„A keresztény humanizmus kiemelkedő alakja” – a Szentatya katekézise Szalézi Szent
Ferencről
Mintegy hétezer zarándok töltötte meg március 2-án a vatikáni VI. Pál termet, hogy
a szerdai általános kihallgatás keretében találkozzon XVI. Benedek pápával és meghallgassa
eheti katekézisét. A hívek ezúttal is a világ sokszínűségét tükrözték, akik – csak
néhány országot felsorolva – Szingapúrból, Argentínából és Európa számos országából
érkeztek. A Szentatya ez alkalommal egy jól ismert nagy mester Szalézi Szent Ferenc
püspök, egyházdoktor alakját és lelkiségét mutatta be a szerdai általános kihallgatás
résztvevőinek.
„Dieu est le Dieu du coeur humain” – Isten az emberi szív Istene
– kezdte tanítását a pápa Szalézi Szent Ferenc gondolatának felidézésével, amely bár
egyszerű megállapításnak tűnik, mégis magába foglalja e jelentős szent spiritualitásának
lényegét. Ferenc 1567-ben született Franciaországban a savoyai nemesi család sarjaként.
Kiváló neveltetésben részesült: alapfokú tanulmányait Párizsban végezte, amely során
teológiát is tanult. Ezt követően apja akaratának megfelelően a padovai egyetemre
került, ahol jogot tanult az intézmény kiváló diákjaként. Kiegyensúlyozott diákévei
alatt Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás tanítását tanulmányozta, amely kétségeket
ébresztett benne az örök üdvösséggel és a korszakban aktuális témával, azaz az isteni
predestináció, vagyis az eleve elrendelés tanával kapcsolatban. A kor legfontosabb
teológiai kérdésein való elmélkedésének időszakát lelki drámaként élte meg; folyamatosan
imádkozott mégis e belső harc olyannyira kínozta, hogy sem enni, sem aludni nem tudott.
Ekkor látogatott el a párizsi domonkos templomba, hogy imádkozzon és megnyissa szívét
a válaszra.
A fiatal Ferenc ezt követően nyugalomra lelt az Isteni Szeretet
felszabadító és radikális valóságában: bármiféle elvárás nélkül szeretni az Urat és
bízni szeretetében. Szeretni kell Istent attól függetlenül, hogy mit ad és mit vesz
el. Csak így lehet békére lelni – magyarázta Szalézi Ferenc meggyőződését a Szentatya,
majd elmondta, hogy ez a szent életének titka, amelyet az „Értekezés az istenszeretetről”
c. fő művében fogalmazott meg.
Ferenc ezután meggyőzve apját döntéséről, az
Úr hívására adott választ: 1593. december 18-án pappá szentelték. 1602-ben Genf püspökévé
nevezték ki, amely a korban a kálvinizmus egyik fellegvára volt. Ferenc püspökként
egy szegény és gyötrelmekkel teli egyházmegye főpásztori feladatait látta el, mégis
életének és tanításának példája a korabeli Európa egész területén elterjedt. Apostol
volt, hithirdető, író, az ima és a szeretetcselekedetek embere, aki azon fáradozott,
hogy megvalósítsa a trentói zsinat elképzeléseit. A katolikus megújulás és a protestánsokkal
való párbeszéd mellett kötelezte el magát a személyes kapcsolatok jelentősége és a
szeretetcselekedetek által. Fontos diplomáciai és a kiengesztelődésre irányuló szolgálatot
végzett európai szinten. Mindennek ellenére Szalézi Szent Ferenc egyik legjelentősebb
tevékenysége a lelki vezetés volt: egy fiatal nővel való találkozásából született
meg a modern kor egyik legolvasottabb írása, a „Bevezetés a lelki életbe”.
Ez
a mű Chantal Szent Franciskához fűződő mély barátságának gyümölcse, amely egy új szerzetesrend
megszületéséhez vezetett. A Vizitációs nővérek rendjét az Istennek szentelt élet jellemzi,
amelyet egyszerűséggel és alázattal élnek meg tagjai. Szalézi Szent Ferenc így írt
erről: „Azt kívánom, hogy a nővéreket egyetlen ideál vezesse, ez pedig az Úr dicsőítése
alázatos módon” – mondta Szentatya.
Szalézi Ferenc 1622-ben halt meg, 55
évesen. Élete teljességet tükröz szellemi válaszkeresése, tanítása által, amely nagy
hatással volt a kereszténységre. Az „emberiség”, a humanizmus aspektusaiból számos
dolgot megtestesített, így pl. a kultúra és az előzékenység, a szabadság és a gyengédség,
a nemeslelkűség és a szolidaritás fogalmát. „Bevezetés a lelki életbe” c. művében
arra hív, hogy adjuk át magunkat Istennek teljességgel megélve az életet és feladatainkat.
A dokumentum, amellyel XIII. Leó pápa egyházdoktornak nyilvánította Szalézi Szent
Ferencet, pontosan ezt emeli ki életéből, vagyis az életszentségre való meghívást,
amelyet a szent mindig hirdetett. Szalézi Ferenc ezt így fogalmazta meg írásában:
„Az ember a világegyetem tökéletessége; a lélek az ember tökéletessége; a szeretet
a lélek tökéletessége; a szeretetcselekedet pedig a szereteté” – idézte Szalézi Szent
Ferenc szavait XVI. Benedek.
Tanítása korunk számos pedagógiai irányzatában
és lelkiségében fellelhető, amely nélkül nem ismerhettük volna meg Bosco Szent Jánost
vagy Lisieux-i Szent Terézt. Egy olyan időszakban, amikor a népek akár erőszak és
gyötrelmek árán is a szabadságot keresik, nem feledkezhetünk meg Szalézi Szent Ferenc
alakjáról, aki a béke és a lelki élet embere volt, aki embertársainak a lelki szabadságról
tanított, aki a keresztény humanizmus példás alakja volt. Tanítása, szavai arra emlékeztetnek
minket, hogy az ember lelke mélyén magában hordozza az Isten iránti vágyat, nosztalgiát,
és csakis Őbenne találja meg az igaz boldogságot és kiteljesedést – mondta a zarándokoknak
XVI. Benedek pápa Szalézi Szent Ferencről szóló tanításában.