„Jézus és a pápa” – P. Federico Lombardi SJ heti jegyzete az Octava Dies vatikáni televíziós műsorban

A pápa Jézusról szóló nagy művének második kötete ezekben a napokban került a könyvesboltok polcaira. Három megjegyzést fűznék hozzá:

Ouellet bíboros a könyv bemutatóján nem félt kimondani, hogy történelmi jelentőségűnek tekinti a pápa művét, mert az a teológiai exegézis egy új korszakát indítja el. A tudós Joseph Ratzinger – aki az egyetemes egyház főpásztora is –hozzáértő, mélyen átgondolt olvasmányon keresztül vezet minket úgy, hogy hű marad a keresztény hithez és annak hagyományához. Új és átélt szintézis egyrészt a hit másrészt, annak a történetkritikai kultúrának az igényei között, amelyben az evangéliumok születtek, és amely által a legmegfelelőbb módon megérthetjük szövegüket.

A bemutatón Magris professzor megállapította, hogy ez a könyv a párbeszédre készült. Jézus alakját úgy mutatja be, mint Isten nagy válaszát az emberi létezéssel kapcsolatos minden idők legmélyebb és legigazabb kérdéseire, amelybe beletartoznak a rosszal, a szenvedéssel és a halállal kapcsolatos témák is. Egy adomány, amely megfelel Jézus küldetése értelmének: ezt be lehet fogadni, de ugyanakkor el is lehet utasítani, mégis mindig „mindenkiért és sosem valaki ellen kiontott véráldozat marad”.

Végül, ezzel a kötettel – amely Jézus élete értelmének és történetének a szívéhez ér, vagyis szenvedéséhez és feltámadásához – a pápa egy nagy vágya teljesül be. A Szentatya hosszú belső lelki útjának csúcspontjához ér, amelyet az Úr arcának megismerése érdekében járt be, és amelyet mindenkivel meg akar osztani, aki részt kíván venni ebben. Jól tudjuk, hogy a pápának nehéz volt munkája a nap, mint nap folytatott fárasztó szolgálata közepette. Ezért különleges módon hálásak vagyunk neki érte. Adomány ez a mi örömünkért. Jézus Krisztus mennybemenetelén elmélkedve a kötet így fejeződik be: „A hitünkben tudjuk, hogy Jézus áldását adva kitárt karjait fölénk tartja. Ez keresztény örömünk állandó oka”.

(hh)