itáliában és az egész világon. Az olasz állam is értékesen együttműködik a Szentszékkel, amelyért háláját fejezi ki.

A Szentatya üzenetét áldással zárja azt kérve, hogy az olasz népet továbbra is a hit fénye vezesse, amely a békéért, az igazságosságért és a szabadságért folyatott tevékenység és remény forrása.

(hh)