„Nemcsak kenyérrel él az ember!” – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése nagyböjt első vasárnapjára
Hamvazószerdával megkezdődött
a nagyböjti időszak: előkészület húsvétra, hitünk központi misztériumának, Krisztus
halálának és feltámadásának ünneplésére. „Térjetek meg, és higgyetek az Evangéliumnak!”
A hamvazás liturgiájában elhangzott szavak Jézus nyilvános működése kezdetére emlékeztetnek,
és megadják az egész nagyböjti idő alaphangját. A leglényegesebb a megtérés, a visszafordulás
az élő Istenhez, a bűnbánat, bűnbevallás és az esedezés az irgalmas Isten bocsánatáért.
Az előkészülethez tartozik a húsvéti szentgyónás is. Bármilyen súlyosan vétkeztünk
is, az irgalmas Atya visszavárja és magához őleli hazatérő, tékozló gyermekét.
A
megfelelő húsvéti felkészülést, lelkületet segíti az imádság és a böjt, amire Jézus
és a szentek példát adtak. Most már enyhe a böjti fegyelem: szigorú böjt csak hamvazószerdán
és nagypénteken van a 18 és 60 év közötti felnőtteknek, továbbá nagyböjt péntekjein
a hústól való megtartóztatás minden felnőttnek. De ezen kívül is nagyböjtben igyekezzünk
fokozottabban mértéket tartani az étkezésben, szeszesital fogyasztásában, és egyéb
téren is törekedjünk a rendetlen kívánságok megfékezésére. Sokan fogyókúrát végeznek
egészségi okokból vagy egyszerűen hiúságból, és ilyenkor vállalják a lemondást. De
a hívő ember böjtjének indítékai mások, vallási jellegűek: a böjt, imádsággal és jótékonysággal
egybekötve vallási indítékú: az önfegyelemmel felkészítjük magunkat a kegyelmi segítség
befogadására, Isten akaratának teljesítésére és testvéreink megsegítésére. De fontos
Szent Pál figyelmeztetése az első Korintusi levél 13. fejezetének szeretethimnuszában:
Az aszkézis és a jótékonykodás semmit sem ér, ha nem a szeretet lelkesíti: „Osszam
el bár egész vagyonomat a szegényeknek és vessem oda testemet, hogy elégessenek, ha
szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.”
Nagyböjt első vasárnapjának
evangéliuma Máté 4. fejezete elejéről Jézus böjtjéről és megkísértéséről szól. Mind
a három kísértésnek lényege: a Gonosz arra akarja rávenni nyilvános működése elején
Jézust, hogy éljen isteni hatalmával, hogy látványos csodákat tegyen. Jézus most is,
később is, a szenvedéstörténetig bezárólag , visszautasítja az ilyen mutatványos
csodatételeket. Majd a Getszemáni kertben hagyja, hogy elfogják, Heródesnek nem tesz
csoda-mutatványt, végül nem száll le a keresztről, mert mindvégig beteljesíti az Atya
akaratát.
A pusztában böjtölve megéhezett, ezért a kísértő először arra csábítja,
hogy a köveket kenyérré változtassa. Később majd csodásan kenyeret szaporít az éhező
tömegnek, de most nem jött el az ideje a kenyérszaporításnak. Az Írásra hivatkozva
kijelenti: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten ajkáról
való.”
Jézus magatartása és igéje különösen is időszerű materialista korunkban,
amikor az emberi személyt egydimenzióssá fokozza le konzumizmus, a fogyasztói társadalom.
Közismert, hogy vasár- és ünnepnapokon a tömegek templom helyett a bevásárlóközpontokat
látogatják. – De félreértés ne essék! Szükségünk van kenyérre, biztosítani kell a
megélhetést családjainknak, tőlünk telhetően segítenünk kell a szegény éhezőket; esetleg
éppen úgy, hogy böjtünkkel lemondunk drágább ételekről, szeszesitalról, és a megtakarított
pénzzel jótékonykodunk. Az egyház társadalmi tanítása szerint a közéleti-politikai
felelősöknek a törvényhozásban és különféle rendelkezésekkel törekedniük kell a javak
igazságos elosztására, a családbarát társadalom megszervezésére. De „nemcsak kenyérrel
él az ember”! Mi keresztények kenyérkeresetünk közben, mindennapi tevékenységünkben
nem feledkezhetünk meg arról, hogy isteni hivatásunk van! Az ember Isten képére alkotott
és Istenhez rendelt szellem és szabadság, tehát személy. Az élő Istennel az eleven
kapcsolatot az imádságban ápoljuk, mélyítjük el. Ehhez különösen is alkalmas a nagyböjti
idő, esetleg pár napos lelkigyakorlattal. Isten imádása és szolgálata hozzátartozik
emberi, főleg hívő keresztény mivoltunkhoz. (Mt 4,1-11)