2011-02-28 17:50:22

Az arab tavasz nem terjed a Szaharán túlra – a Pápai Missziós Intézet internetes lapja a Maghreb országokbeli válságról


A „forradalom szele”, amely Tunéziából továbbra is fúj Észak-Afrikában és a közel-keleti arab országokban, elérkezett egészen Észak-Koreáig. A szöuli sajtó hírei szerint ugyanis tiltakozások és tüntetések zajlanak a Kínával határos kommunista országban. A szabadság szomj azonban nem tudott áthatolni a Szaharán. A sivatagtól délre fekvő afrikai országokban a rezsimek megdöntése továbbra is cél, pedig ezekben az országokban is hasonló a helyzet. A tunéziaiakat, egyiptomiakat és líbiaiakat a szegénység, a munkanélküliség, a szabadság hiánya és a politikai korrupció arra ösztönözte, hogy az utcára menjenek.

Február 18-án az ugandai választások újra megerősítették Yoweri Museveni elnököt, aki 25 éve vezeti az országot. Katonai erővel jutott uralomra 1986-ban, 10 évvel később legitimizálta hatalmát választási csalással. Most is ugyanez történt. Az ellenzék nyíltan elítélte a csalásokat, a megfélemlítéseket és a jelöltek megvásárlását. A Museveni-éra megteremtett egy korrupciós rendszert, amelyből az elnök köre húz hasznot.

Elefántcsontparton továbbra is feszültség áll fenn az új elnök, Alassane Ouattara és Laurent Gbagbo között, aki 2000 óta állt az ország élén. Nem akarja ugyanis tudomásul venni a novemberi választások eredményét, amely kizárja személyét a politikai életből. A nemzetközi diplomácia és az Afrikai Unió eredménytelenül próbálkozik hónapok óta a párbeszéd előmozdításával, hogy az új elnök megkezdhesse az ország vezetését.

Az utóbbi hetekben, Mauritániában, Kamerunban, Gabonban, Szudánban, Zimbabwében és Dzsibutiban is tüntetések törtek ki ugyanolyan követelésekkel, mint az arab népek körében: a nagyobb demokráciáért, a szegénység és munkanélküliség elleni küzdelem jegyében. Egyik országban sem vált azonban a tiltakozás mozgalommá, hogy képes legyen olyan tüntetést szervezni, amely valójában aggodalmat okozna a rezsimeknek és az önkényuralmú vezetőknek. Vajon miért? – teszi fel a kérdést a cikkíró.

Egyes elemzők szerint a Szahara alatti Afrika még nem áll készen erre. Annak ellenére, hogy számos országban a civil társadalom jól szervezett, a középosztály gyakran túl fiatal, hogy komoly szerepet játsszon. Egyiptomhoz, Tunéziához és Líbiához képest ezekben az országokban az írni és olvasni tudók száma nagyon alacsony és a szegénység mélyebben gyökerezik. Egyes országok, mint Angola és a Kongói Demokratikus Köztársaság, most lábalnak ki túl gyakori illetve közelmúltbeli konfliktusokból. Az etnikai hovatartozás erőssége gyakran megakadályozza, hogy megszülessen egy nemzeti büszkeség illetve belső konfliktusokat táplál. Az internethez való hozzáférés nehézsége továbbá korlátozza a közösségi hálózatok használatát, mint a tiltakozások szervezésének eszközét – állapítja meg a Missionline, a Pápai Missziós Intézet (PIME) internetes lapja.

(sv)








All the contents on this site are copyrighted ©.